Minden csepeli lakos tapasztalhatja, hogy a Csepeli Hírmondó című önkormányzati lap illeszkedik a hazai média sajátos világába. Az önmagában teljesen rendben van, hogy a települési önkormányzatok igyekeznek tájékoztatni a településen élőket lakókörnyezetük fontosabb híreiről és eseményeiről, de sajnos sok esetben ezeket a lapokat egyszerű pártszócsőként használják. Én magam mindig azt hangoztattam, hogy az önkormányzati újságoknak is független, ha kell kritikus hangot kell megütniük. Az adófizetők pénzéből finanszírozott újságok ugyanis nem lehetnek elfogultak, a lakájmédia rendszere szerintem a demokrácia és a sajtószabadság megcsúfolása. Persze lehet azt mondani: a megválasztott polgármesteré és a képviselőtestületi többségé az újság, oszt jó napot! A helyzet azonban az, hogy egy demokrata nem így gondolkozik. A települési önkormányzatok által finanszírozott szerkesztőségnek is a kiegyensúlyozott tájékoztatás elve szerint kell összeállítania a lapot. Ebbe beletartozik az is, hogy a hírek és események egyszerű bemutatásán túl az újságírók igenis hívják fel a figyelmet az általuk fontosnak tartott problémákra. Mindezt pártállástól, hatalmi viszonyoktól függetlenül, hiszen az önkormányzat által a lapok kiadására fordított összeg nem a polgármester és a testületi többséget alkotó pártok és szervezetek hitbizománya. A lapok kiadására szánt önkormányzati forrás az állampolgárok közös pénze! A Csepeli Hírmondót kiadó, évente majd 300 milliós éves árbevételű Csepeli Városkép Kft. speciel a 2014. évi üzleti terve szerint csak lapkiadásra 102 millió forintot költött, nagyobb részét közvetlen önkormányzati hozzájárulásból fedezve. Ebből fedezték 8 fő alkalmazását, 24 lapszám kiadását (a tényszámokról valamikor márciusban lesz képünk, addig csak a tervszámokat tudjuk megmondani).

Visszatérve a tartalmi problémákhoz: a Csepeli Hírmondót olvasva tehát megállapíthatjuk, hogy az előzőekben felvázolt alapelvek sajnos nem érvényesülnek. Azzal összességében nekem semmi problémám, hogy az ellenzékben lévő képviselőkről és szervezetekről kritikus hangvételű írások születnek. Figyelembe kell venni azt is, hogy a kritikus hangvételű írásnál is elvárható, hogy tényeken alapuljon, ne csúsztatáson vagy ferdítésen.  Természetesen mindezek mellett az hiszem joggal elvárható, hogy a kormánypárti polgármesterrel, kormánypárti országgyűlési képviselővel, a helyi testületben többséggel rendelkező szervezetekkel és azok képviselőivel is hasonló módon foglalkozzanak, az alapvető sajtóetikai szabályokat figyelembe véve. Értékeljék a munkájukat, elemezzék az politikusokkal készült interjúkat, az általuk jegyezett írásokat és facebook bejegyzéseket stb. Ezen kívül az érdekesebb döntések, események, évfordulók, ünnepek kapcsán kérdezzék meg a civil szervezeteket, a választott polgármestert, a helyi politikai szervezetek vezetőit és azok önkormányzati képviselőit, a megválasztott országgyűlési képviselőt. Ez így lenne normális. A probléma tehát abból adódik, hogy a Csepeli Hírmondót nem ilyen elvek mentén szerkesztik, így azt szimpla propaganda kiadvány. Melyek az elfogultság tipikus tünetei?  

-          A hírekről és eseményekről szelektált módon számolnak be, az ellenzéki pártok rendezvényei nem kapnak teret.

-          A szerkesztőségi állásfoglalásban (Lapszél) a választásokat megelőzően Korponai álnéven olyan írások jelentek meg, melyekben egyértelműen megüzenték, hogy a Fideszre szavazzanak az emberek. Ennek a legszebb példája a 2014. 20. szám 3. oldalán található írás (Sanyi kérdez).

-          A többséggel rendelkező politikusok szinte korlátlan felületet kapnak véleményük kommentár nélküli kifejtésére, míg az ellenzékben lévő politikusok és szervezetek többsége ilyen lehetőséget szökő évente egyszer kapnak (1. ábra).

-          A véleménycikkekben a többséggel rendelkező politikusok csak és kizárólag pozitív kontextusban, míg az ellenzékben lévő politikusok és szervezetek többsége kizárólag negatív kontextusban jelennek meg. Nézzük például a választások előtti utolsó szám tartalmát (2. melléklet).

Az már csak hab a tortán, hogy a Csepeli Hírmondót az októberi önkormányzati kampányban is gátlástalanul használta a helyi Fidesz. A választások előtt ráadásul heti rendszerességgel adták ki a Fidesz kampánygépezetébe beállított lapot, így a választások után egyszerűen nem volt pénz a normál, kéthetenkénti megjelenésre. A választások előtt megjelent a lap 2014. szeptember 25-én, október 2-án és október 9-én, míg ezt követően 2014. október 21-én, november 20-án, valamint december 18-án. A vicces az egészben, hogy a Csepeli Városkép 2014. évi üzleti tervében még a normál kétheti megjelenést írtak, de hát időközben változott a terv….

Szóval összességében azt tudom mondani, hogy a lap szerkesztője az első lépést már megtette azon a rögös úton, ami hitelesség felé vezet: az ellenzéki képviselőket már ütik! A második lépcsőfok lenne, hogy a többségben lévő polgármestert és a képviselőket is kritizálják. Később meg kialakulhatna az a rendszer is, hogy az ellenzéki képviselők véleményét is megkérdezik, valamint beszámolnak a rendezvényeikről. A kérdés az, hogy ez milyen gyorsan fog bekövetkezni? Remélhetőleg nem kell további 4 évet várni.

Szabó Szabolcs

Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője (Együtt2014)