CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Kunhalmi Ágnes Csepelen az MSZP jövőjéről két választás után

2014. június 01. 05:55 - csú

Kunhalmi Ágnes-1.PNGKunhalmi Ágnes az MSZP megújulásáról: „Jövőképet adó vezetőkre van szüksége a pártnak”

Az MSZP elnökségi tagjának, országgyűlési képviselőjének Csepelen, az MSZP Csepeli Szervezetének taggyűlésén május 27-én elmondott beszéde.

Hát, a szívem szakad meg! Elvesztettük az alkupozíciónkat Budapesten is.

Április 6-a után ez a választás azt mutatta meg, hogy a baloldalon is van egy átrendeződés. Ahogy János elmondta, ez az üzenet alapvetően a saját, MSZP-szavazóinktól érkezett leginkább! Az ő távolmaradásuk, részbeni átszavazásuk üzent. Ez a harminc százalékos eredmény jelzi, az MSZP-hívek szavazási hajlandósága alacsony, a DK-híveké nagyon magas, az Együtt pedig egy kemény kampánnyal behozta a lemaradását.

Nem kell szépíteni, ki kell mondani világosan, ami van, különben nem lesz jó a diagnózis és esélyünk sem lesz a továbblépésre.

Életem legnehezebb taggyűlését tartom jelen pillanatban, s látom a szemekben az elkeseredettséget, a csalódottságot, és a sokkot is. János fogalmazása, viselkedése méltóságteljes. Olyan, amit 23 éve megszoktunk az MSZP-től. Egy olyan MSZP-től, amit én magamnak választottam 2004-ben, amikor beléptem a pártba. Egy méltóságteljes MSZP, amely méltóságteljesen tudott veszíteni is, hiszen a 23 évben volt, amikor kormányoztunk, s volt, amikor elbuktuk a választásokat!

De azt, hogy egy közösségre úgy tekintsen a magyar társadalom, hogy egyszer majd esély legyen, hogy újra rászavazzak, talán, hogy visszaszerezzem a bizalmat a közösségben, (akire most adott pillanatban nem adta a szavazatát), ahhoz annak a közösségnek és annak vezetőinek is méltóságteljesen kell viselkedniük.

Gratulálni kell minden alkalommal a miniszterelnöknek!

Végigcsináltuk a négy évet, végignéztük, hogyan bontotta le demokratikus rendszereinket, hogyan hágott át írott és íratlan szabályokat is. De Európa szívében, Magyarországon – akinek volt gyerekszobája – az gratulál a nyertesnek. Ahogy ezt megtettem én is, a fogaimat összeszorítva, lelkemet összecsavarva a XVIII. kerületben, amikor az 56 szavazat (először csak 60) kiderült. De az első szó mindig a gratulációé!

Mert elvesztem a bizalmukat azoknak, akik rám szavaztak, és támadási felületet nyújtok mindazoknak, akiknek az érdeke az, hogy elpusztuljak!

Fókuszban a jövőMost támadási felületet hagytunk magunk után, a 6-ai viselkedésünkkel. Jelen pillanatban a szombatot gyomorgörccsel várja a párt, ez is a méltatlanság egyik jele. Nem volt az MSZP-nek ’90 óta egyetlen vezetője sem, aki ezt meg merte volna csinálni!

De ennél van egy nagyobb baj: ahogy én jártam a kampányban az országot, azt érzem, hogy fogy a pártom immunrendszere. Hogy a lassú beletörődés az, ami uralkodik a párton! Már most jobban esik, hogy telefonálnak, hogy forronganak, mintha visszajött volna az immunrendszeréből valami ennek a pártnak. De bizony, az a közösség, amelyik hagyja, hogy ez így maradjon nem lesz győztes – és itt már a jövőről szeretnék beszélni, hogy ne hagyjuk, hogy ez így maradjon. Mert ebben a pártban szerintem több van!

