Az elmúlt évek tanulsága egyértelmű: a gátlástalanság, a pofátlanság, a szégyentelenség megéri. Egymásra kell halmozni a súlyosabbnál súlyosabb normasértéseket, és megszokottá válnak. Egymást borítják árnyékba, a normákat pedig elsúlytalanítja büntetlen sérthetőségük tapasztalata. Ha jól akarsz járni, ne legyél jó.
A bajai videóról még nem tudjuk, ki csináltatta, kinek a lejáratására, csak azt tudjuk, ki közvetítette. És máris belebukott pár ember, és az ügy máris kifejtette a Fidesz számára jótékony hatását. Azt viszont tudjuk, hogy 2009-ben ki szervezett Pécsett önmaga ellen kampánycsendsértést, hogy ellenfelét vádolhassa vele.
Ezzel a Fidesz kulcsembere, Kubatov Gábor dicsekedett el a saját hangján.
A Fidesz semmilyen magyarázatot nem keresett, tömören, ellenfeleit rágalmazva tagadott, Kubatov munkássága töretlen, az ügyészség ejtette az ügyet azzal a Mrozek tollára való indoklással, hogy „...bár a felvételen Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója bűncselekmények és választási csalás elkövetésével vádolja önmagát és a pártját, a főügyészség szerint bűncselekményre utaló körülmény nem merült fel”.
Rengeteg példát tudunk rá, hogy a Fidesznek a nagyobb galádságok bizonyossága sem árt, az ellenfeleinek meg a kisebb galádságok lehetősége is. És erre nemcsak olyan példát tudunk, amelyben a galádságot tagadták, hanem olyat is, amelyben a tagadás ellehetetlenült. Miként a Klubrádió esetében. A Klubrádiót olyan primitív ürügyekkel fosztották meg a frekvenciájától, hogy nincs a civilizált világban bíróság, mely azokat komolyan vehette volna. Miután a mindenható médiahatóság minden fokon minden pert a lehető legegyértelműbben elvesztett, a kormányzati hatalom rajta keresztül olyan bűnt követett el, melynél súlyosabbat hatóság jogállamban nemigen követhet el: semmibe vette az ítéletet. A bíróság végső menedék a hatalom önkényével szemben. Ahol a jogerős bírói ítéletet a hatalom semmibe veheti, ott a polgárnak már nincs menedéke.
Az ítéletet most végrehajtják. Bocsánatot nem kérnek, kártérítést nem ajánlanak, erkölcsi vereséget nem ismernek be. A szabotázs tökéletes. A haszna jelentős részben érvényesült, ára pedig nincs, mert a dolog menthetetlenül elsúlytalanodik. Hol az a kommunikációs zseni, aki hatásosan tudna fölhasználni okafogyott ügyeket?
Mire az ok fogyott, az okozott kár szépen felszaporodott. A rádió és a nyilvánosság elszenvedte súlyos anyagi és nem anyagi károk, mivel a közélet egyik fontos fóruma hosszú ideig csupán részlegesen, rossz feltételek között, az ország jelentős részéből kitiltva működhetett. De ez semmi ahhoz képest, hogy a hatalom és a bíróság viszonyát meghatározó normákat teljességgel fellazította a bíróság büntetlen semmibevehetősége. „Bízzunk abban, hogy a Fidesz-frakció kívánságát meghallják a bíróságok.” Egy pártfrakcióét! A bíróságok! És ezt nem egy mezei képviselő mondta, hanem az igazságügyi államtitkár! A frakcióvezető meg még azt is lediktálta, hogy mi legyen az ítélet. És nemhogy következmény, botrány sincs!
Az elmúlt évek tanulsága egyértelmű: a gátlástalanság, a pofátlanság, a szégyentelenség megéri. Egymásra kell halmozni a súlyosabbnál súlyosabb normasértéseket, és megszokottá válnak. Egymást borítják árnyékba, a normákat pedig elsúlytalanítja büntetlen sérthetőségük tapasztalata. Ha jól akarsz járni, ne legyél jó.
És mit állíthatunk ezzel szembe? Legfeljebb Mérei Ferenc bölcsességét: „Az életben nem kell mindig jól járni! Aki azt a belső kényszert el tudja engedni, hogy neki minden helyzetből győztesen és nyertesen kell kikerülnie, annak nagy lesz a belső szabadsága. Ez a hiteles élet titka!” Nos, akkor a boldog, hiteles és vesztes élet titkát már tudjuk. De a közérdekű győzelem titkát még nem.
Révész Sándor
Forrás: Népszabadság
