Több mint egymillió embernél talált célba a Jobbik legfőbb ígérete: a biztonság. Lehet mondani, hogy a Jobbik rasszista meg fasiszta meg irredenta – a szavazni hajlandók jelentős részét idén ez már nem érdekelte. Lehet mondani, hogy a Jobbik ígérte biztonság elérhetetlen – de ha a baloldal nem változtat a választási kínálatán, legközelebb már másfél millió ember fogja mondani, hogy ők előbb kipróbálnák.

A biztonságnak, amelyet két évtizeden át inkább a baloldaltól vártak a választók (hiába), a legfőbb elemei a munkahely, a nyugdíj és a közbiztonság.

Egyik sem lehetetlen, megvalósíthatatlan, ördögtől való kívánság. Főként úgy, hogy – ha nem is teljes körű és hibátlan formában – mindegyik létezett már. Nálunk fejletlenebb, Nyugat-Európában érettebb változatban. Ha korábban létezett, akkor ma is létezhetne – mondják a választók, különösen a leszakadó vidéken, ahol még emlékeznek rá, hogy a falusi életminőség soha olyan közel nem volt a városihoz, mint a Kádár-rendszer utolsó két évtizedében.

A baloldalnak, ha akar még tényező lenni a magyar politikában, vissza kell találnia oda, hogy a biztonság leginkább hiányolt elemeit önmagában a piac nem teremti meg. Arra az önző elképzelésre, hogy Budapest és a nagyvárosok holmi „modernizációs központok”, nemzetközileg „versenyképesek”, vagyis megérdemelten szívják el az erőforrások javát az ország többi része elől, a vidéki szavazók a szélsőjobb favorizálásával válaszoltak.
Nemcsak a „barbár” „Hunnia”, hanem a polgáriasultnak tartott „Pannónia” is mindinkább elfordul a liberalizmussal megkülönböztethetetlenül egybeolvadó baloldaltól.

Ráolvasással – hülye népezéssel, irigyezéssel, kádáristázással és rasszistázással – a helyzet nem befolyásolható. Azon már túl vagyunk. Érdemi megoldás kell, amelyben nem lehet az vezérfonal, hogy minden rossz, amit a Fidesz csinál.

Akár elismerjük, akár nem, a szavazók – az érintettek is – úgy nyilatkoztak: a közmunka még a mai formájában is jobb a semminél. Az egyre növekvő leszakadó térségekben a piac nem teremt piaci munkahelyet – legfeljebb erőteljes állami ösztönzéssel. A földet és a mezőgazdaságot nem lehet kihagyni a foglalkoztatásból, mert régiónyi térségekben nincs más lehetőség. A leszakadó térségek nem ürülnek ki, hogy a probléma önmagától megoldódjék, hanem gettósodnak – szociális és politikai értelemben egyaránt.

Ahhoz, hogy ezen érdemben segíteni lehessen, a baloldalnak szakítania kell az utóbbi időben kritikátlanul átvett liberális mítoszokkal – az állam szerepének leértékelésével, a termelő szektorok lebecsülésével, az önkormányzati állások csökkentésével, a falusi iskolák és a helyi közlekedési lehetőségek költségvetési okokból való visszaszorításával.

A jobb helyzetben lévők bármennyire szeretnék ledúrni is magukról a leszakadók problémáját, egy ország vagyunk. A battonyai munkanélküli szavazata ugyanannyit ér, mint Konrád Györgyé – ez a demokrácia bosszúja.

TANÁCS ISTVÁN

Forrás: Népszabadság