Minden közösségnek vannak nehéz pillanatai, nehéz időszakai. Azt hiszem, ha egy másik medret vágunk magunknak, abba az MSZP tudását újra becsatornázva, szerintem lehet még egy jobb MSZP-t csinálni.

Kihívás az van, de lássuk a realitásokat!

A rendszerváltás óta, amíg a Fidesz egységesült, a baloldal szétdarabolta önmagát. Addig, amíg a Fidesz felépítette önmagát, holdudvarát, értelmiségi csapatát és gazdasági birodalmát, addig az MSZP felélte azt a bázist, amit a rendszerváltás örökségeként vitt tovább.

Összességében, ha megnézzük, felülemelkedve, a politikai elit egészére ránézve madártávlatból, azt látjuk, hogy Magyarország élte fel a rendszerváltás óta mindazt a tőkét, amit a legvidámabb barakkban, a legjobban forduló rendszerváltó országként itt hagyott örökségül a Kádár-rendszer.

Tehát, a legnagyobb problémánk az, hogy ma szellemileg vagyunk lepukkanva! Megszűnt a vita a pártban az elmúlt években, megszűnt az a szellemi pezsgés, hogy ölre megyünk társadalmi és gazdasági problémákon. Nem volt ilyen ez a párt!

Amikor én kezdtem tinédzser lenni, a 2000-es évek elején (1982-ben születtem), kezdtem odafigyelni a hazai közéletre (az én családom is politizáló család, közélettel foglalkozó, állandóan megy a Kossuth rádió, egymással is vitatkozó, de mindig a baloldalra, igazi szociáldemokrata, 50-60 évre visszamenő hagyományokkal).

Fókuszban a jövőMiért mondom azt, hogy ma nem politizál az MSZP? Miért ez a legnagyobb probléma? Becsontosodott, bezárta magát a pusztán személyi kérdések világába.

2000-ben – hogy a saját területemet idézzem -, az oktatásban megérkezett Magyarországra az a bizonyos Piza-sokk. Az Európai Unió felmérése arról, hogy a gyerekek egy bizonyos korosztályban milyen készségekkel és képességekkel rendelkeznek, milyen a tudásuk? Hát olyan örjöngések a pedagógus tagozatban, vagy a baloldali tömörülésben, vagy a szocdem platformban… Hogy ennek mi az oka? Mi a továbblépés lehetősége? Hogy üvöltöttek egymással, hogy mit kellene az osztályteremben tanítani? Milyen iskolarendszernek kellene lennie?  Ordított az egész párt! De nemcsak a párt, a magyar közélet is!

A Fideszben ugyanezek a viták elkezdődtek. Egy élénk társadalmi vita volt arról, hogy mi lesz az oktatás rendszerével.

Ma? Ma mindent eltűrünk! Mindent úgy hagyunk!

Lássuk be, Ferenc kritikusunk a legnagyobb ebben, mindig kritizál. De őneki is ott az üvegplafon! A DK is egy 30 százalékos eredménnyel ért el 6, vagy 7 százalékot! Maga mondta Feri, hogy nagyjából ennek itt a vége, mert egy szűk baloldali magban egy nagyon erős, karizmatikus vezető. De a társadalmi többségben egy öt év után leköszönt miniszterelnök, egy ilyen sokszor agyongyötört, a Fidesz által megtámadott, stigmákkal megölt miniszterelnök. Ezt maga volt elnökünk, a DK jelenlegi elnöke maga ismerte el nemrégiben.

Valójában az Együttnek is nagyon kevés ez a szavazata, bár relatíve jobban szerepeltek az MSZP-nél. Ha együttesen megnézzük az eredményünket, akkor is csak szigetszerű helyeken, mint például Csepelen, vagy a XVIII. kerületben, Budapest egyes körzeteiben és egy-egy vidéki nagyvárosban tudunk érdemben őszre eredményt elérni!

