Elég rég óta, ha jól emlékszem 1979 óta vagyok a csepeli közélet egyik résztvevője.

Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy az ember olyan tapasztalatokat szerezhessen, amikből valamilyen általánosításra is következtethet. Így engedem meg magamnak, hogy kimondjam; Csepelen a bírálatok és ellenvélemények ütközésének (főleg nem lerendezésének) színtere sosem volt a bíróság!

Ezeket az ügyeket a helyben szokásos erkölcsi rend alapján oldották meg az itteniek. Az igazság objektív dolog! De az igazságnak vannak a jogtól eltérő egyéb formái is. Sőt olyan is van, hogy az igazság más, és más akkor, ha a világnézetek, alapállások is mások! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy rengeteg mérlegelendő ok van annak előtte, mielőtt keresettel a bírósághoz fordulna valaki. Aki az igazsághoz akar közelíteni, az mérlegel! Aki mérlegel, eljut oda, hogy kezdi megérteni a másikat, azt, akivel konfliktusba keveredett. Így aztán a szálakon befutó információk hamar kiderítették, hogy az egy oldalról oly beton biztosnak látszó állítás, a másik oldalról igen rosszul mutat. Csepelen, az egymásrautaltság érzése az esetek többségében kizárta, a bírósági eljárás szükségességét.

A megbékélést a kölcsönös tiszteletre, a felebaráti szeretetre, és a proletár sorsközösségre alapozták. Így volt lehetséges, az, hogy a konfliktusok feloldásának színhelye sokkal gyakrabban volt a grund, a sekrestye, a Munkásotthon, az iskola, a munkahely, és nem ritkán

a kockás abroszos asztal.

A bíróság a legritkább estben került előtérbe.

Ebből a nézőpontból, talán érthető is, hogy Csepelen bíróságra járni, nagyon tré dolog volt.

Magyarázkodást, és gyanakvást vont maga után az, akinek a bíróságon dolga(i) voltak!

Nem tudhatják ezt azok, akik ma Csepel vezetésére vállalkoztak! Ezért, Csepel történetében eddig sose tapasztalt módon feljelentgetik azokat, akik nem tetszenek nekik!

Nem nagyon hibáztatom érte őket, mert nincsenek csepeli gyökereik! Ők azt hiszik, hogy a világi nagyhatalom igazságszolgáltatása segíti majd őket a beilleszkedésbe és a befogadásba.

Nem tudják, hogy ez nem segít, viszont erősen taszít!

Németh Szilárdban rossz tanító mestert választottak!

Ő sem volt ilyen egészen addig, míg a hatalom, az uralkodás lehetősége meg nem érintette. Addig tudta, hogy hol a helye, és hogyan kell viselkednie. Ő azonban új stratégiát épített, a „komcsik” eltávolítására, és magához vonzotta azokat, akik ezen a földön nem rendelkeznek gyökerekkel. Bemagyarázta nekik, hogy a hatalomhoz nem kell más, csak erő! Az erőt, pedig nem hosszú munkával, tanulással, edzéssel lehet megszerezni, hanem ármánnyal! A hatalomvágyók, meg elhitték, hisz „Szili” a született csepeli! Azt is elhitték, hogy Csepelen minden előd (a konzervatívtól, a liberálison át a szocdemig) „komcsi”! Egyik-másik pap, iskolaigazgató, mérnök, meg katonatiszt is az! Olyan, akiktől a nép fejvesztve menekül.

Azt is elhitték, hogy Németh Szilárd féle terminológia az, amelyik itt a valóságot tükrözi!

Most meg azt látják, hogy amit tesznek, minden, csak nem igazság!

És ezt már a jog oldaláról is elutasítják! Kétségbeesetten látja Borbély Lénárd, hogy igaztalanságra épülő feljelentéseit az ügyészség és a bíróság tárgyalás nélkül utasítja el!

Itt, a mellékletben hozzáférhetők azok a dokumentumok, melyek ezt alátámasztják! Csalódottan ébred rá, hogy Németh Szilárd becsapta őt! Hiába jelenti fel képviselőtársait polgármesteri palástjában, ez magában nem jelent előnyt. (Még az ittas vezetés slamasztikájából ugyan ki tudják őt húzni jó pénzért /közpénzért?/ a bajtársai, de a jog és erkölcs szabályait, az itteni évszázados tradíciókat megváltoztatni, nem tudják.)

Hiába jelent tehát fel Borbély Lénárd „jogi képviselője útján” engem, a megválasztott képviselőt havonta, azért, mert teszem a dolgom. Elmondom azok véleményét, akik piszkosul elégedetlenek azzal, amit ők itt tesznek, és megalázónak tartják azt az átverést, és hazugságot, amivel „etetik” őket. Sőt, a bíróság is megveti őket, ami az elutasító, - megalázóan kioktató – indoklásokból jól kiolvasható!

Hiába osztogat a lakótelepen ingyen krumplit, a piacon ingyen almát, mindenki tudja, hogy amit a kezébe vesz, az „piszkos”! Mint ahogy piszkos az ingyenjegy, az alaptalan nyaldosóktól vett dicséret, és kitüntetés! Piszkos az ingyen ebéd a szervieseknek, az ajándékpénz a (rokon) fafaragónak, a megszolgálatlan pénzátadások külföldieknek, és hazai költségvetési szerveknek ép úgy, mint a kiválasztott nyugdíjasoknak, a hajókirándulás is. Ezeket pedig nem a bíróságon kell tisztára mosni, mert a jog emberei hamarabb átlátnak a szitán, mint az a nép, amelyik most még tűr!

Forrás: HORVÁTH GYULA weblapja