Kiszolgáltatottak a pedagógusok. Akit egy iskolából kirúgnak, ki van rúgva az összesből. Lehet azt hinni, hogy féltik a kicsit megemelt, mégis nyomorúságos fizetésüket, ami miatt minden hónapban rájuk uszítják az irigy közvéleményt, ám egyszer a tanároknak is elfogy a türelmük
A régi iskolaigazgatók még voltak valakik: városképi jelentőségű figurák, akiket ismertek az újságból, az utcáról, a tablóképekről. Egyéni arculatú, belátható nagyságú iskolákat vezettek, és az iskolájuk ügyeiben – személyi és gazdasági dolgokban – maguk dönthettek.
Ezek alapozták meg tekintélyüket.
Hozzájuk képest az oktatás mai irányítói sötétben bujkáló, savanyú inkvizítorok. E-mailen parancsolgatnak, értelmetlen feladatokkal bombáznak tantestületeket, kicsinyes uralmat gyakorolnak kréta- és géppapír-ellátmány fölött. Szép lassan kikészítenek minden iskolavezetőt, akinek még van felmutatható teljesítménye.
Nekik szemernyi súlyuk sincsen: nem képesek kiharcolni, hogy az a kormány, amely ezermilliárdokat pazarol el passzióira, adjon az oktatásnak annyi pénzt, amennyiből ki lehet fizetni a villanyszámlát meg az utazó gyógypedagógus buszjegyét.
Igen, kiszolgáltatottak a pedagógusok. Akit egy iskolából kirúgnak, ki van rúgva az összesből. Lehet azt hinni, hogy féltik a kicsit megemelt, mégis nyomorúságos fizetésüket, ami miatt minden hónapban rájuk uszítják az irigy közvéleményt, ám egyszer a tanároknak is elfogy a türelmük, és megkérdezik, ahogy a miskolciak megfogalmazták: a tanórákon kívül működik még valami jól és ésszerűen a magyar közoktatásban?