Azt akarom ezzel mondani, hogy nemcsak az MSZP-vel van gond jelen pillanatban, s kell fókuszát máshova irányítani és új utakat keresni a személyi kérdésekben. Le kell számolni ezzel az öreg-fiatal konfliktussal! Ez sehova nem vezetett! Kiürítette a meglévő energiáit is a pártnak. Hanem az egész politikai elitnek szembe kell azzal néznie, hogy a Fidesz a szavazásra jogosultak 27 százalékával tudott kétharmadot szerezni!

Fókuszban a jövőItt van másfél millió olyan szavazó, aki húzza az igát ebben az országban, köztük vannak nagyon szegény emberek, de vannak olyanok is, akik az elithez tartoznak. De nem mentek el szavazni, sem a kormánypártra, sem az MSZP-re, sem a Jobbikra. Mert rengeteg olyan kihívással kell szembenézniük, amire a politikai elit egésze nem ad választ!

Ez persze nem mentesíti a kormányváltó erőket, és pláne nem az MSZP-t, hogy ma egyébként nincs válasza Magyarország jövőjére!

Továbbá a szellemi nihill, amely egyébként válaszokat generál egy országban. Az identitásunkat is elvesztettük.  Nagyon nagy problémának látom, hogy azt a következtetést vonta le 2010 után a párt, hogy nekünk drasztikusan balra kell fordulnunk, bármit is jelentsen az. Ha megkérdeznénk, hogy ez mit jelent, akkor nem tudnánk ezt, sajnos, tartalommal megtölteni.

Nem azzal van a baj, ha egy baloldali párt baloldaliként határozza meg magát. Hanem az, hogy mit jelent ez 2014 Magyarországán, s mit jelent majd 2024 Magyarországán? Ez a nagy probléma. Üresen csengnek-bongnak a gondolataink, üresen csengnek a mondataink, valójában nincs egy beágyazott ország-magyarázó kép, nincs egy valóságmagyarázó kép ma az MSZP-ben. Identitását vesztett, sajnos összevissza beszélő párt lettünk mostanra.

Ennek sok oka van. Nem önmagában a rossz vezetés! Bár a felelősséget én magam is vállalom és én a választmányi ülésen le fogok mondani végérvényesen.

Kezdődött ez ott, amikor le kellett volna vonni az MSZP-nek a tanulságokat, hogy mi történt? Még soha nem fordult elő a rendszerváltás óta, hogy az MSZP-ben egyik volt elnöke, volt miniszterelnöke otthagyja a pártot és új pártot alapít. Nem bontotta meg soha senki ezt az egységet! Mindig minden vezetőnkben volt annyi méltóság, hogy lemondott, és hagyta, hogy mások kivajúdják az új politikának, az új iránynak a mikéntjét. Hagyta, hogy a tagság megeméssze, hogy kiveszekedje magát, kisírja magát, aztán újult erővel, optimistán nekimenjen a következő választásnak, amit rendre meg is nyertünk.

Gyurcsány Ferenc ezt megbontotta! Még jelen pillanatban nem jónak, vagy rossznak tartom, egyszerűen tényként szeretném ezt közölni. Amikor ezen a konfliktuson, ami elvitte nagyon sok energiánkat, túlesett a párt, voltak, akik elmentek. Szerencsére kevesebben mentek el és a többség az szocialista, és MSZP-tag maradt. Jogosan bízott abban, hogy egy új vezetés, egy új csapat neki fog indulni – volt akkor még két évünk, kellő időnk a választásokig.

Utána jött a kettős probléma. Az egyik, hogy az MSZP túlzottan balra fordult, rossz irányba állt, s túlságosan nagy teret hagyott egy centrum párti szociáldemokrata ideológiának. Attila programjával maradt a szocdem közepe. A DK akkor zárványba került, mert a Feri szerepe, személye annyira kiverte a társadalomban a biztosítékot, meg a Fidesz annyira ölte, hogy nem bírt tovább menni. Egyébként most sem bírt tovább menni. Elvitte a pártot egy liberális irányba, egy piacpárti, szabadságjogokat védő, SZDSZ-típusú párt. A holdudvara a balliberális értelmiség egy része. Ez nem jó, vagy rossz, ők ott ezt megcsinálták.

