Tanári emlék az ántivilágból 2013-as árnyalattal:
Alapos fejmosást kaptam a tantestületi értekezleten. Szinte minden hónapban. A kitűzött tervet ugyanis csak én, pontosabban az osztályom nem teljesítette.
Hiába biztattam a lurkókat, tartottam osztályfőnöki órát a takarékosságról, a fülük botját sem mozdították. Más szóval nem vettek takarékbélyeget. A tanári fiókban üresen sóhajtoztak a gyűjtőlapok és a bélyegívek. A nógatás ellenére alig-alig vettek, vagyis nem takarékoskodtak. Bánatomat elmondtam egy szülőnek, tanácsot kérve.
- Cseppet se aggódj! – vigasztalt – év végén mi nyerjük a takarékossági versenyt.
...és mit ad isten igaza lett. Hogyan?
Egy héttel az iskolaév vége előtt sorra jöttek a szülök és súlyos tízezrekért vettek a takarékosságra szolgáló bélyegekből. Néhány nap alatt ledolgoztuk a hátrányt, sőt az évzárón már kis osztályom diadalát jelentette be az igazgató elvtárs a tanévzáró értekezleten.
Toronymagasan nyertük a versenyt, sőt jutalmul még egy Orion rádiót is kaptunk, amit az osztályteremben helyeztünk el.
Néhány napig nem értettem a hirtelen feltámadt megtakarítási hajlamot, de aztán megvilágosodásom támadt. A szülők azért vettek tonnaszám takarékbélyeget, mert annak kamata 1 százalék volt – függetlenül attól, hogy a bélyeget az év során mikor vették.
Ha tehát, akár csak pár napot dekkolt a pénz csinos bélyegek formájában, akkor is 1 százalékot kaszálhattak befektetésük után – a szülők. Ennél jobb üzlet akkor – 1982-83-ról beszélünk – nem nagyon volt, hiszen az éves OTP betét könyvre talán ha 2 százalékot fizettek – egy éves lekötéssel.
Ilyen előzmények után talán érthető, hogy kisebbfajta üdvrivalgással fogadtam az iskolai takarékbélyegek újbóli megjelenéséről tudósító hírt. Annál is inkább, mert nem valami degenerált retro-bolond számolt be az indulásról, hanem az a takarékszövetkezeti bank, amely az elmúlt héten állami tulajdonba került - vagyis a bélyegek mögött maga az állam áll majd. A bemutatkozó leírás szerint a bélyeggyűjtés ugyan nem lesz olyan egyszerű, mint annak idején – vagyis nem elegendő a megvett bélyeget benyálazni a füzetkébe – hanem a szülőnek számlát is kell nyitnia a takarékossághoz.
Annak idején Makk Marci volt legnépszerűbb figura.
Az egyforintos értékű bélyegekből fogyott a legtöbb. Hogy a felélesztett takarékbélyegeken mi lesz majd látható, az ma még üzleti titok. Néhány javaslatot azonban megosztanék Önökkel!
A száz forintosra a Tévé macit szánom. A kedves mackó a tévé stúdióban mossa a fogát és köp nagyot - mellé írva: médiatörvény. A kétszáz forintoson Nils Holgersson száguldozna egy libával és a hóna alatt egy könyvvel. Arcán üdvözült mosoly hiszen ennek címe: oktatási reform. Az ötszáz forintos névértékű bélyegen Doktor Bubó kacsingat Ursulára, akinek szájáról még az alsó tagozatosok is leolvashatják: béremelés.
Ezer forintért Lúdas Matyit lehetne megvenni, aki éppen a dagadt Döbrögit náspángolja. A földesúr kalapján harsány felirat: bankár.
Csipkerózsikát biztos kevesen vásárolnának – mert kétezret nem sokan spendíroznának egy nyakig begombolkozott lányra. De, ha szájában cigi füstölög, akkor talán ebből is fogy majd.
Az ötezer forintos bélyegen Törpapa szaladgál. Ősz szakállát cibálva az Alkotmánybíróság előtt fékez, lihegve és felháborodva.
S hogy mi lenne a tízezer forintos takarékbélyegen? Nos, több lehetőség van erre is. Eduárd Báz híres Csodacsatára a Puskás Stadion előtt, vagy a gülüszemű Safarov baltás gyilkos a Normafának támaszkodva?
Igazán mindegy. Sőt, ez a bélyeg lehetne akár teljesen üres! A kreatív gyerekek és persze szüleik tetszésük szerint rajzolhatnának erre bármit – mondjuk egy rezsicsökkenés feliratú varázsceruzával.
Feltéve, hogy megveszik a biankó bélyeget. Eddig ugyanis csak gyanútlanul nyaltak és ragasztottak...
Szakonyi Péter
Forrás: Klubrádió
