Az alábbi válaszlevelet küldtem a Csepeli Hírmondó szerkesztőségének a minket lejárató cikkükre és kértem, hogy teljes terjedelmében közöljék le a következő lapszámban. (A közpénzen kiadott Csepeli Hírmondó várhatóan csütörtökön, pénteken jut el a kerületi lakásokba - A CSÚ szerkesztőjének megjegyzése)
 
A Csepeli Hírmondó november 12-ei számában „Gazdasági érdek állhatott a képviselői tiltakozás mögött?” címmel egész oldalas írás jelent meg, mely engem és családomat rossz színben tüntet fel. Valótlanságokkal és csúsztatásokkal azt a hamis látszatot kelti, mintha tisztességtelenül jutottunk volna bevételhez és csupán ennek féltése állt volna az óvodaegyesítéssel kapcsolatos tiltakozásom hátterében, ami természetesen hazugság.

Ezúton szeretnék gratulálni a cikk írójának, „csepel.hu”-nak, hogy az újságírás legelemibb szabályát sem sikerült betartania és nem biztosított lehetőséget számunkra az írásban szereplő állításokra, illetve a felvetett kérdésekre való reagálásra. Bár felettébb jól esik, hogy a csepeli Fidesz vezetés, illetve az őket kiszolgáló újságírók aggódnak

családunk jövője miatt, szerencsére nemcsak az óvodai néptánc oktatáson múlik, hogy tudunk-e gyermekeinknek esténként tejbegrízt, esetleg két szelet zsíros kenyeret adni (ld. Hegedűs Zsuzsa).

Politikai megrendelés áll a háttérben

A cikkben az 1000 Ft-os díjnak tulajdonítják a néptánc foglalkozások sikerét. A valóság azonban az, hogy feleségem, Hudákné Farkas Sára az elsők között kezdett el foglalkozni az óvodás korosztály (3 éves kortól!) néptáncoktatásával és már 2007 óta végzi ezt a tevékenységet a csepeli óvodákban is (ezért is nevetséges felvetés, hogy bármiféle összefüggés lenne e között és az én politikai pályám között, ami csak 2010-ben kezdődött).

Mivel egyre több intézménybe hívták tanítani, szerénytelenség nélkül ki merem jelenteni, hogy jelentős részben az ő munkásságának, rendkívüli szakmai tudásának eredménye a néptánc iránti fokozódó igény. Erre az igényre valóban lehetett volna építeni és tovább bővíteni az óvodákban a foglalkozásokat, de csak megfelelő végzettségű és tudású szakemberekkel, akikből szerencsére már nagyon sok van az országban.

De ne legyünk naivak, a valóság az, hogy a néptánc foglalkozás átszervezésére politikai okok miatt került sor és a fő cél feleségem eltávolítása volt, bármi áron. Ha nem így lenne, az óvodák új vezetői megkereshették volna őt javaslataikkal, de nem tették. Álságosságuk még nyilvánvalóbb, ha figyelembe vesszük, hogy semmilyen korábbi foglalkozás esetén nem került sor ilyen központosításra, illetve a fizetendő díjak csökkentésére, sőt, van olyan foglalkozás is, ami eddig ingyenes volt, de most már azért is fizetni kell.

Az átszervezés előtt is a legolcsóbb foglalkozás volt a néptánc

A cikk szerzője többször is említi, hogy havi több ezer forintba került a foglalkozás, majd később elismeri, valójában fogalma sincs, mennyit fizettek a szülők. Elárulom ezért, hogy feleségem, aki egyéni vállalkozóként oktatott, mindössze 2000-2400 Ft-ot szedett havonta a szülőktől, miközben más foglalkozások általában 4000-5000 Ft-ba kerülnek havonta. Ebből az összegből egyébként jóváírta a gyerekek hiányzását is és természetesen minden esetben kifizette az önkormányzat által szerződésekben meghatározott terembérleti díjat és adózott is jövedelme után.

Érdemes még összevetni a dolgot a jelenlegi néptáncos foglalkozásvezetők bérével, ami információim szerint 5000 Ft foglalkozásonként, amire gondolom, még további járulékterhek rakódnak. Ők ráadásul mentesülnek a terembérleti díj megfizetése alól! Így az ő bérezésük szinte teljesen megegyezik azzal az összeggel, amennyit átlagosan az én feleségem is tisztán megkeresett. Kérdem én, ha a cikk írói szerint „komoly anyagi bevétel”-ről van szó, akkor a mostani oktatók miért kapnak ugyanennyit, megfelelő végzettség nélkül? Esetleg a következő lapszámban majd őket állítják pellengérre?

Átláthatatlanság? Ez most komoly, mert viccnek durva lenne!?

A cikk állítása, mely szerint „volt olyan intézmény, ahol – éppen az átláthatatlanság miatt – a bérleti szerződés és azok rendszere a csepeli polgárok számára ellenőrizhetetlen volt, így komoly bevételi forrásra nyílt lehetőség.”, egyszerűen hazugság. Én magam a nyár folyamán az összes foglalkozás szerződését kikértem a jegyzőtől és meg is kaptam azokat. Ezt bárki ugyanígy megtehette eddig is, ha akarta. Ráadásul a szerződésekből olyan információk is kiderülnek, amiket a cikk írója kérdésként fogalmazott meg.

Ez pedig felveti a következő kérdéseket:

• A Csepeli Hírmondóban ennyire nem értenek a munkájukhoz, hogy nem tudják, kihez kell fordulni, amennyiben információt szeretnének az önkormányzat működéséről?
• Esetleg nem is volt érdekük valódi információk alapján dolgozni, mert akkor nem állt volna össze ilyen szépen ez a jó kis lejárató cikk?
• Amennyiben kedves „csepel.hu”-nak mégis aggályai lennének az elmúlt évek működésének átláthatóságával és szabályszerűségével kapcsolatban, nem az önkormányzat háza táján kellene keresnie a felelősöket?

A kérdésekre adandó válaszokat a kedves olvasó fantáziájára bízom.

A valódi problémákról nem beszélnek

Fentiek jól szemléltetik, hogy a minket ért támadások pusztán a lejáratásunkat szolgálják. Tovább gyengíti állításaik súlyát, hogy még Szabó Szabolcsot, Csepel és Soroksár megválasztott országgyűlési képviselőjét is belekeverik a történetbe teljesen indokolatlanul. Az egész csak arra való, hogy eltereljék a figyelmet azokról a problémákról, amikről már többször szót ejtettem. Talán inkább azzal kéne foglalkoznia a vezetésnek, hiszen mégis csak a gyermekeink jövőjével játszadoznak.

Forrás: Hudák János blogja