Kétszer verték át a Quaestor ügyfeleit. Először a brókercég, amikor biztonságosnak állította be pilótajáték-gyanús kötvénybizniszét, másodszor pedig a kormány, amikor azt ígérte, a szabályok szerint meghatározott szinthez képest ötszörös kártérítést kapnak a kötvényesek. A károsultak kezdték elhinni, hogy nekik itt valami extra kártérítés jár. De hogy miért, azt már nem tudta megmondani senki.
Életen át gyűjtött vagyonok úsztak el, emberek mentek tönkre és haltak meg a Quaestor bedőlése miatt.
Szinte minden hasonló botránynál történik tragédia, összeomlás, e tekintetben mindegy, hogy Baumag, Buda-Cash, Quaestor vagy Marcsika, a tragédia az tragédia lesz és marad.
Emiatt indokolatlan volt különleges kedvezményt adni egy befektetői csoportnak, és ezt tudnia kellett a kormánynak is. Tudnia kellett, hogy aligha mehet át az Alkotmánybíróságon a törvény, amelyik az egyik befektetőnek ötször akkora kártalanítást szavaz meg, mint egy ugyanolyan, de más cégnél pórul járt befektetőnek. A kormány mégis belement a játékba, elhitette az emberekkel, hogy nekik jár a különleges bánásmód. Ugyanúgy átverte őket, mint a Quaestor: elhitette velük, hogy nem lesz semmi gond. Blöffölt.
Mintha a cél semmi más nem lett volna, mint a sztori elkenése. Első körben a kormány megpróbálta eltüntetni a gyanús elemeket – mint a minisztériumi ügyködések, befektetések –, majd igyekezett a felelősséget is hárítani azzal, hogy az állam mindent megtett, meglepetés volt számára is a cég bedőlése. Ami nem igaz. A szabályozás szigorításával csökkenteni lehetett volna a kockázatot. A kötvény ismertetője tartalmazott ugyan minden fontos információt, ám az ügyfeleknek kiadott reklámanyagok konkrétan hazugságot tartalmaztak: a magyar állampapírhoz hasonlították a Quaestor kötvényeit, mondván, majdnem olyan biztonságos. Ezt a tájékoztatót senki sem csapta a quaestoros Tarsoly Csabáék arcába, pedig indokolt lett volna – ha a szabályozás kiterjed az efféle brosúrák és terméktájékoztatók ellenőrzésére is, talán kevesebben dőlnek be a cégnek.
Ám a beismerés és a felelősségvállalás helyett a kormány inkább a terelést választotta. Lapot húzott 19-re, de a játszma végén nem alsó jött. Az Alkotmánybíróság részben elkaszálta a törvényt, ami azt jelenti, hogy nem jár a Quaestor ügyfeleinek 30 milliós kártalanítás. A károsultak most úgy érzik, kivették a zsebükből ezt a pénzt, pedig az az igazság, hogy az soha nem volt ott. A kormány simán táncba vitte az embereket, elhitette velük, hogy nekik extra kártalanítás jár.
Ez a hozzáállás sokkal rosszabb annál, hogy a Quaestor átverte az ügyfeleket. A vállalati szférában előfordulnak visszaélések, átverések, ezek ellen a törvények betartatásával és szankciókkal lehet fellépni. Ám az állam részéről elfogadhatatlan, hogy hülyére vegye az állampolgárait. Mert egy brókercéget – igaz, valószínűleg vesztességgel – bármikor le lehet cserélni egy másikra, ha átvert. De egy államot?
(Forrás: NOL.HU)
