Miként korábban közöltük, Sostorics József életének 76. évében, hosszú betegség után 2015. március 18-án elhunyt.
A cipészinasból lett 56-os forradalmárt, szabad demokrata politikust 1994-ben, az SZDSZ színeiben, Csepelen önkormányzati képviselővé választották. Képviselőként 1998-ig foglalkozott a közügyekkel, majd külsős bizottsági tagként szolgálta a csepelieket. Közéleti tevékenységét a képviselő-testület 2007-ben Csepelért Díj kitüntetéssel ismerte el. Aktivitását a közért vállalt szolgálat ellátását csak betegsége tudta megtörni.
Az elhunytat a Csepeli Önkormányzat saját halottjának tekinti.
Sostorics Józseftől családja, barátai, munkatársai, tisztelői ma délután 12 óra 15 perckor a Csepeli Temetőben vesznek végső búcsút.
ÉLETE, MUNKÁSSÁGA PÉLDAÉRTÉKŰ MARAD
Sostorics József a Somogy megyei Böhönyén 1938-ban született. Az általános iskolát Marcaliban végezte el, ezután segédmunkás lett, de hamarosa rájött arra, hogy tanulni kellene valamit. Ezért Marcaliban a cipőgyárba 1954-ben elszegődött cipészinasnak. Még inas volt, amikor az 1956-os forradalomban fegyverrel a kezében a forradalmárok ügye mellé állt. A megtorlás időszakában letartóztatták és elítélték, 1959-ben szabadult.
Munkát persze marcaliban nem kapott, ezért Pestre vette az irányt. A ferencvárosi pályaudvaron vagonokat rakodott, de múltja miatt innen is mennie kellett. Ekkor már Csepelen lakott. Nagyobbik bátyja segítségével a Csepeli Cipész Szövetkezetben helyezkedett el, majd a jobb kereset reményében a Vasműben esztergályosként dolgozott tovább.
Később a Divatintézetbe került, ahol szakértelme elismeréseként cipőtervezővé léptették elő.
Közben elvégezte a Bőr és Cipőipari technikumot, majd Gyöngyösre került. Megkeresték a Kisiparosok országos Szövetségétől is, melyet követően hamarosa a cipőipar elismert szaktekintélyévé vált. 1976-ig dolgozott állami vállalatnál. Ekkor derült ki, hogy büntetett előéletű, ráadásul ’56-os. Pályát váltott és ettől kezdve cipész kisiparosként saját üzletében dolgozott tovább. Egészen 1990-ben bekövetkezett szívinfarktusáig.
Időközben kapcsolatba került a Szabad Demokraták Szövetségével és a szervezet alapító tagjaként, s az Országos Tanácsba is beválasztották.
Az 1994-es helyhatósági választáson pártja színeiben az önkormányzat képviselőtestületének tagja lett. Mint képviselő 1998 – ig foglalkozott a közügyekkel, majd külsős bizottsági tagként szolgálta a csepelieket. Közéleti tevékenységét a képviselő testület 2007-ben Csepelért Díj kitüntetéssel ismerte el.
Aktivitását a közért vállalt szolgálat ellátását csak betegsége tudta megtörni. Az utóbbi hat-hét évben már nem baráti találkozókra, jó hangulatú beszélgetésekre járt, hanem az orvosok és kórházak kényszerű vendége volt. Feladni azonban ekkor sem akarta, nem ilyen fából faragták. Küzdött, de végül alulmaradt. 2015. március 18-án hajnalban, a lelkesedéssel és az ügy iránti elkötelezettséggel teli szíve megszűnt dobogni. Elment.
Élete, munkássága példa értékű lehet sokak számára. Úgy élt ahogy mindig is mondta. Ő Tudta, Merte, és Tette.
„ Nem hazudni, még magunknak sem”
Kál Károly
