Különös meghívót nyújtunk át most a Csepel újság olvasóinak. Többek között ez áll a szerkesztőségünknek küldött nyílt levélben: „A magyar jobboldal mindent megtesz azért, hogy levakarja a házfalakról mindazok nevét, akiket ők a baloldal hőseinknek gondolnak…. A nyilasok által bestiálisan meggyilkolt szociáldemokrata Mónus Illés és a szakszervezeti vezető Koltói Anna nem maradhatott, és mindmáig sunyin kerülgetik markolóikkal József Attila szobrát is a Kossuth téren…. Csak az ő bűnük mindez? Vagy azoké is, akik tehették volna, de nem tették a baloldali hagyományok ápolását? …Akik hagyták, hogy a jobboldal történelemhamisító gépezete besározza, majd eltávolítsa a kollektív emlékezetből ezeket az embereket?”

A fentiekben idézett kritikus szavakkal a Gödi Fészekbe, ebbe a legendás munkásmozgalmi találkozóhelyre hívják a szervezők az érdeklődőket augusztus 17. és 20. között. A kezdeményezők levelét, a gödi találkozó pontos helyszínét, megközelíthetőségét,  tervezett programját, várható előadóinak névsorát változtatás nélkül közöljük:

Ma már abban sem vagyunk biztosak, hogy Magyarországon van baloldal. Mint oly sok dolog, ez is összekavarodott a fejekben. A többség azt gondolja, hogy a baloldal csupán Orbán ellenzéke, valaminő demokratáskodó gittegylet és semmi több annál. A baloldal ennél többet nem is tud megmutatni magából.

A parlamentben semmiképp. Ott mindenki kórosan arra ügyel, hogy ne tűnjön vörösnek, ne tűnjön (osztály)harcosnak, mert a születetten vérszegény politikai tanácsadók mindent és mindenkit görcsösen középre pozícionálnak, még akkor is, ha a társadalom többsége igenis várja a rendszerkritikus és radikális hangokat. Nem a demagóg és tartalmatlan hőbörgést, ez Orbán szakterülete, hanem azokat a keményen megfogalmazott új alternatívákat, amelyek kiutat tudnak mutatni jelenlegi egyhangú és a többség számára egyre reménytelenebb helyzetünkből.

Láthatjuk, hogy a baloldal önmaga árnyéka csupán, ha lemond a radikális társadalmi változás követeléséről, ha lemond arról, hogy egy minden szempontból igazságosabb társadalomért küzdjön. Aki csak lagymatag és semmitmondó lózungokkal akar baloldali voksokra hajtani, az már-már árulónak minősül abban az országban, ahol egy politikai alapon is megszervezett kartell magáévá tesz mindent, amiből némi profit kisajtolható.

A magyar baloldal - szemben az önmagát máig megtalálni képtelen, folyamatosan a fasizmus irányába kacsingató jobboldallal - tiszteletre és mindmáig követésre méltó hagyományokkal rendelkezik. 1868-ban alakult első szervezetünk az Általános Munkásegylet, amely 1869. augusztus 22-én már képes volt arra, hogy tízezres tüntetést szervezzen a fővárosban. A szervezet vezetői ellen még bírósági perek is indultak, amikor egykori elvtársaink nem voltak restek szolidaritásukat kifejezni az előbb önigazgató, majd lemészárolt párizsi kommünárok irányába. Egyikük, Politzer Zsigmond még azt is le találta írni, hogy a király halandó ember csupán, akiben semmi isteni nincs és emiatt bizony még börtönbe is kellett mennie az ország talán első öntudatos marxistájának.

A magyar jobboldal mindent megtesz azért, hogy levakarja a házfalakról mindazok nevét, akiket ők a „mi” hőseinknek gondolnak. Egyedül Frankel Leó menekült meg valami különös okból kifolyólag. A nyilasok által bestiálisan meggyilkolt szociáldemokrata Mónus Illés és a szakszervezeti vezető Koltói Anna nem maradhatott és mindmáig sunyin kerülgetik markolóikkal József Attila szobrát is a Kossuth téren.

