„Javaslom Németh Szilárdnak, rúgja ki kommunikációs tanácsadóját." – Ilyen egyszerű, világos, sallang mentes üzenettel kezdi cikkét V O X. Mielőtt írását közölnénk, a CSÚ csak néhány dolgot bocsájt előre:
Néhány napja klasszikus, zsurnaliszta kabátlopási ügybe keverte magát Németh Szilárd, Csepel jelenlegi fideszes polgármestere (és még sok fizetett funkció betöltője, de ezt most hagyjuk!). Mi ez a kabátlopási ügy? Az újságíró iskolákban a gyakornokoknak az első órákon mesélik el a történetet, amely szerint a kávéházban ellopták egy országszerte ismert professzor kabátját. Az éppen ott kávézó újságíró azonnal felajánlja, hogy megírja az esetet a lapjában, hátha így gyorsabban kézre kerül a tettes és a kabát. A professzor csak legyint: hagyja fiam, holnap már senkit sem érdekel, hogy ellopták a felöltőmet, csak annyi marad meg belőle, hogy a professzor kabátlopási ügybe keveredett... És most gondolataival, kérdéseivel, következtetéseivel, javaslataival, jöjjön V O X:
Javaslom Németh Szilárdnak, rúgja ki kommunikációs tanácsadóját. Miért? A 2013. november 13-i sajtótájékoztató miatt. Ezen ugyanis a polgármester úr, finoman szólva, rosszul reagált az Együtt-PM csepeli választókerületi felelőse, Szabó Szabolcs véleményére, aki azt merte állítani, szerintem jogosan, hogy a csepeli konzultációs kérdőíveknek az iskolás gyerekek általi megküldése a csepeli szülőknek, már „politikai pedofília". A közérthetőség kedvéért vegyük sorra a polgármester úr sajtótájékoztatóján elhangzottakat.
Németh úr, az összehívott újságírók előtt hangsúlyozta: „én pedig nem vagyok pedofil". Tiszteletre méltó kijelentés. Elhiszem. Csak egy baj van vele. Senki nem állította, hogy ő pedofil lenne. Ezzel az értelmetlen, kommunikációs szempontból felesleges, sértettségét kimutató reakciójával éppen „magára húzza" az el sem hangzott vádat, s azt éri el, hogy az ún. kabátlopásos szituáció „áldozata" lesz. Szinte hallom a rosszindulatú megjegyzéseket, pletykákat, a suttogva elmondott, továbbadott, és egyre bővülő, a polgármester úr pedofíliába keveredett kezdetű mondatokat. Tényleg? Nahát? Magam is hallottam róla ezt-azt, de ezt nem gondoltam volna – mondják majd sokan, a félreinformáltak, a csak a címeket olvasók. Így lesz a „leghatározottabb visszautasításból" a legnagyobb öngól. Ez azonban legyen az Ő gondja.
Polgármesterünk azonban még folytatta is. „A pedofília ugyanis nem politikai műfaj". Két megjegyzés az idézett gondolathoz. Először: ha a pedofília politika műfaj lenne, akkor nem utasítaná vissza? Másodszor: a Fidesz politikusai eddig szívesen használták a politikai pedofília fogalmát. Orbán Viktor például mélyen elitélve, azt mondta: „a gyermekek nem arra valók, hogy mindenfajta politikai agymosásnak vessük őket alá." (168 Óra Online, 2013. május 23.) Vagy javaslom Németh úr figyelmébe régi barátjának, a Fidesz frakció vezetőjének, 1999-ben írt cikkét, amelyben a fiatal baloldallal szemben fogalmazza meg a „politikai pedofília" vádját. (mno, 1999. október 22.) Rogán Antalnak hívják a szerzőt, aki a szövetséget, amely „a gyerekeket bevonja a politikába", politikai pedofíliának nevezte. Tudom, manapság egyes politikusok már nem olvassák a klasszikusokat, de hogy az ország Kedves Vezetőjének vagy saját frakcióvezetőjük írásait sem olvassák – ezt azért nem gondoltam volna.
Igaza van viszont a polgármesternek abban, „hogy a demokrácia megengedi, hogy a képviselő-testület fontos kérdésekben konzultációt indítson". Azt már szerintem nem, hogy a konzultáció valódi tartalmát eltitkolják a testület tagjai elől, márpedig ebben az esetben, a szó szerinti jegyzőkönyvek tanúsága szerint, ez történt. A testület fideszes többsége ugyanis szeptember 27-én csak arról döntött, hogy közterületet és közbiztonságot érintő témában legyen konzultáció. Október 25-én meg jóváhagyták a hajléktalanok kitiltását a kerület majd egészéről, anélkül, hogy közölték volna, hogy az általuk elfogadott javaslat lesz a konzultáció lényege. Sőt! A döntés után elkészítik és kiküldik a konzultációs kérdőívet, arról a témáról, amiről már döntöttek. Értik ezt? Ez a demokrácia? Vagy csak lenézik a csepelieket? Vagy miért nem tájékoztatták a testületet, hogy a pedagógusokat is bevonják a terjesztésbe azzal, hogy a diákokkal vitetik el a szülőkhöz a konzultációs levelet, majd az iskolákban gyűjtik össze a visszaérkező kérdőíveket? A demokráciába beletartozik az iskolás gyerekek bevonása is a politikai döntések megvalósításába? Miközben 8 milliót kifizetünk, konzultáció címen, valakinek valamiért?
Ez a konzultáció, Németh Szilárd állításaival, műfelháborodásával szemben, maga a tömény politika. Nem csak azért, mert a konzultáció például tanácskozást, eszmecserét, párbeszédet is jelent, ami most a kérdőívvel huszadrangú kérdéssé vált. Azért is, mert a kérdések úgy vannak megfogalmazva, hogy a kitölteni szándékozó csepeli, nem „tud" mást válaszolni, csak amit a kérdező, adott esetben a fideszes polgármester, Németh Szilárd sugall. Összegezve: az egész ügy megoldásból, a kérdőív tartalmából, „sugárzik" a Fidesz hitvallása az emberekkel való kapcsolatairól, a hajléktanok társadalmi problémájáról, annak rendpárti megoldásáról. Csakúgy, mint az, hogy már most, a csepeliek véleményére, a közrendre hivatkozva, korlátozzák a politikai pártok mozgásterét a jövő évi választásokon. Ugyanis akinek minden média, pénz, paripa, fegyver a kezében van, annak már csak azt kell megakadályozni, hogy ellenfelei bárhol másutt, akár tisztességesen is, plakátozhassanak, hirdethessenek.
Visszatérve írásom első mondatára, lehet, hogy nem a kommunikációs tanácsadót kell először az önkormányzattól kirúgni? Hisz ez a sajtótájékoztató hű „lenyomata" volt Németh Szilárd eddigi politikai módszereinek. Véleményem szerint, mint sokszor, most is visszautasít, csúsztat, tudatosan elhallgat, fenyegetőzik. Pedig a politikai közszereplőnek tűrnie kell a kritikát. Ő már régóta nem tudja elviselni.
Ceterum censeo... Németh Szilárdnak mennie kell.
V O X