Fókuszban a jövőA gond az volt, hogy ez után az MSZP elfordult balra, felbontotta a Horn Gyula-i egyensúlyt, amely egy szociáldemokrata társadalompolitikáról, a szabadságjogok védelméről, de ugyanakkor a piacgazdaság működőképességének a feltételeiről, egy szociálisan nagyon érzékeny retorikáról szólt. Ahol egyszerre megjelentek nagyon kemény baloldali szocialista elemek, de ugyanakkor tudták, hogy a piacgazdaságot azt működtetni kell! Ezzel tudott sikeres lenni a szocialista párt az elmúlt húsz évben. Ennek a két pólusnak az egyensúlyban tartásával.

Ezt felmondta a párt a DK távozása után és nagyon bezárta önmagát egy baloldali zárványvilágba és ezzel – sajnos – egy nagy teret hagyott. Az egyik ideológia az volt, hogy a Jobbikot meg kell előznünk, s a legbalosabb megyékben elvette tőlünk a szavazatot. Ezzel nem is lett volna semmi baj, mert erre a politikára szükség van – egy nagyon kemény balos politikára -, de önmagában ebben nem merülhet ki egy MSZP politikája. S abba az űrbe, amit ott meghagytunk, sajnos benyomult Bajnai Gordon, és mindazok, akik a szocialista pártnak korábban egyébként is (inkább szocdem vonalon – piacgazdaság és emberarcú társadalompolitika) elveit vallották. Egy klasszik szocialista államközpontú, szociális juttatásokra és egy izékre épülő politika. Érthető ez nagyjából?

Az egyensúly megbomlott, immáron két párt benyomult arra a térfélre, ahol voltunk. A rosszabb hír az, hogy a vasárnapi eredmény után lassan a teljes érdektelenségbe fogunk fulladni, és lekerülünk a palettáról! Ez szerintem nem eleve így elrendeltetett (én látom azt a tagságot, amelyik otthon maradt, látom a szimpatizánsokat, akik azóta nekem írnak, jeleznek mindannyiunknak, hogy büntetik az MSZP-t, mert nem tesszük rendbe a pártot, mert úgy viselkednek bizonyos vezetők, amely nem méltó a párthoz), le kell vonni a következtetéseket. Én magam le fogok mondani – nem tudom, hogy elnökségi tagtársaim hogyan fognak erről gondolkodni, bár jelentős részük már jelezte, hogy le fog mondani, mert ez így méltó. Amikor pedig eljön a tisztújítás, akkor mindenki egyenes gerinccel megmérettetheti magát. És akkor el fogja dönteni az MSZP tagsága, hogy az elmúlt évek alapján ki, mennyit tett bele, ki, milyen eredményeket ért el? Ki tartotta meg a pozícióját kizárólag kamarilla-politikával, vagy egyébként van-e olyan hozzáadott értéke, amely az egész párt javát szolgálja?

Ha tudunk váltani, két lépcsőben vinnénk tovább mindenképpen az MSZP politikáját, vagy szerintem ildomos lenne az új vezetésnek abba az irányba vinni.

Az első lépcsőfok, az ősz! Ezt János nagyon jól fogalmazta meg: most minden energiánkat arra kell koncentrálni, hogy az önkormányzatokban – ahol lehet – talajt kell fognunk. Ez az új helyzet nagyon durva kompromisszumkészségeket vár el a szocialista párttól is a másik két fél irányába. Nagyon józanul, mértékletesen kell a tárgyalásokat lefolytatni. Itt azt hiszem, nem lesz hiba. A legnagyobb áldozatokat a volt szocialista önkormányzati képviselőinknek, szocialista képviselő-jelölteknek, polgármester-jelölteknek kell majd meghozni, akiknek most hátrébb kell azért lépni, mert ilyen eredményt értünk el, és lecsúsztunk arról az alkupozícióról, amivel még pár nappal ezelőtt rendelkeztünk. Ezért, ha kell, én az egész pártvezetés nevében is (ha elnök úr nem is teszi meg) elnézést kérek és sajnálom. Higgyétek el, nekem, nekünk fáj a legjobban, hogy az ügyeknek így kell alakulnia, s nem ez az első olyan hely, ahova el kell mennem és ezt el kell mondanom.

