Ekkora komisszár apparátus, ami most létezik, még emberemlékezet óta nem volt Csepelen. Hozzá nem értők, haverok, túlnyomórészt idegen szerviensek (meg szépfiúk) serege árasztotta el irreálisan magas juttatásokért a kerületet. A fű alatt mennek a jövedelem-átrendezések, a jutalmazások. Míg a hozzáértő munkatársak bérét az előző három évben "túlfizetés” miatt csökkentették, és így alig éri el a százezer forintot, addig a "mamelukok" apanázsát háromszázezren felülire taksálhatjuk. Csak a polgármester szolgálatára (ami Tóth Mihály esetében két fő volt) most Németh Szilárdnál 14-en tevékenykednek. Ebbe nem számítandó bele a magánrendőrség és a kocsmáros, mert az ő kielégítése a Csepel örökség díjban öltött testet…

Amikor még a magyar focit a világszínvonal élén mérték, a pesti emberek büszkén magyarázták egymásnak az előző napi meccseken látott parádés megmozdulásokat. Egy-egy briliáns labdaátadást úgy jellemeztek, hogy "fű alatt" passzolta a labdát. Ez azt jelentette, hogy láthatatlanul észrevehetetlenül hozta társát előnyös helyzetbe a focista. Azóta a focink a bányászbéka feneke alatt van legalább nyolc méterrel és a népesség töredékét sem érdekli, hogy mi is történik, a szervezett alvilághoz százszor közelebb lévő sportágban, mint az élet egyéb területein. 

Ennek ellenére a "fű alatt" kifejezés megmaradt és megváltozott értelmezéssel, új életre kelt. Manapság a "trükkös" folyamatokat nevezik fű alattinak. Azokat, amik a közönség elől elzártan, láthatatlan módon történnek, és bizonyos kedvezményezeti körök, előnyeinek stabilizálását szolgálják. Rengeteg jelét lehet látni ennek a csepeli terepen.

A 2010-ben Csepelen hatalomra került vezetés nem győzte teleordítani a kerületet az előző vezetés által okozott károkról, az óriási lenyúlásokról. Mindezt akkora elánnal tették, hogy az emberek többsége azt hitte, hogy ekkorát hazudni, nem lehet és, ha csak a tizede igaz annak, amit a handabandázók ordibálnak, már akkor is főbenjáró a bűn.

A Fidesz motorok felpörgetésétől immáron négy év telt el, és egyetlen eredményt, egyetlen bírói elmarasztalást nem sikerült letenniük a nép asztalára. Nem hogy tíz százalék, de egy sem igazolódott.

Persze mindannyian tudtuk, hogy nem is tudnak ezen a területen eredményt produkálni, mert valójában nem is ez volt a céljuk. Fű alatt ugyanis a karaktergyilkosság és a bűntudatnak az emberek között történő elplántálása volt a cél. Ami, mondjuk ki önkritikusan: be is jött nekik!

A csepeliek egy része kezdte szégyellni magát az elmúltakért, meg azért, hogy "olyanokat" delegált a hatalomba. Amikor a mostani urak ennek a folyamatnak a mételyező és lefegyverző hatását megérezték a népen a fű alatti technikákat még inkább gerjesztették. Az addigi nyomatékokat áthelyezték és új technikákat alkalmaztak.

Nem tudom, hogy feltűnt-e már a nyájas olvasónak, hogy elcsendesedtek a régen oly keményen bírált bűnszövetkezeti lenyúlások felemlegetései?

Az ok pedig az, hogy a jelen szövevényei ezerszer nagyobb svindliket takarnak, mint amit korábban alaptalanul ők sugalltak. Ezért úgy gondolják, hogy igaz lehet a mondás: akasztott ember házában tényleg nem hasznos kötélről beszélni!

Ami 2009-ben a feltételezéseik szerint elszigetelt jelenségként került a jogi vizsgálódás asztalára, az most a legfelső vezetés legfelső köreinek nyílt terrorisztikus előnyszerzésének diktatórikus megnyilvánulása. Az egész ország tudja a Csepel-Lőrinc tengely megalkotását, fővárosi közgyűlési koordinálását. Tudja kiterjedtségét és a nagy kedvezményeket lenyúlók, szűk körét!

Ugyanígy, a fű alatt mennek a jövedelem átrendezések, a jutalmazások átkonvertálásának folyamata. Ekkora "komisszár apparátus, ami most létezik, még emberemlékezet óta nem volt Csepelen.

Hozzá nem értő, haverok, túlnyomórészt idegen szerviensek (meg szépfiúk) serege árasztotta el irreálisan magas juttatásokért a kerületet. Míg a hozzáértő munkatársak bérét az előző három évben "túlfizetés miatt" csökkentették így alig éri el a százezer forintot, a "mamelukokét" háromszázezren felülire taksálhatjuk. Csak a polgármester szolgálatára (ami Tóth Mihály esetében két fő volt) most 14-en tevékenykednek. Ebbe nem számítandó bele a magánrendőrség és a kocsmáros, mert az ő kielégítése a Csepel örökség díjban öltött testet.

Nem lehet hallani mostanában, (ami engem már lassan sért is) az előző vezetés fizetéséről és jutalmáról sem. Azért, mert fű alatt kijátszották, hogy az összjuttatások a mostaniak és a régiek között a kétszeres, vagy inkább háromszoros eredményeket hoznának az újak javára. (A rossz nyelvek, csepeli legendák szerint ezekben természetesen nincsenek benne az ittas vezetésből, garázdaságból és más kihágásokból keletkeztethetett de elmaradt büntetések.) Ezért van ez a büdös nagy csönd!

A ciklusban a "rendkívüli" képviselő-testületi ülések aránya az előzőek sokszorosára nőtt. Azért, hogy fű alatt a szabályokat és a normális ügymenetet megkerülve, antidemokratikus módon a jogot megcsúfolva lehessen a kerületet vezetni. Fű alatt, az összes bizottságból kirugdosták a szocialista és Dk embereket, hogy hozzá ne jussanak az ellenőrzések során elengedhetetlen ismeretekhez. Családtagjaimat és munkatársaim kirúgását annak idején "a munkakör megszűnésével" indokolták. Még akkor is ragaszkodtak ehhez, mikor a szakrendelőben a kirúgás után egyetlen informatikus sem maradt. Az azóta eltelt több mint egy évben - fű alatt - mindegyik munkahelyi statust visszaállították és lényegesen magasabb fizetésekkel, lényegesen alacsonyabb tudással saját embereik hozzátartozóit helyezték el.

Van ahol ezzel egyidejűleg dinasztikus folyamatok alapjait tették le. Ez részleteiben egy fű alatti, sunyi vezetés látszatát mutatja, de a valóságban a diktatúra előretörése, és az önkormányzatiság megcsúfolása!

Forrás: Horváth Gyula blogja