- Apú-ú-ú! A hajléktalanok, ha hajléktalanok, akkor hol élnek?
- Mivel nincs magánterületük, így kénytelenek közterületen vegetálni.
- De a vizet prédikáló bácsi elüldözi őket minden csepeli közterületről, akkor mégis hol élhetnek?
- Ez az önkormányzat fejének nem kérdés. Mehetnek arra, amerre látnak.
- De apú-ú, helyzetük kilátástalan. A többi kerület is szabadulni igyekszik „problémás” embereitől, nincs hova menniük?
- Igen, fiam. Ez a szűklátókörűség, embertelen. Nem néz szembe a problémával, nem akarja megoldani, csak arrább söpörni.
- Apú-ú-ú! És mi lenne ha a kutyafuttató karbantartó díjazása és öndicsérő táblák és saját jutalmazásuk helyett a rászorulókat legalább kutyába vennének!
- Hogy gondolod ezt?
- Ahogy a kutyáknak rendszeresítették az azonosító chipet, úgy a hajléktalanoknak, akik igénylik, adnának egy helyi (kerületi) azonosító kártyát, aminek felmutatásával éjszakai szállást, tisztálkodási lehetőséget kapnának.
- Nem is rossz ötlet tőled, fiam. Több eszed van, mint sok honatyának. Nézzük csak, először fel kell mérni a létszámukat, a rendelkezésre álló üres ingatlanokat, van néhány a Kis-Duna parton is, meg volt iskolák, óvodák elhagyatottan. Megszervezni, koordinálni a társadalmi összefogást, hogy napi egyszeri étkezéssel ruha adományok gyűjtésével, mint jó gazdák gondoskodnánk a saját hibájukon kívül bajba jutott és vissza kapaszkodni akaró embertársainkon.

Kalocsai Imre