Nincsenek jelzőink arra az emberi minőségre, amelyet Orbán Viktor és fideszes társai bemutattak népszavazásügyben az utóbbi napokban, amikor a legsötétebb cinizmus otthonává tették a hazánkat.

Először, ugye, a rendszerváltás óta eltelt időszak legszégyentelibb jelenetét produkálva alázták meg a magyar demokráciát, amikor kigyúrt kopaszokkal akadályoztatták meg az MSZP vasárnapi boltzárról szóló kérdésének beadását. Elmondhatja még majd több ezerszer rengeteg fideszes politikus, hogy semmi közük az akcióhoz, de szerintünk éppen annyira áll az tőlük távol, amennyire Habony Árpád.

Másnap, szerdán Orbán sajtótájékoztatót tartott. Azok a támogatói, akik jobban szeretik hazájukat, mint pártjukat, tán reménykedtek abban: kiáll, s elmondja, a tar tarkók trónharca a jövőnk haláltánca, és maga deríti ki, kik tették kidobóemberek közéleti mulatójává az országot. Helyette 

kezdeményezett egy referendumot arról, amiről beszélni akar. Ezzel jelezte, hogy nem érdekli a közösség. Hiszen vannak ügyek, amelyek meghatározzák nemzedékek sorsát, s valóban vitatottak: Paks, olimpia vagy a földek hazai kézben tartása. Ám nem ezekről kérdez, hanem migránsozik, miközben a lakosság meghatározó része támogatja, azaz nincs is szüksége a véleményre.

Orbán persze már régen nem szolgál, hanem használ minket. Addig teheti is, amíg szét nem feszíti rendszerét a hazugság. Amíg nem érti meg mindenki, hogy az a kopaszcsorda, Habony Árpád és a többiek a gyermekei holnapján tapos.

Az igazságon taposnak.(nol)