Szentecky Jánosnak, a csepeli szocialisták elnökének karácsonyi beszéde a Munkásotthonban:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!
Szeretettel köszöntök mindenkit a második évezred, második évtizedének, utolsó ellenzékben töltött karácsonyi ünnepségén!
Amikor ezzel a beszéddel készültem, törekedtem arra, hogy kihagyjam belőle a politikát.
Ki kell, hogy hagyjam, mert az elmúlt éveket épp az árnyékolta be, az emberi kapcsolatainkat épp az tette tönkre, hogy a fideszes politika rátelepedett nem csak az ünnepeinkre, hanem az életünkre is. De nem csak rátelepedett – ma már azt is meg akarja mondani, hogy hogyan éljük az életünket!
Ebből pedig egyszer és mindenkorra elég volt!
Charles Dickens: A Pickwick Klub című művében olvasható a következő részlet: „Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik.”
Valóban. A karácsony leginkább a családok ünnepe. Két évezreddel ezelőtt egy gyermek születésével kezdődött, s azóta újra meg újra összegyűjti a világ szinte minden pontján az embereket a családi tűzhely köré.
Ma sem történt más – karácsony ünnepe összegyűjtött bennünket, a csepeli MSZP tagjait, vagy még inkább mondhatom: a csepeli baloldal népes családjának tagjait.
Egy történetet szeretnék elmesélni, ami Berecz András egyik kedves meséjéből való. A főhős, bizonyos János nevezetű vitéz –a névazonosság csak a véletlen műve…– megjárja a poklot és a mennyországot is.
A pokolban furcsa látvány fogadja. Nagy kerek asztal mellett ülnek a kárhozott lelkek. Az asztalon minden, ami szem-szájnak kellemes. Ám mindegyiküknek hosszabb a kanala, mint a keze, ezért bárhogyan is igyekeznek, egy falatot sem bírnak a szájukba tenni, így mindannyian éheznek.
Odafent az égben ugyanez a látvány fogadja. Kerek asztal, sok finom ennivaló és méteres kanalak. Csakhogy az üdvözültek mégis mindig jóllaknak. Ők ugyanis egymást etetik.
Ez a történet pár szóban nagyon sok mindent elmond a mindennapjainkról.
Egymáshoz, a közös ügyünkhöz, a csepeli baloldal küzdelméhez, de mondhatom: holnaptól a kampányunkhoz való hozzáállásunk nemcsak a mellettünk élő emberek, barátaink, szomszédaink jó közérzetét, nyugalmát és boldogulását, de a mi életünk, a pártszervezetünk sikerességét és jövőjét is eldönti.
Az elmúlt három év –szinte biztos vagyok benne– mindannyiunk életének egyik legnehezebb időszaka volt. De a ma esti ünnepségünk, a ma meghozott döntéseink, a mellettem állók jelenléte is azt bizonyítják: megbuktak, akik a tönkretételünkre szövetkeztek!
Ezért nagy öröm számomra, és büszke vagyok rá, hogy ebben a szervezetben, Veletek, Önökkel együtt dolgozhatok!
A hívők úgy tudják, a karácsony titka az isteni szeretet: az Isten emberré lett. Ráadásul azért jött, hogy szolgálja az embereket, hogy megmutatassa a szeretet útját – vagy ahogy a hívők mondják: megváltsa életünket. Fenséges gondolat ez, amelyet nem csak a hit tesz érthetővé.
De azt hiszem, a nem hívők is ezt válaszolnák a kérdésre: a karácsony titka a szeretet. A szeretet, amely értelmet ad az életünknek: abból a felismerésből táplálkozik, hogy valakinek szüksége van ránk.
Ezt ne felejtsétek! Ahogyan azt sem, hogy az üdvözült lelkek jóllaknak, mert egymást táplálják, és –kiegészítve egymás hiányosságait– értelmet és örömet adnak egymás életének.
E gondolattal kívánom mindannyiuknak, hogy a szeretet és a vele együtt járó békesség tegye széppé nem csak a karácsonyi ünnepünket, hanem az előttünk álló új esztendőt is!
Forrás: Szenteczky János weboldala
