Újabb nagy pofon néz ki a kormánynak Strasbourgból, mert az emberi jogi bíróság egy csomagban készül elbírálni ősszel nyolcvan fogvatartott panaszát. Ők – fideszes szóhasználattal – azért „szaladgálnak” külföldre, mert itthon civil jogvédők hiába hangoztatják évek óta, hogy a hazai börtönviszonyok embertelenek.
De tényleg ez a helyzet, hiszen – néhány fegyintézet kivételével – még a strasbourgi fórum által minimálisan elfogadhatónak tartott, fejenként három négyzetméternyi területet sem tudják biztosítani a zárkákban. Ami azt jelenti, hogy a berendezési tárgyak között szinte mozdulni sem lehet. S ha ez nem elég, sokan ugyanabban a helyiségben étkeznek, ahol a szükségüket is végzik.
A strasbourgi ügyek azonban most elsősorban a három négyzetméterről szólnak, és ha a bíróság a panaszokat formai okból nem utasítja vissza, az állam bukni fog. Amikor ugyanis nincs személyenként ennyi hely, már csak az a kérdés, hogy – a fogva tartás időtartamára figyelemmel – 3-4 ezer vagy 10-12 ezer euró kártérítést ítélnek-e meg. Ha a rabok javára döntenek, nem lesz megállás: ezerszám zúdulnak majd az újabb beadványok az emberi jogi bíróságra, és akkor igen nagy, akár több tízmilliárdos összeget kellene kifizetni. A kormány meg eldöntheti, hogy kártérítésre vagy új börtönökre költ-e inkább.
Volna persze más lehetőség is: a normális büntetőpolitika. Ha nem akarnának mindenkit – a szabálysértőket, a pitiáner gazfickókat és bizony már a gyanúsítottak széles körét is – rács mögé dugni, azonnal lenne elég hely. Ráadásul ez mindenkinek jobb volna, mert az első bűntényes nem járná ki a börtönegyetemet, ami nem jó iskola, és sokkal hasznosabbra is lehetne fordítani azt a pár tízmilliárdot – akár megelőzésre is. (nol.hu)