Csak az ő bűnük mindez? Vagy azoké is, akik tehették volna, de nem tették a baloldali hagyományok ápolását? Akik nem mondták el nekünk, hogy ki volt Garami, Mónus, Kunfi vagy akár Szamuely? Akik hagyták, hogy a jobboldal történelemhamisító gépezete besározza, majd iktassa a kollektív emlékezetből ezeket az embereket? Igen, nagy az ő vétkük. Ma, amikor azt látjuk, hogy egy maroknyian vagyunk csupán, akik nem vagyunk hajlandóak gyalázkodni és feledni, akkor szomorú belegondolni abba, hogy az elmúlt két és fél évtizedben hányan mulasztották el annak lehetőségét, hogy ápolják, életben tartsák, követendő példává emeljék a magyar baloldal haladó örökségét.

Mi azért próbálkozunk, annak ellenére is, hogy sokan ostoba vigyorral vagy legyintéssel intéznek el minket. Voltak, akik körülöttünk valami anakronisztikus ökörségnek tartották azt, hogy Munkások Újsága néven lapot jelentessünk meg. Még akkor is így gondolták, amikor felvilágosítottuk őket, hogy mi csupán az első baloldali folyóiratot, Táncsics lapját indítjuk újra, másfél évszázadosnál is régebbi hagyományt elevenítve fel. Az idő minket igazolt. Nem igaz azon (ál)értelmiségi okoskodás, hogy nincsenek ebben az országban munkások. Igenis vannak, egyre többen vannak azok, akik egyre fájdalmasabban érzik a torz magyar kapitalista rendszer elnyomását, látják a tolvajlétből fényesen kiemelkedő új burzsoáziát és élik meg önnön kizsákmányolt proletár létüket. Amit lehet megteszünk azért, hogy ezeket az embereket megszólítsuk és politikai cselekvésre is ösztönözzük. Szerteágazó baloldali mozgalom nélkül nem tudunk irányt mutatni. Addig ameddig a szakszervezetek tartópillérei az Orbán-rendszernek, a baloldalinak mondott parlamenti pártok harmatgyenge polgári liberális alternatívát jelenítenek meg, a baloldali sajtó pedig olyan jellegtelen formációkat vonultat fel, mint az ATV és a Népszava, nem lehet azt mondani, hogy ez a baloldal és erre kell mennie a tömegeknek.

A fehérterror sok ezer áldozattal járó pusztításából ébredező magyar baloldal 1924-től kezdte el ismét a tervszerű építkezést a fiatalabb generációk körében. A közösségszervezés központi helye annak idején az akkor még néptelen, fecskefészkes Duna part volt Göd határában. Ez lett a legendás gödi fészek, ahol Kassák Lajos vagy József Attila is gyakorta megfordulhatott. Az egykori Szociáldemokrata Párt balszárnyán elhelyezkedő Stromfeld Aurél által szervezett, az üldözött radikálisok irányába is nyitott fészek ma már nem az a hely, ami volt egykoron. Kispolgári nyaralóhellyé vált eredeti helyszín, ami ma Dunakeszin van, nem alkalmas arra, hogy ott bármiféle rendszerkritikus és baloldali összejövetelt szervezzünk és ugyanez igaz a fészekkel egykor „elvtársi” kapcsolatban álló szigetmonostori erdei telepre is. A hagyomány azonban méltó arra, hogy folytassuk, ezért úgy döntöttünk, hogy újra fészket rakunk. Leülünk, beszélgetünk, gondolkozunk, közösséget építünk a Gödön, miként tették azt sok évtizeddel ezelőtt régi elvtársaink. Augusztus 17 és 20 között mindenkit várunk, aki hozzánk hasonlóan gondolkodik és cselekedni is szeretne már végre.

GÖDI FÉSZEK 2013 PROGRAM 

2 0 1 3 / a u g u s z t u s / 1 7 – 2 0

Augusztus 17.

