Danó Anna írása a nol.hu - n
A mentők által végzett mesterséges légútbiztosításnál használt izombénító orvosságok alkalmazása hozzájárult legalább öt beteg halálához – ez derül ki abból a szakértői jelentésből, amely az Országos Mentőszolgálat főigazgatójának megbízásából készült.
Kritikus megállapítások szerepelnek abban a szakértői jelentésben, amely a mentőszolgálat vezetőjének kérésére azt vizsgálta, hogy milyen szerepe volt nyolc beteg szívmegállásában egy újonnan bevezetett, kötelezően alkalmazandó légút-biztosítási technikának, az RSI-nek. A nyolc beteg közül ötöt nem sikerült újraéleszteni: életüket vesztették a beavatkozás után.
Az eljárásban olyan injekciót adnak a lélegeztetésre szoruló betegnek, amely leállítja a spontán légzését azért, hogy megkönnyítse az orvos vagy a mentőtiszt számára a mesterséges lélegeztetéséhez szükséges tubus behelyezését.
Ezt az eljárást az OMSZ éppen azért vezette be, hogy a korábbinál biztonságosabban segítse a beteg lélegeztetését. Ám a módszert a 2013. októberi bevezetése óta számos mentős vitatja, mert kevésbé ítélik biztonságosnak, mint a korábbi technikákat. Hogy az eljárás ellen tiltakozó gyakorló mentősök aggodalma nem teljesen alaptalan, az is bizonyítja: az eljárásrenddel kapcsolatban az OMSZ főigazgatója maga is szakértői véleményt kért, megjelölve nyolc esetet, amikor az RSI alkalmazása után leállt a betegek keringése. Ez a nyolc alighanem csak a töredéke a kritikus eseteknek, hiszen megkérdezett forrásaink mindegyike tudott olyan betegről, aki meghalt az RSI alkalmazása után, de esete nem szerepelt a vizsgáltak között.
Az OMSZ vezetője arra várt választ, okozhatta-e az RSI alkalmazása a betegek halálát. Bár azt a két szakértő – Lászik András egyetemi adjunktus, igazságügyi orvos szakértő és Pénzes István professzor – a lapunk birtokában lévő jelentés szerint leszögezi, hogy pontosabb véleményt adhattak volna, ha rendelkezésükre állnak boncjegyzőkönyvek is, ám azt kimondták: az izombénító szerek alkalmazása minden valószínűség szerint hozzájárult a betegek halálához. Hibaként említik, hogy például az alkalmazott gyógyszerek adagja és kombinációja a vizsgált esetekben nem volt kellően átgondolt. Azt ugyanis az érintett betegek a mentősök beavatkozásakor jóval nagyobb dózisban kapták, mint az a műtétek előtti altatásnál a gyakorlat. Ez a nagyobb adag pedig minden valószínűség szerint hozzájárulhatott a betegek halálához – írják.
Az izombénító szer hatását erősíti és meg is nyújthatja, ha altatáshoz használatos készítménnyel kombinálják, ennek velejárója szívritmuszavar lehet. Végül a szakértők megállapítják: nem vitatható az OMSZ vezetőinek jó szándéka, hogy egységes eljárásrendet akarnak bevezetni a mentésben, ám ezek az esetek egyértelműen jelzik, a kivitelezés problémás. „Annyi felelősséggel leszögezhető – áll a jelentésben –, hogy amennyiben az új módszert tapasztalatlan, kellő gyakorlattal nem rendelkezők végezték, a nem standardizált gyakorlat alkalmazásával elkerülhetők lettek volna a keringésleállások.”
Lapunk szerette volna megszólaltatni a nyolc esetet vizsgáló szakértőket, ám nyilatkozataikat az OMSZ főigazgatójának engedélyéhez kötötték, s úgy tudjuk, nem kaptak engedélyt a beszélgetésre. A halálesetekkel kapcsolatos kérdéseinkre az OMSZ-tól sem kaptunk választ. Arra voltunk kíváncsiak: a főigazgató mióta ismeri a szakértők véleményét, és azóta mit tett a hasonló esetek elkerüléséért?
Nem jártunk több szerencsével a gyógyszerbiztonságért felelős hatóságnál, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetnél sem. Ott azt szerettük volna – egyebek mellett – megtudni, hogy miután a beteg altatásához használatos egyik gyógyszer leirata szerint a készítmény kifejezetten ellenjavallt magas vérnyomásos, illetve fejsérült, agyvérzéses betegeknél, miközben az emberek sokszor épp ilyen kórképekkel szorulnak mentésre, milyen felhatalmazás birtokában adhatják be mégis ezt a gyógyszert a mentősök a rászorulónak. Azt a választ kaptuk: kompetenciakérdésben nem illetékesek. Az egyéb szakmai kérdésekről, mint azt megtudtuk, tavasz óta egyeztetnek az Országos Mentőszolgálattal.
Azt Matkó Ida aneszteziológus-főorvostól, a Szószóló Betegjogi Alapítvány elnökétől tudjuk: az RSI-vel kapcsolatos aggályokról több szakmai megbeszélés is volt már az OMSZ vezetőivel. Ennek eredményeképpen, tudomása szerint, kivették az új szakmai eljárásrendből az RSI-vel kapcsolatban a minden esetben kötelező és kizárólagos szavakat, azaz a mentőorvos, ha úgy ítéli meg, dönthet más légútbiztosítási technika mellett.
Lapunknak mentőorvosok azt mondták: ez a választási lehetőség viszont nem illeti meg a mentőtiszteket, nekik minden esetben továbbra is kötelező az eljárás. A mentősök eddigi panaszaik ismeretében valószínűleg élni is fognak az RSI visszautasításának lehetőségével. Ők már másfél éve jelezték: kevésbé biztonságosnak gondolják a korábban alkalmazott eljárásoknál. Voltak olyan mentősök, akik meg is tagadták az alkalmazását. Az már korábban kiderült, hogy a légzés leállításához alkalmazott izombénító szerek közül egy például nincs is hivatalosan forgalomban Magyarországon. A mentősök kifogásolták, hogy nincs olyan készítmény a mentőautókban, amellyel baj esetén visszafordítható lenne a folyamat.
Amikor a tavasszal egy betegbiztonsági konferencián mentősök és intenzív terápiás orvosok jelezték az eljárással és az alkalmazott gyógyszerekkel kapcsolatos aggályaikat, az OMSZ orvos igazgatója, Temesvári Péter azzal zárta le a kínos vitát, hogy „a gyógyszerhatósági leiratokból (alkalmazási útmutatóból) kiindulni nem nagyon okos gondolat, mert a sürgősségi alkalmazásra azok nem adnak jó választ”. Közben alapszabály, hogy a gyógyszerek leiratának betartása mindenkire nézve kötelező.
DANÓ ANNA
Forrás: Népszabadság
