Ha Áder Jánosnak a tollaslabda lenne a hobbija, akkor most nem lennének veszélyben a halászok. Ezt nem mi mondjuk, hanem a hálóval dolgozó emberek (merthogy a halászat munka, szemben a horgászattal, ami kedvtelés): ők próbálnak ilyenformán magyarázatot találni a kereskedelmi halászati tevékenység várható betiltására. Pedig a tápli, a varsa, a tapogató meg a többi hagyományos halászati fortély (a művelőivel együtt) lehetne igazi hungarikum is – helyettük most azzal állunk a világ elé, hogy mi vagyunk az egyetlen állam Európában, ahol Halászati Operatív Program (érthetőbben: kényelmes, de valós indok nélküli uniós pénzlenyúlási lehetőség) van, halászat viszont nincs.
Fogós kérdés mostantól, hogy mivel foglalkozik vajon a „halászati ágazat szereplőivel való kapcsolattartásért” felelős miniszteri megbízott – ebben a halászati szempontból viszonylag jelentős ügyben ugyanis az ágazati szervezetekkel a kapcsolattartás mindössze annak megüzenésére szorítkozott, hogy a kormány 2016-tól akkor is száműzi a halászatot, ha fejre állnak. (Aki esetleg aggódni kezdene amiatt, hogy a Fazekas Sándor szakminiszterrel közeli barátságban lévő névrokon, Fazekas Szabolcs netán unatkozik, azt megnyugtathatjuk: a megbízott úrnak bizonyára elegendő elfoglaltságot ad az a sajtóhírek szerint úgy ezerhektárnyi állami föld, amelyet a NER éveiben zsákmányolt.)
Amennyiben a halászok kiebrudalása valóban a kedvtelésből, horgászbottal horgászókat preferáló Áder „érdeme”, akkor annyit talán kijelenthetünk, hogy a búvalbélelt államfőre valóban ráfér némi sikerélmény. Nem kicsit lehet megalázó, mikor a kormánytöbbség változtatás nélkül terjeszti be újra az elnök által megfontolásra visszaküldött törvényeket – márpedig a Fidesz-frakcióban ez a rutin –, és talán az sem deríti föl a jogászként is szakértő méltóság kedélyét, hogy sorozatban íratják alá vele Paks ügyében a sarkalatos törvényekkel és az alkotmánnyal inkompatibilis jogszabályokat. Nem tudjuk persze, hogy mindezért megfelelő vigasz-e a halászat de jure felszámolása, de ha igen, az még az eddigi elnöki teljesítményhez képest is lelombozó.
És ha kapnak a horgászok (állítólag miattuk csuklóztatják most a halászokat, bár erről a pecások tehetnek a legkevésbé), kapjanak a vadászok is: nekik egy olyan törvénymódosítást hegesztettek össze a Semjén Művekben, amely szerint az autóban esett vadkárért csak akkor felelős a vadásztársaság, ha személyesen ők zavarták ki a kocsi elé az elgázolt jószágot. Minden más esetben az autósé a kár, miközben a hús természetesen a vadászokat illeti meg (hiszen a vad, amelyhez a felelősséget tekintve semmi közük, tulajdonilag mégiscsak az övék).
Dicső országunkban egyre több a köztársasági logikával megmagyarázhatatlan, inkább a feudalizmusba illő kegyosztó jogi aktus. Azt a kérdést viszont, hogy a hasonló lexekből jogállam, vagy inkább valami egészen más épül, föl sem kell tennünk: a legilletékesebb, az építőmester tavaly Tusnádfürdőn már megválaszolta.
Hargitai Miklós
nol.hu