Fókuszban a jövőEl kell magyaráznom, hogy most egy lépést hátrébb kell lépnünk őszig, hogy önkormányzati pozíciókat fogjunk, s aztán újra, a következő másfél-két évben megint előre tudjunk nyomulni. Ahhoz már egy teljesen más fókuszú politikára van szükség, más hangnemre. Más társadalmi csoportok megszólitására, mint akik ez idáig a célpontban voltak. Teljesen új szempontokat kell behozni, s csak akkor tudjuk elérni azt, hogy az MSZP-nek egy koalíciós partnere legyen 2018-ra (most még csak itt tartunk, s nem tudjuk ki lesz ez).

Hogy újra visszaszerezzük a kormányváltó erő szerepét – kb. három éven belül - , ahhoz egy teljesen más gazdaság- és társadalompolitikára van szükség, lehetőleg olyanra, amely kívül van az orbáni paradigmán, tehát, hogy nem az ő kottájából játszunk, ne az ő centrális erőterét szolgáljuk ki. Nem engedjük azt, hogy kiszorítson bennünket szélre (a Jobbik az egyik szél, s mi vagyunk a másik szél), s középen ő azt csinál, amit akar – egyre kevesebb támogatottsággal, szavazóval!

Nem koncentrálunk kizárólag a saját egymillió balos szavazónkra, mert az önbefordulással jár, ahogy megtettük azt a DK kiválása után egészen máig, hanem megkeressük azt a másfél milliót, akiknek ma nincs pártja Magyarországon, de egyébként józan, szociáldemokrata értékeket valló, a piacgazdaságban boldogulni akaró, gyerekét taníttatni akaró. Legyen az egy közmunkás, aki ma döglődik ettől, de egyébként egy sajtüzemben, vagy tésztagyárban szeretne dolgozni. Legyen az egy pedagógus, egy közalkalmazott – csak egy példát mondok – aki a béren túl sikerélményre is vágyik.

Meg tudjuk-e hirdetni, hogy felszámoljuk a funkcionális analfabetizmust Magyarországon – amelynek GDP-ben kimutatható kárai vannak, mert nincs termelés?  El tudunk-e közösségileg indítani együttműködő politikát? Meg tudjuk-e hirdetni például a termelő szövetkezeti rendszer újraépítését (legyen az egy oktatási szövetkezet, vagy szociális szövetkezet, valahol félpiaci szövetkezet), mert e nélkül meg fog dögleni a magyar gazdaság?! Képes-e az MSZP egyszerre beszélni arról, hogy tud működni Közép-Kelet-Európában egy olyan piacgazdaság, amely nem kizárólag arra épül, hogy kiszipolyozzuk az embereknek a termelékenységét? Nem arról szól, hogy kizárólag rezsit csökkentünk – itt volt a ti területeteken a fővezér, és kiderült, hogy mégis meg lehet verni –, hanem növekedő bérekre és több lehetőségre épülő politika.

Mert nem az a baj, hogy drága a zsemle a boltban, hanem az a baj, ha nincs pénzed megfizetni! A politikai elit a közalkalmazottnak, a pedagógusnak adhat béremelést, de milyen áron? A többi beledöglik! Mert nincs piacgazdaságban termelés.

Képesek vagyunk-e az ország rendelkezésre álló erőforrásait úgy átalakítani, hogy az egy hatékonyabb működést célozzon meg, amely nem feltétlenül a megszorításról szól? Hanem a jobban működésről, az intelligensebb rendszerek felépítéséről.

