Valóban, miért pont a Munkásotthon az a fogalom, ami szakításig viszi a demokratikus ellenzék és a hatalombarát opportunista emberek elkülönülését Csepelen?
A válasz igen egyszerű.
Azért, mert a Munkásotthon nem csak intézmény, nem csak tradíció, hanem jelkép is.
Olyan jelkép, mint amilyen Reményik Sándor: Templom és iskola versének mottójául szolgált az erdélyi magyarságnak: „Ne hagyjátok a templomot / a templomot és az iskolát”!
A Munkásotthon Csepelen Templom és Iskola.
Valamint évszázados otthon a dolgozónak!
A hatalom túlterjeszkedéséről, agresszív befolyás növekedéséről van itt is szó, nem másról. Arról, hogy a Németh Szilárd-féle hatalomgyakorlás 2010 óta folyamatos terjeszkedése révén egyre szűkebb helyre kényszeríti a tőle függetlenül szabadon gondolkodókat. A függetlenség ebben az esetben azt jelenti, hogy
nem a személyének szóló szolgai alávetettség, hanem a gondolati szabadság az, aminek megvédése elengedhetetlen. Olyan értékeket védenek, a Munkásotthonnal, amelyek nem 1989-ben kezdődtek Magyarországon. A humanizmus, a felvilágosodás, a negyvennyolcas eszmék, és a köztársaság gondolatvilágából táplálkoznak.
Ezeket kell félteni, mert ezekre emelt kezet a mostani hatalom.
Láthatja mindenki, hogy a mostani csepeli vezetés a ráció erejével képtelen győzedelmeskedni, mert ezen a téren igen szerényen van elengedve. Az arrogancia, a tekintélytisztelet, a kivagyiság és az emberek megkülönböztetésén alapuló dominancia vágy az, amelyikben erőt mutatnak.
Nem voltak képesek négy év alatt megfojtani, kivéreztetni a Munkásotthont.
Azért, mert a csepeli szellemi élet szabad gondolkodói mellé álltak, és ha szerényen is, de fenntartották a szabad kultúra ostromlott várát. Kis táblácskák, szerény összegek, könyvtár és színházbérletek voltak a lokálpatrióta polgári szabadság és a szolidaritás helyi megjelenítői.
Nem csak a baloldaliak, de csak a demokraták! A skála a baloldaliaktól a konzervatív demokratákig tartott. Csak az illiberális rendszer agresszív embere, valamint annak fegyverhordozói és kiszolgálói vannak ellene!
Azért, mert ennek a vezetői csoportnak a legveszedelmesebb ellensége az szabad akaraton alapuló emberi ész! Ezt akarják kerékbe törni, ennek a gerincét akarják megroppantani, hogy hatalmukat képtelen legyen veszélyeztetni, vagy korlátozni bárki is. Ezért, mindent elkövetnek arra nézve, hogy megakadályozzák ennek a munkás hagyományokkal rendelkező településnek a szabad szellemi, intellektuális fejlődését. Tudják, hogy tobzódhatnak a hatalomban bárhogy, de amíg a szellem e szabad fellegvára létezik, nem lehetnek nyugodtak!
A mostani csepeli vezetők, az itt egy jó évszázada kialakult hagyományokkal szemben egy más világot akarnak!
Olyant, ahol a tudás és a kultúra valahol a háttérben, meghunyászkodva kullog a hatalom járszalagján!
Olyant, ahol a művészet, - a hatalom általa kreált hivatalnokok alá törve- az indulatok szeszélyére bízva, felügyelve azt teszi, amit engednek neki. Felvigyázva, korlátok közé szorítva, eltorzítva és elzárva a nyilvánosságtól az emberi gondolatok új kifejezésének eszközeit. Kimondva, vagy kimondatlanul bevezeti a cenzúra nyílt, vagy hamis módszereit. Ezt akarja megvalósítani, ezért tör az évszázados hagyományokat ápoló Munkásotthon életére.
Ez az igénytelen erőszak-hatalom immár majdnem mindent elért, majdnem mindent maga alá nyomott Csepelen, csaknem teljes sikert ért el.
A Munkásotthon kemény falatnak bizonyul.
Az arcátlan és hatalmi hazudozás teljes eszköztárát felhasználja a kommunikáció a Munkásotthon lejáratására. Köztulajdonba vételről beszélnek, miközben a teljes lenyúlásra törekszenek. Az együttműködni szándékozó kezeket eddig olyan durván és keményen rúgták félre, hogy esélye nem lehetett az együttműködés reményének. Most meg a sértettség agresszivitásának mondják cselekedeteiket?
Átlátszó trükkök ezek arra, hogy igazi foguk fehérjét eltakarják.
Nagyon nem megy nekik!
A MUNKÁSOTTHONT A FIDESZNEK NE HAGYJÁTOK!
Forrás: Horváth Gyula weblapkja