"A lopásokat, a cinikus hazudozásokat, egy ország megaláztatását, az izmozásukat csinálják valahogy vissza. A rokonokat, a haverokat, a gázszerelőt, a legfőbb vőt, aki lassan egymaga világít esténként az egész országban; az ugyanis nem lehet, hogy ha már el lesznek zavarva, továbbra is ők világítsanak.....A keresztényi megbocsátás a fő fegyverünk, no de nem annyira, hogy ne akarjuk látni egy pillanatra, amint a bűnösöket vezetőszíjon hozzák, ahogyan reklámszatyrukat a fejük elé kapva takarnák el az arcukat. Nem élvezkedni akarnánk, csak rögzíteni emlékezetünkben, ahogyan a rendőr a fejüket lenyomva tessékeli be őket a hátsó ülésre."
Egy darab Louritex márkájú mobil olló az uniós ellenőrök szerint maximum 120 millió forintba kerül. A magyar kormány 220 millió forintot akart fizetni érte. Szintén az unió szerint egy hétköznapi biohasznosulási vizsgálat 625 ezer forintot kóstál, a magyar kormány 14 és fél millióért akarta elvégeztetni egy szakértővel. Lehet mondani, hogy nem értünk a mobil ollóhoz, és sohase vizsgáltunk még biohasznosulást.
De akkor meg itt van Seszták miniszter, akinek hivatala 210 ezer forintért vett háromfiókos, görgős konténerszekrényt, amely 54 ezerért is kapható. Igaz, a mobil ollóról se hittük, hogy aprító- és bálázógép, valamelyik műkörmös-pedikűrös barátnő munkaeszközének véltük, amellyel a kormánytól kapott négyszáz hektárján műveli a földet, de a fiókokhoz és a görgőkhöz konyítunk valamit. Kérdésünk amúgy sem technikai, inkább szónoki jellegű, kik és mikor fognak felelni az efféle ügyekért.
Kérdezzük ezt azért, mert egyre inkább közeleg a felelősségre vonás napja. Múlt vasárnap választást nyert Tapolcán a Jobbik, kortárs gondolkodók szerint ezzel nagy barna lepel hullt Magyarországra. Mi azonban optimisták vagyunk. Az úgy lesz, gondoljuk, hogy mikor már mind le lettek nyesve a vadhajtások, és Vona Gábor a Dohány utcai új kóser boltba jár vásárolni cigány származású kabinetfőnökével, akkor megalakul az új kormány, és még abban a minutában elkezdi a felelősségre vonást, ahogyan ígérte.
Magyarok vagyunk, DNS-láncunkon háromszoros a csavarodás, seggünkön piros pötty, elszámoltatást akarunk. Nem olyat, mint eddig, Vad, adys indulatok égnek bennünk. A keresztényi megbocsátás a fő fegyverünk, no de nem annyira, hogy ne akarjuk látni egy pillanatra, amint a bűnösöket vezetőszíjon hozzák, ahogyan reklámszatyrukat a fejük elé kapva takarnák el az arcukat. Nem élvezkedni akarnánk, csak rögzíteni emlékezetünkben, ahogyan a rendőr a fejüket lenyomva tessékeli be őket a hátsó ülésre.
Nem tagadjuk: időnként ősi, állati ösztönök ébrednek bennünk. Nincs időnk várni, nem bírnánk végigülni újabb időhúzást a tárgyaláson, hogy nem ennyi a mobil olló ára, hanem amannyi. Nem érdekel, miként csinálják vissza az egészet, nem a szocikat és társaikat, hanem a lopásokat, a cinikus hazudozásokat, egy ország megaláztatását, az izmozásukat, csak csinálják valahogy vissza. A rokonokat, a haverokat, a gázszerelőt, a legfőbb vőt, aki lassan egymaga világít esténként az egész országban; az ugyanis nem lehet, hogy ha már el lesznek zavarva, továbbra is ők világítsanak.
Idő nincs: fiaink már kezdik megszokni Angliát, lányunk Düsseldorfban szült nekünk unokát, a végeken élő húgunk gyermekei pedig most kerülnek behozhatatlan hátrányba a Pasa parki gyerekekkel szemben. Most kell visszavenni, amit haramiaként elvettek: földet, legelőt, állást, katedrát, műhelyt, trafikot, ösztöndíjat, de legelőbb is saját magunkat. Annyira mégse szállhat el az idő, hogy az ember ne akarjon magának vénségére egy szép mobil ollót háromtengelyes kivitelben, 16 tonna/ óra bálázási teljesítménnyel, mielőtt véglegesen és visszavonhatatlanul biohasznosul ő is.
Megyesi Gusztáv
Forrás: Népszabadság