Hozzáteszem, emberek, ezt a saját pártunkban is meg kell csinálni! Nem maradhat az MSZP struktúrája úgy, ahogy van! Át kell alakítani. Nem kell megszűntetni pártként, sőt, egy pártnak pártként kell működnie! Egy párt az párt, mindenütt a világon, Németországban is, Magyarországon is. De sokkal több energiát és pénzt kell fordítani a közpolitikánk kitalálására. Egy közpolitikai kutató műhelynek kell működnie a pártban, amely innovációt és kreativitást hoz be, különben nem tudunk bekapcsolódni abba a vérkeringésbe, abba a vitasorozatba, amely egyébként a világban zajlik.

Fókuszban a jövőHa mi új szempontokat akarunk a magyar társadalomnak megmutatni MSZP-ként, ha mi ki akarunk lépni a saját nyomorunkból, kisebbségi érzésünkből, görcsinkből, akkor alkalmazkodnunk kell!  Ki kell nyitni a pártot a világra, és be kell hoznunk azokat a kutatókat, akik Németországban, Dániában, Finnországban dolgoznak (a finneknél működik egy kitűnő oktatáspolitika: hát miért nem jött ide egy finn oktató, s miért nem mutatta meg, tessék, mi ezt a modellt követjük, s az MSZP pedig ennyit és ennyit változtat rajta, mert mi a magyar környezetben vagyunk). Azért mondom az oktatási példát, mert én voltam a felelős az oktatási politikáért, s én sem hoztam ide a finneket…

Tehát kísérletet kell tenni arra, hogy tovább lássunk a saját orrunknál. Nem fogok elbújni a felelősségvállalás elől! Ezt mindenkinek meg kell tenni, mert ez a továbblépés és a cselekvés útja.

És még valamit: sokan azt mondják, hogy kultúra-váltásra is szükség van. Ez így van. Kultúra-váltás kell az MSZP-ben. De az nem tudja megtenni ezt a kultúra-váltást, aki meghonosította a kulturálatlanságot. Folytatva ezt a gondolatot: nem egy személyről szól ez a probléma! Nem elég azt mondani, hogy Mesterházy menjen el. Értitek? Nem elég! Ettől még nem változik semmi. Nem elég. Ezért beszéltem nektek arról, hogy hol látom a fő csomópontokat, hogy valójában nem a DK-hoz és az Együtt-höz kell igazítani a politikánkat, még csak nem is az orbáni kialakult rendszerhez, hanem a magyar valósághoz!

A politika egésze szakadt el – egyébként nagyon alacsony volt a részvétel a választásokon – több millió embertől! Elszakadt azoktól, akiket képvisel, nem tud nekik segíteni. Nem tud kereteket nyújtani. Hazudnak azok az emberek, akik azt mondják, hogy a politika mindent meg tud oldani! Nem tud megoldani mindent, sőt, nagyon tud rombolni.

Bárki legyen a párt következő elnöke, és vezetői, egyet nagyon követeljetek meg tőle, tőlük: hogy beszéljen a saját országáról. És még valamit, ne szavazzatok soha többet olyanra, aki nem tudja megmondani, hogy tíz év múlva hol szeretné látni a magyar gyerekeket, a magyar munkavállalókat, a magyar gazdaságot és egyáltalán Magyarországot, hogy mi lesz itt tíz év múlva? És ehhez milyen utat képzel el, négy, illetve nyolc év után. Ez a kormányzás lényege. Mert akkor az a párt és az a közösség meghal, amely csak a jelenre koncentrál és a múltban szerzett sebeit nyalogatja, és elveszti a fókuszából a jövőt!

Az emberek jobbat akarnak, élni akarnak, boldogulni akarnak! Ezt kell megérteni. Mert a többség otthon maradt az EP-választáson is és otthon maradt egyébként április 6-án is. Nekünk azokkal van dolgunk, nem mással. Nem a jelen a fontos, hanem a jövő! Ezt kérjétek számon a helyi vezetőkön is, és mindenkitől, aki számít.  Köszönöm a figyelmet.

 

LéT. - hirkomp.hu

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr156230144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása