Van új a nap alatt. Például egy legújabbnak ugyan nem nevezhető, de egyre inkább megvalósítás-közelinek tűnő hír, a pénzcsere. Mert ha már nincs belőle elég, legalább legyen más, mint az előzőek voltak. És itt a "más" a hangsúlyos. Nem tudom miféle szakértők kellenek ahhoz, hogy az átfogó pénzcsere lehetőségét elemezzék, tény viszont, hogy a hivatalos információk ennek az ismeretlen szakgárdának a folyamatos, éjt-nappallá tevő munkájára hivatkozva még csak nem is rejtik véka alá a szándékot.

Új pénzt kap a magyar. Jó minőségűt, ami nem értékállóságot jelent, hanem valami nekünk valót, hiszen nyilván erre is "felhatalmaztuk" világunk bölcsét. Kerüljön, amibe kerül, esetleg milliárdokba, kell nekünk az új pénz.

Olyan avitt, unalmas már Gróf Széchenyi István portréja az ötezresen. Olyan régimódi Mátyás király látványa az ezresen, nem beszélve Bethlen Gáborról, aki a kétezer forintoson hirdet egy régmúlt világot. Megváltunk mi már az egykori, Kossuth Lajos arcmásával díszített, kedvenc, piros színű százasunktól is, pedig azért még nem is olyan régen elég sok mindent kapott az ember a boltban. Hogy papírpénzeink világának olyan irodalmi nagyságairól, mint Petőfi Sándor vagy Ady Endre, ne is beszéljünk.

Kérdés, hogy a legújabb pénzcsere hajnalán kik fogják megihletni a "formatervezőket". Mert az ugye vitathatatlan, hogy újdonsült pénzeinket kézjegyével az a tájékozottságáról is híres férfiú fogja ellátni, akitől nemzetünk megtanulta, miképp bizonyítható a japán-magyar rokonság. Ámbár egyesek azt sem tartják kizártnak, hogy a "főbank" elnökének orcája fogja ékesíteni mondjuk a bevezetésre váró 50 ezer forint címletű pénzt. Igaz, azok vannak többségben, akik ezt az értéket az ország első emberének szelíd mosolyával fémjeleznék. A többiről pedig vagy a kormány minisztereinek acélos tekintete nézne farkasszemet velük, vagy mint néhol szokás, az első ember gyermekeinek portréja. 
Egyébként nincs azzal gond, hogy kik "ékesítik" a fizetőeszközt. A gond egyszerűen az, hogy mennyit ér a pénzünk és, hogy akik az arcmásukat adták, milyen értékkel gazdagították a magyarságot.

Szabó Iréne

NÉPSZAVA