Németh Szilárd, Csepel polgármestere tagja a Fővárosi Közgyűlésnek. A Vígszínház vezetői pályázatának elbírálására létrehozott testületben, kulturális és turisztikai Tanácsnokként a Közgyűlés képviseletében, a munkáltatói jogok gyakorlójaként vett részt. Biztosan sokan kíváncsiak lennének arra, hogy a tanácsnok úr milyen álláspontot képviselt a bírálat során! A közönségét ismerjük!

A napokban baráti társaságban kellemesen múlattuk az estét. A család, gyerek, napi ügyek mellett szinte érzékelhetetlenül terelődött a szó a napi aktualitásokra. Ezen belül is a manapság sokakat foglalkoztató vígszínházi pályáztatásra. A két pályázóval kapcsolatban elhangzottak pró és kontra vélemények, míg egyszer csak valaki csendesen megszólalt. – Én láttam, majd mások is csatlakoztak mi is.

A napi politikát egy szempillantás alatt elfújta a szél. Érdektelenné vált. Csak az az egy dolog uralta mindenki gondolatait és érzelmeit. Igen látták, láttuk. Sokan. Ki 1973-ban, ki 1993-ban ki 2013 –ban. A téma, a mű Eszenyi rendezésében a Popfesztivál 40,( Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról.)

Szívmelengető volt megélni, hogy változtak át szinte varázsütésre nagymamák, nagypapák, anyukák, apukák, ifjú emberekké. Ugyanezt tapasztalhatták meg a nézőtéren azok akiknek volt lehetősége megnézni a szeptemberi bemutatót. Eszenyi a színpadon kiváló művészi érzékkel teremtett kontinuitást a múlt és jelen között.

Csak gondolják végig. Felhangzik az első betétdal, megelevenedik a színpad, megtelik csupa vidám, energikus fiatallal. Ütemre dobognak a lábak és szívek. Néhányan dúdolják, vagy csendesen éneklik is a dallamot.

A színpad félreeső részén elhelyezett vaságy azonban senki tekintetét nem vonzza. Mígnem valami egyszer csak megmozdul! S az ágyról felkel Tahi-Tóth László, az 1973-as előadás Józsefe. A hatás szinte leírhatatlan. Az első reakció: mindenki elnémul. A nézőtéren olyan sűrű a csend, hogy szinte ordít. Majd felrobban! Dörgő tapsvihar! S ez még csak az első sokk. Rövidesen megjelenik a színen Almási Éva az 1973-as szereposztás Esztere. A hatás ugyanaz!

Almási és Tahi-Tóth mindvégig a jelen vannak a színen, nem beszélnek, nem énekelnek. Jelenlétükkel azt illuzionálják, mintha a színpadon zajló történet, 40 év távlatában az álmaikban újra megelevenedne.

Van még egy csavar benne. A színház kedvelők biztosan tudják. Balázsovits Eszter, Almási Éva lánya.

Szóval erről szólt a disputa.
Miután néhányan megtörölgették az érzelmi rezgésektől bepárásodott szemüvegeiket, elmorzsoltak a szemük sarkában egy ici-pici könnycseppet, visszazökkentünk a mai valóságba.

Lesz-e Eszenyi ismét a Vígszínház igazgatója?- vetődött fel a kérdés. Ha a színház széles közönsége döntene akkor biztos. De a verdikt kimondása a Fővárosi közgyűlés hatásköre.
Ennek egyébként van csepeli aktualitása is. Németh Szilárd, Csepel Polgármestere tagja a Fővárosi Közgyűlésnek. A színház vezetői pályázatának elbírálására létrehozott testületben, Kulturális és Turisztikai Tanácsnokként a Közgyűlés képviseletében, a munkáltatói jogok gyakorlójaként vett részt. Biztosan sokan kíváncsiak lennének arra, hogy a Tanácsnok Úr milyen álláspontot képviselt a bírálat során!

Csak mellesleg jegyzem meg, a Vígszínház honlapján az októberi előadásokra minden jegy elkelt, a novemberi utolsó előadásra már csak egy - két jegy vásárolható.

TÖVIS