Borbély Lénárd, Csepel fideszes polgármester - hasonlóan a többi kormánypárti kisebb és nagyobb vezérhez - augusztus 20-i beszédében elmagyarázta, hogy Szent István a fiának, Imre hercegnek címzett Intelmeit miként kell értelmezni. Borbély a társaival együtt óvott az idegenektől. Neki ez jött le az Intelmekből. Kiderült, más megközelítés is lehetséges. Íme:
Amikor már a kocsmában is arról vitatkoznak kisebb csoportokban, hogy az Imre herceghez intézett Szent István-i intelmek vajon vonatkoznak-e a déli határon felhúzott gyors építésű drótakadályt létrával bedöntő koszovói menekültekre is, vagy csak arra a fideszes edelényi kórházvezetőre, aki annak idején libanoniként anyagi okok miatt költözött Magyarországra, s most egyetért a kormány bevándorlásellenes politikájával.
Kérdezzünk meg egy szlovákot, tudja-e, mire intette Szvatopluk a fiát, egy franciát, hogy mitől óvta Rendetlen Szakállú Henrik az ikreit. Nem tudja. Magyarországon viszont
ellenplakátok százai hirdetik az Intelmek idegenekre vonatkozó fejezetét, s ezt citálja szinte minden ellenzéki potentát, de olyan átéléssel, ahogyan csak a Bulibáró szövegét tudjuk mondani emelkedett pillanatainkban.
A sajtóról nem is szólva. Mi is megírtuk a magunk cikkét szinte gépiesen idézve az Intelmekből, viccből megemlítve azt is, hogy István király külön fejezetben szólította fel fiát a kerítésépítésre, csak ő a Buffalo félmagas fakerítést favorizálta. Ezt kizárólag azért említjük, mert a cikk megjelenése után máris jelentkezett egy jövőre végzős bölcsészhallgató, hogy érdekelné az Intelmek ezen része, szereznénk-e hozzá neki szakirodalmat.
Magyarországnak ebben az állapotában nem tudom, milyen alapon röhögjük ki Semjén Zsoltot, aki az állami ünnep alkalmából arra szólított fel minden magyart, hogy legyen „kis Szent István az élet azon helyén, ahová a gondviselés állította”; ámbár az azért érdekes lehet, vajon hogyan teljesítették a kérést, mondjuk, a Semjén-hívő buszvezetők vagy látványpékek. Mi több, kifejezetten tisztelnünk kellene az ország vezetőinek erőfeszítéseit, hogy bravúrt bravúrra halmozva egyetlen mondatban tudták összehozni a migránsveszedelmet és a kerítésépítés szükségességét azzal a Szent István királlyal, aki éppen a jövevények istápolására szólított fel.
Már ha így van ez egyáltalán. Mert közben a Hvg.hu-n Szegő Iván Miklós, az Ötvenhatos Intézet történésze szép csendben közzétett egy cikket, miszerint egyáltalán nem biztos, hogy a latin nyelven írt királyi intelmekben említett idegenek menekültekre is vonatkoznak, értelmezhető az úgy is, hogy csak az idegen lovagokra, „a katonai és tudományos elitre”. Továbbá más felfogás szerint abban a kitételben, hogy „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő”, az ország vagy királyság (regnum) a szövegkörnyezet miatt csak királyi udvarnak, udvartartásnak értendő, ebből kifolyólag István király intelmei szerint a magyar kormánynak jelenleg csak Finkelstein és Birnbaum udvari tanácsadó urakat szükséges gyámolítania és becsben tartania, az Iszlám Állam vagy a puszta éhség elől menekülőket nem.
Mindez évek óta belső történészi viták tárgya, mi is csak azért hozzuk szóba, hogy jelezzük: itt van ez a mindenható kormány, amely kifogástalanul működő rendszert hozott létre mindennemű tény és igazság kiforgatására, még sincs egyetlen embere sem, aki felhívná az illetékes propagandafőnök figyelmét arra, hogy Szent Istvánunk épp az ellenkezőjét mondta annak, mint amit mondott, tehát megint nekünk van igazunk.
Ez példátlan slendriánság, ez már züllés. Ne csodálkozzunk, ha Kocsis Máté józsefvárosi polgármester következő évi ünnepi megemlékezésén kigyúrt és kopasz beengedő embereknek kell majd megint összepofozkodniuk hetvenéves ellentüntető asszonyokkal a „Nam unius, linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est” fordításából adódó nézeteltérések miatt.
Megyesi Gusztáv
Forrás: Népszabadság - NOL.HU
