A képviselői munkám során elkerülhetetlen, hogy alkalmanként bemenjek a csepeli polgármesteri hivatalba. Természetesen, mint jogkövető állampolgár az ügyes bajos dolgaim rendezése végett is alkalmanként rányitom az ajtót a hivatal különböző irodáira. Ez magában természetes dolog, ezért nem ragadtam volna tollat, hogy mindezt leírjam. Még azért se ültem volna az íróasztalhoz, hogy elpanaszoljam, hogy a POHI-ba történő belépésemtől kezdve érzem a „nagytestvér” vigyázó szemeit a tarkómban. Az is lehet magánügy, hogy követnek irodáról, irodára. Csupán azért kezdtem gondolataim rögzítéséhez, hogy elmondjam, hogy ez a jelenség nem elsősorban a hivatalt most uralók tőlem való félelme, hanem egy módszer, egy demokráciában szokatlan jelenség meghonosodása. Figyelnek és figyeltetnek mindenkit. Ennek személyi és eszköz feltételeit

közpénzből biztosították!

A polgármesteri hivatal dolgozói állománya az elmúlt öt évben jórészt lecserélődött. Ez magában nem baj, mert sokan nyugdíjba vonultak, sokan meg máshol kerestek maguknak munkát. Az a baj, hogy sokakat érdemeikre, és eredményeikre való tekintet nélkül kirúgtak, és akik itt vannak és a munka dandárját végzik, nem hogy elismerést, de megvetést és megfélemlítést kapnak . Csak azért, hogy Fideszes párt komisszároknak „munkát” adhassanak. Ezek a legtöbbször nem értenek máshoz, mint a smúzoláshoz! Figyelik a munkatársakat, figyelik az állampolgárokat, figyelik a képviselőket. Szemmel, telefonon, és kamerákon keresztül. Ezért van az, hogy mikor belépek, érezhetem ezeknek az embereknek a figyelmét. Akkor is figyelnek, mikor kivonulok. A múltkor, /hogy teszteljem őket/ a Kt ülésről való kivonulásomkor elengedtem egy megjegyzést, amit csak két munkatárs hallhatott. Pár perc múlva, már a jól értesültség jegyeit mutatók környezetéből hallottam vissza a mondatot. A Securitate egyesek által jól ismert gyakorlata üzemel a csepeli POHI-ban. Az értéket nem a feladatok ellátásában való jártasság és eredményesség, hanem a politikai elvárásoknak való megfelelés jelenti. Ez a fizetésekben is megmutatkozik és nem csak erkölcsileg visszataszító, de szakmailag is tragikus következményekhez vezet.

Kialakítja a szolgalelkűséget és leépíti a dolgozói kreativitást. Megteremti a kontraszelekciót. Így történhet meg, hogy a törvénytelenségek napi gyakorlattá váltak és a saját rendeletek betartatása is a lazán vett vezetői döntések hektikusságát követik. A politikai vezetők „bezsarolnak” vállalkozókat, másokat jogtalan előnyökhöz juttatnak. Állampolgárokat szelektálnak, jutalmaznak és büntetnek a politikai érdemek szerint.

Az apparátus, meg szótlanul asszisztál. Azok, akik dolgoznak, túlóráznak, hogy a lakosság ügyeit mielőbb szakszerűen elintézzék, a legalacsonyabb javadalmazásban részesülnek. (ha, csak már ki nem rúgták őket) Azok, akik smúzolnak, megfigyelnek, nyaliznak kiemelt bérezéshez jutnak. Ebből aztán törvényszerűen következik, hogy a szakmai érvek fel sem vetődnek. Aki ugyanis a bólogatáson kívül a szakmai elhivatottsága, tudása alapján véleményt mond, vagy kritizál, szedheti is a sátorfáját. Ezért van az, hogy jól képzett „volt csepeliek” megtalálhatók Budapest összes polgármesteri hivatalaiban.

Ebben a környezetben ünnepelték a köztisztviselők napját. Természetesen a polgármester nélkül. Őt nem valamelyik jól fizetett helyettese, hanem egy hozzátartozója képviselte. Ő elébe kellett járulni a hűségeskük és a behódolás kinyilvánítására. A rendezvény meg maga volt a gyilkos unalom. Mindenki félt mindenkitől. Nem beszélgettek, nem adomáztak, nem énekeltek, nem táncoltak, csak figyeltek és vártak. Leginkább arra, hogy vége legyen és menekülhessenek kínjaik helyszínéről.

Igen! Addig kéne, hogy vége legyen, míg kiirthatóak azok az idióta törekvések, amik a hivatali szakma kiüresítését, a tudás leértékelését és a nyalizás uralkodó erénnyé tételét szorgalmazzák. Más világ, más nemzet, más hivatal kell. Olyan ahol a modern gondolatok, a kreativitás, az emberi szabadságjogok, valamint a szolidaritáson alapuló jó munkahelyi légkör érvényesül A most Csepelen uralkodó felfogással csak visszafejlődni és nemzeti tragédiába torkolló konfliktusba keveredni lehet. Ez pedig nem lehet cél! 

Horváth Gyula

Forrás: Facebook