Részlet: „Borbély azzal védekezik az elkövetett ittas vezetés után, hogy váratlan családi problémái adódtak, azért került a bűnbe…De mit tehetnek azok a családok, amelyeknek tagjait, családfenntartóit éppen Borbély utasítására rúgták ki az önkormányzati vagy intézményei valamelyik munkahelyéről?... Az önkormányzathoz tartozó vagyonkezelőből harminc éve ott dolgozó nyugdíj előtt álló férfit penderített ki Borbély egyetértésével a segge alatti széket még meg sem melegítő ifjonc Fidesz-fan, nem törődve azzal, mi lesz az ember hátralévő életével…Nem érdekelték Borbélyt a kirúgatott iskolaigazgatók, tanárok, orvosok, biztonsági őrök, szakdolgozók és ezek családjai sem. Csak az ő családja számit?... Nem érdekelte Borbélyt a polgármesteri hivatalból az önkormányzati választás után kirúgott hat vezető egzisztenciális és családi helyzete sem, és nem érdekelte a vagyonkezelőből újabban kivágott dolgozók sorsa és családja sem. Mindegyiknek keletkeztek problémái és egyik sem követett el ittas vezetést!”

Az idézett cikket változtatás nélkül közöljük:

Borbély Lénárd szűkszavú közleményben kérte a csepeliek bocsánatát azért, mert ittas állapotban vezetett. A gesztus emberi, a valóságtartalma megkérdőjelezhető!

Az ember bizalmatlanul nézi a kiadott közleményt és nem érti, hogy miért is kellett több mint két hetet várni a bocsánatkéréssel. A bűn másnap ugyanúgy bűn, mint 15 nap múlva. Miért nem azonnal kérte a bocsánatot? A válasz kézenfekvő!

Azért, mert el akarták sumákolni!

Csak az volt a baj, hogy a demokratikus ellenzéki pártok is megszimatolták az ügyet és információgyűjtésbe kezdtek. Ez jutott vissza Borbélyékhoz, és „megelőző csapásként” vállalták a kisebbik rosszat, a nyilvános bocsánatkérést. De az írás hevenyészett és sok kérdést hagy nyitva.

Mindjárt az elején azzal védekezik, hogy váratlan családi problémái adódtak azért került a bűnbe. Ez is emberi indoklás, amit részvéttel kezelve még el is fogadhatnánk.

De mit tehetnek azok a családok, akiknek tagjait, család fenntartóit éppen Borbély utasítására rúgták ki az önkormányzati vagy intézményei valamelyik munkahelyéről? Ismerek asszonyt, aki a rákkal vívott egy éves küzdelmét követően, betegállománya után rövidesen Furák főnöke (magyarázkodása szerint) éppen Borbély utasítására rúgott ki.

Szintén ismerek olyan háromgyerekes asszonyt, akit a megnyert helyhatósági választás után szintén Borbély utasítására Szeles dr. rúgott ki a hivatalból.

Az önkormányzathoz tartozó vagyonkezelőből harminc éve ott dolgozó nyugdíj előtt álló férfit penderített ki Borbély egyetértésével a segge alatti széket még meg sem melegítő ifjonc Fidesz fan, nem törődve azzal, mi lesz az ember hátralévő életével.

Közel három éves eset, mikor egy betegséggel küzdő fiatalembert Juhász dr. rúgott ki az empátia legkisebb jele nélkül Borbély utasítására. Egyik esetben sem gondolta Borbély Lénárd végig, hogy azokban a családokban, az érintett lelkekben milyen károkat okozhatott.

Nem érdekelte Borbélyt a Polgármesteri Hivatalból az önkormányzati választás után kirúgott hat vezetők egzisztenciális és családi helyzete sem, és nem érdekelte a vagyonkezelőből újabban kivágott dolgozók sorsa és családja sem. Mindegyiknek keletkeztek problémái és egyik sem követett el ittas vezetést!

Nem érdekelték Borbélyt a kirúgatott iskolaigazgatók, tanárok, orvosok, biztonsági őrök, szakdolgozók stb. és ezek családjai sem. Csak az ő családja számit, csak az ő fájdalma lehet ok a bűncselekményre.

Hát nem!

Borbély beteges kisebbségi érzete, és az ezt tápláló kivagyisága és urizálása egy jégarcú és jégszívű rémet alkotott az egyéniségéből. Mindenkiben ellenséget keres, mindenkit behódolásra akar kényszeríteni és mindenkit meg akar alázni, akinek egyénisége van. Úgy látszik, mintha örülne, más szenvedésének!

A közösségtől kapott mandátumát nem Csepel fejlődésére, hanem elsősorban saját bűnös hajlamainak, bosszúvágyának kielégítésére használja. Most lebukott, de még mindig a hazugságba és nem az önvizsgálatba menekül. Vannak támogatói is!

Azok, a kis és nagy vezetők, akik akár kényszerből, akár gyávaságból, vagy félelemből alávetik magukat alpárias akaratának. Ők az igazi hibásak!

A gyávaság ugyanis nem lehet semmilyen ideológia, vagy magatartásforma valós alapja. A gyávaság, csak arra jó, hogy meghosszabbítsa a szenvedést. Azt az időt, amíg a despota ökle, vagy bárdja le nem csap arra, aki gyáván fedezte kihágásait.

A fent leírtak miatt mostanában lassan olyan helyzetbe kerülök, mint a pesti viccben szereplő moszkvai ember.

A hetvenes években lévő egyik május elsejei felvonuláson egy cselovék fegyvert vett elő. A milícia lefogta és faggatni kezdte. Kérdezték a szakmáját is, mire meglepetésre azt válaszolta, hogy mesterlövész!

Felbőszültek erre a milícia emberei és dühösen hazugsággal vádolták a lefogottat. Úgy mondták, ha mesterlövész lenne, nem okozhatott volna gondot neki a feladat végrehajtása. Az ember meg lemondóan csak visszakérdezett.

Vajon maguk meg tudták volna úgy tenni a dolgot, ha közben százak rázzák a kezét, paskolják a hátát és ezrek ordítják: tedd már meg?

HORVÁTH GYULA

Forrás: A szerző weblapjának Bocsánatkérés margójára című írása

A "vádirat" elkészülte után érkezett: