Falra másztak Németh Szilárd miatt

Csepel közéletének egyik kiemelkedő híre lett, hogy Benjámin, a kerületi polgármester kabinetjének egyik oszlopos embere, protokoll asszisztense, és Liptai Claudia egymásba szerelmesedtek.

Ez Csepelen olyan nagyságrendű hír, hogy alpolgármesteri szinten nyilatkoznak róla az újságban. Úgy mintha a kerületben ez lenne a legnagyobb esemény. Pedig erről szó sincs! Mindenki tisztában van vele, hogy az ilyen csak akkor kerülhet napirendre, ha fal dologról, imázs javításról, érdeklődés fokozásáról, magyarul az emberek bulváros félrevezetéséről van szó. Manapság, ez nem megy ritkaság számba!

Szakmai körökben tudott, hogy az ilyen közszereplés rontja, és nem javítja a szövődő emberi kapcsolatokat, de erősíti az emberek manipulálásának lehetőségeit Többek között ezért vált nagyon gyanússá  ennek az ügynek az elrejteni kívánt közéleti tartalma. Nem is vállalkozhatunk többre, mint, hogy ennek a kérdésnek a kerületi közéleti részét vizsgáljuk.

A dolog magánéleti részének megvan a két szereplője, az már többet nem igényel. Azért, mert sokkal jobban érdekelheti Csepel lakosságát, hogy a polgármester több mint harminc főt számláló kabinetjének összeállítása milyen szempontokra épült? A bevezetőben említett ifjú, a húszas éveinek a második felében vajon hogy került a protokoll asszisztensi beosztásba? Milyen nagymértékű, a közvéleményre nem tartozó protokoll eseményeket kell szervezni Csepelen, amihez több ember (mert feltételezhető, hogy protokoll főnök is van) közreműködése és kiemelt bérezése elengedhetetlen? Mi az amit az itteniek, sok éves, évtizedes gyakorlattal ne tudtak volna ellátni, és ezért embertelen módon kirugdosták őket?

Leszögezem, hogy mióta Csepelen helyhatóság van, sem a polgármesternek, sem a jegyzőnek kabinetje nem volt. Segítők, tanácsadók, egyes feladatokra voltak, de főállású, elszeparált, csak a polgármester személyéhez kötött, kasztrendszerű, kiemelt fizetésű kabinetiroda, közpénzen nem működött még soha! Senki nem tudhatja, hogy milyen feladatra, milyen fizetéssel és milyen létszámban alkalmazhatók, a kabinet munkatársai.

A csepeli közbeszédben arról sustorognak az emberek, hogy ez a grémium nem másra, mint a polgármester szolgálatára alkalmazott párt-komisszári különítmény. Itt mindenki, valakinek a valakije! Igazi kádertanya! Előírásokban rögzített és feladatokhoz kötött dolguk nincs! Azt tesznek, amit akarnak, vagy amit a polgármester gondol. A legutóbbi II. világháborús megemlékezésen történtek demonstrálják leginkább e kabineten belüli szervezetlenséget, fejetlenséget és érzéketlenséget.

A reggel 8 órára kijelölt Szent Imre téri ünnepség megkezdésekor a revíziós műre dísznek felrakott angyalos lobogó egyik sarka fennakadt az oszlopon. Így a molinó, nem díszeleghetett a maga pompájában. Mivel a korai kezdés még nem találhatta a munkahelyen kabinetet, a kiérkező "főnök" vette észre a hibát és keresetlen szavak kíséretében kiadta dörgedelmes parancsát. Az éppen beérkező egyik kabinetember "kezét-lábát törte", hogy a csorbát kiköszörülje.

Nyomban előkerített egy dolgozót, akinek azonnal elrendelte a díszlet megigazítását. Fiatal koromban a díszszázad katonájaként, majd protokoll ügyekben is munkálkodóként számos zászlófelvonást megéltem. Sok furcsaságot tapasztaltam. Ilyen keservesen nevetségeset, bohózatba illőt azonban még életemben nem láttam! A Himnusz alatt, amikor mindenki illendően áll és megrendülten emlékezik, megjelenik egy dolgozó, hosszú alumíniumlétrával a vállán. Szerszámát a revíziós mű betonoszlopának támasztotta, mókásan egyensúlyozva felmászott rá, és egy bottal elkezdte piszkálni a textíliát, hogy az kiakadjon a szorultságából.

MI EZ? Nézett egymásra a meghökkent publikum - pártállásra való tekintet nélkül. Csak a tisztségviselőknek nem rezzent a szeme sem: úgy álltak, mint a faszentek, mintha semmi sem történt volna. Pedig az ember, egy munkatársuk falra mászott, míg ők ünnepet mímeltek. A mostani kurzus szóhasználatával lehet mondani: nemzeti falra mászás, vagy inkább, a nemzet falra mászott tőlük! Természetesen a munkás parancsra tette, mert a kabinetiroda egyik nagyhatalmú ura erre utasította.

Ez az eset is azt mutatja, hogy a kabinetben a bizalmas, avítt ideológiára épülő, belterjességre alapuló, zárt közösségen is kőkemények a hierarchikus viszonyok. Nem lehet a parancsot értelmezni, csak teljesíteni. (Mint a Néphadseregben, ahol az járta, hogy a parancsot meghágni nem lehet, mert szaporodik, ezért inkább végrehajtjuk!) Nem lehet gondolkodni és csak utána, ésszerűen cselekedni. Azonnali, reflexszerű végrehajtásra szabad koncentrálniuk, és így nem is veszik észre, hogy tevékenységük visszatetszést, megbotránkozást, bunkó érzéketlenséget mutat.

A rendezvény tartalma, a résztvevők, vagy saját kollégájuk magánélete, egy másiknak meg a méltósága, embersége, nem érdekli, nem érdekelheti a kabinetet, mert nem erre vannak trenírozva. Itt csak a főnök érdeke, jókedve számit. Az ő hóbortjainak a kiszolgálása, kedvteléseinek kielégítése a fontos. Valamint, félelem attól, hogy hibázás esetén hamar elesnek a könnyen szerzett jó sok pénztől. Pedig "ami késik, az nem múlik"!

Horváth Gyula
Forrás: a szerő blogja