11.00 A Gödi Fészek (Droppa György, Harsányi Iván)

14.00 Megnyitó (TGM)

14.15 Hova tűnt a baloldal? (Istvánffy András 4k!, Schiffer András LMP, Szanyi Tibor MSZP, Vajnai Attila MMP2006)

16.30 A Baloldal eltűnése - posztmarxista szemmel (Kiss Viktor)

18.00 Munkásmozgalom jelenidőben – TGM

20.30 Erdős Virág felolvasóestje

22.00 Fészek Mozi

(Szabadban spontán buli és traccsparty)

Augusztus 18.

10.00 Távol-keleti szocialista kísérletek (Bakó András)

11.00 Szövetkezés, mint gazdasági alternatíva (Sebestyén György)

12.30 Feminista Blokk - Szatmári Réka, Thun Éva, Morva Judit

13.30 Szegénység és demokrácia: kirekesztve a politikai állampolgárságból (Dósa Mariann)

14.30 Jelenkori baloldali sajtó (Gavra Gábor hvg.hu, Vári György MaNCs, Kalmár Szilárd Munkások Újsága, Szöllősy Balázs Fent és Lent blog)

16.30 Kultúra és osztályharc, Hegyi Gyula

18.00 A kapitalizmus kritikája és alternatívája (Konok Péter)

22.00 Fészek Mozi

(Szabadban spontán buli és traccsparty)

Augusztus 19.

10.00 Latin-Amerika felszabadulása (Kupi László)

11.00 A klebersberg-legenda nyomában (Csókás Máté)

12.00 Nyugaton a helyzet (Balázs Gábor)

13.30 Túl az osztályellentéteken, szociális mozgalmak

(Ferencz Norbert, Komjáthi Imre, Udvarhelyi Tessza)

15.00 Rendszerváltás baloldali alternatívája, a BAL (Szász Gábor)

16.00 A vidék munkásmozgalma (Barát Endre)

18.00 Válság, Alternatívák (Szalai Erzsébet)

22.00 Fészek Mozi

(Szabadban spontán buli és traccsparty)

(Mivel sokan félreértelmezték a dolgokat, ezért itt nyomatékosítjuk, hogy 19-én nem zárul a program, ezen a napon még kint alszunk)

Az előadások látogatása nem kötelező, sőt még csak nem is elvárt! Nyugodtan hozd a családod, ők is jól fogják érezni magukat, nem árt nekik az ilyen jellegű szocializáció!

Van játszótér, strand.

IDE GYERE:

Gödi Nyaralóházak 2131 Göd, Jósika utca 14.

Busszal Budapest felől az Újpest-Városkapu autóbusz állomástól a Vác felé közlekedő 300-303-as busszal lehet (Felső)Gödre utazni a Kékduna utcánál kell leszállni (nem a Dunkeszi Fészek Üdülőnél!), innen gyalog kb 5 perc a Jósika utca. Autóval/biciklivel Dunakeszi (Budapest) felől a 2-es számú útról (illetve a kerékpárútról) érhető el a helyszín.

Árak:

Fejenként 1000 forint szervezési hozzájárulást kérünk. A szállás díja egy éjszakára 2500 forint. Az elhelyezés 2-3-5 ágyas szobákban, időben jelezve foglalhatóak páros szobák is. Sátorozni helyben nem lehet! Helyben fogunk főzni naponta egyszer, de lesz egyéb étkezési lehetőség is, reggeli 8.00 és 9.45 között. (ezekhez szerény hozzájárulást kérünk a helyszínen). Van 100 méterre jól kiépült strand, a hozzá tartozó sokféle étkezési lehetőséggel. Lehet jönni egy-egy napra is, szállás nélkül, szervezési hozzájárulást akkor is kérünk!

(Az esemény független attól a sportközösségtől, amely jelenleg Dunakeszin működik "Gödi Fészek" néven és nem is azon a területen kerül megtartásra, amelyen ma nevezett egyesület működik.)