Csepeli Szabó Béla

PATTOGÓ KÁLYHATŰZNÉL

1.
- Nézd kedvesem, milyen korán
beköszöntött a tél...
Hallod, hogy vacog kint a táj?
Már minden csupa dér...
De hallgasd, a tűz énekét
mily erő hatja át:

Körénk lebbenti Dél egét
s a kék tájak nyarát.
A tűz. A selymes, sárga tűz.
Mi lenne nélküle?
Ó, hideg árny, hiába dűlsz
a küszöbünkre le!
Tiéd a Tér, a nagy hegyek,
a sarkmezők hona,
de íme, szembeszáll veled
ez a kis kék szoba.
Ez a friss, tiszta ablakú,
vén külvárosi ház
melyben jó, almaillatú
béke s derű tanyáz,
hol őszi s téli esteken
ha együtt a család,
gondoktól hűvös lelkemen
parazsat szít
a szád...