Nem bírta tovább, az etikai kódex már neki is sok volt – mondta az a ceglédi tanárnő a 168 Óra Online-nak, aki annak idején a nyilvánosság előtt tiltakozott a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozása ellen. Végül tegnap beadta a felmondását az iskolában, ahol eddig tanított. Szeptembertől Stuttgartban tanít németet (amúgy menekült gyerekeknek). Érettségi előtt álló osztályának írt búcsúlevelét itt közöljük.

Szeptembertől Stuttgartban tanít Szegő Edit, az a ceglédi középiskolai némettanárnő aki korábban azon háborodott fel, hogy kötelező – pontosabban megkerülhetetlen – lett a Pedagógus Karba való belépés (anélkül hogy a tagság feltételeit például a pedagógusok megismerhették volna). A Magyar Narancsban annak idején megjelent cikkében így fogalmazott : a kormány által használt írásmódtól eltérően, helyesen „pedagóguskar”-nak írandó szervezet létrehozásának ötlete sötét történelmi múltat – Mussolini fasiszta korporációs rendszerének hivatásrendjeit – idézi.

Az iskolában, ahol húsz éve tanított, szerinte nagyon megromlott a hangulat, mert az intézmény életét átitatta a politika. Bár informálisan sok kollégája elismerte, hogy

hozzá hasonlóan problémásnak találja a kormány pedagógusokat érintő döntéseit, nyíltan nem vállalták ezt fel.

A tanárnő a döntését azzal indokolta: az utóbbi időben már csak a tanteremben, a diákok közt érezte jól magát az iskolában. Mostanáig is csak a diákjai miatt bírta ki a 2011-es köz-át-nevelési törvény megszületése óta.Szegő Edit úgy fogalmaz: „Orbán rezsimje ezt az örömtanítást vette el tőlem húsz évemmel együtt.”

A diákoknak írt levél:

„Kedveseim! Ma délelőtt felmondtam. 20 év munkaviszony után, érdemeim elismerése nélkül távozom az állami oktatás (átnevelde) területéről, és ha I_ten is megsegít, akkor az országból is.

Küzdöttem a diákok, szülők, családok és pedagógusok számára egyaránt káros tanügyi, kormányzati döntések ellen, amíg reményt láttam, amíg azt hittem, van értelme. Nincs remény. Ez az ország valami nagyon rossz, gonosz irányban halad: a kirekesztősdi gyűlölet útján.

2011-ig nagyon szerettem az iskolát, a tanári kollektívát is. Titeket, diákokat, még mindig. Sajnos kilátás sincs arra, hogy ebben az országban elmozdulás történjen egy jogállamiságot, európai értékeket megbecsülő, toleráns, elfogadó társadalmi tömegbázis kialakulására.

Olyan eszmék, irányvonalak erősödnek, amik a normális(abb) Nyugaton a történelem szemétdombján rothadnak. Itt pedig napi szinten jelennek meg az életünkben. Sajnálom, ha ezzel egyikőtök-másikótok nem ért egyet, esetleg szereti, kedveli a kormányzati megnyilvánulásokat. Akkor még sokat olvassatok, tájékozódjatok, és az emberséget, az elfogadást tartsátok mindig szem előtt.

(Bocsesz, most végre tényleg és nyíltan merek előttetek véleményt mondani, urambocsá politizálni. Már nem számít úgyse. A fasisztoid pedagóguskar etikai kódexében nem a ruházat előírása a legaljasabb, hanem az, hogy megtiltja a demokrácia egyik alapjogát, hogy a pedagógus véleményt mondhasson, esetleg kritizálhassa a KLIK-et vagy egyéb kormányzati vízfejeket és magát a kormányt, ha azok bármi káros, embertelen törvényt hoznak. Ez a dolog szájkosár, gondolatrendőrség a gondolkodni merőknek.)

Mivel szülő vagyok, ez a felelősségem lett a döntő. Menteni a családomat egy normálisabb értékek mentén működő világba. Remélem, még van olyan.
Élmény volt veletek.

Take care! Macht’s gut!”

Forrás: 168 óra