Egy kissé felkavart Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke és országgyűlési képviselője PestiSrácok.hu-nak adott nagyinterjúja. (http://pestisracok.hu/nemeth-szilard-nem-hagyhatjuk-hogy-az-ellenfel-kedvere-pavaskodjon/). Először arra gondoltam, tételesen cáfolom a fideszes pártkatona legfontosabb állításait. Aztán jobban megnéztem az állítólag pártja által gründolt médiában közölt interjúhoz felhasznált képeket. Németh úr szúrós szemekkel, félig szőrösen, csuklóján nemzeti színű karkötővel, kezével mutogatva magyarázza mondandóját. A két riporter egyike a fideszes PestiSrácok.hu főszerkesztője (Huth Gergely), a másik a rendszerváltás előtti rádiós, majd 1990 után az akkor már a baloldalt lejárató HÉT című politikai tévéműsor alkotója, még később a Magyar Hírlap főszerkesztője, az ECHO TV munkatársa, most meg éppen a PestiSrácok.hu lapigazgatója (Stefka István).
Ekkor még egyszer elolvastam az interjút. A tulajdonost szervilisen kiszolgáló riporteri magatartás, az elfogult álkérdésekre adott, a Némethre egyre inkább jellemző fröcsögés, megerősítette véleményem:
nincs értelme mondatonként szétszedni a riportban elhangzó rágalmakat, valótlanságokat, csúsztatásokat, gazemberezést. Már csak azért sem, mert képviselő úr évek óta ismétli önmagát, a baloldalról kialakított megcsontosodott, elvakult gyűlöletről árulkodó véleményét. Ráadásul már többször cáfoltam, cáfolták lózungjait, bizonyítékok nélküli, állításait. És végül, vélem, hogy Németh Szilárd egy hatalmi mámorban szenvedő, a megszállottság jegyeit mutató ember, akivel még vitatkozni sem érdemes. Állításai, ex chatedra kijelentései őt minősítik, járatják le.
Mindemellett, Németh Szilárd gátlástalan szövegeléséből, szerintem süt a 2014-es parlamenti választások elvesztése miatti érthetetlen sértődöttség („sokat tettünk Csepelért, de soha nem fog rám szavazni” az ellenzék). Időnként nagyképű kinyilatkoztatásai mögött, meglátásom szerint, érzékelhetők az elhatalmasodó üldözési mánia (Bajnai Gordon és Soros György szakértői „tették bele a …csapdákat a köznevelés új rendszerébe”) tünetei, bár még tudatosnak látszanak demagóg vádaskodásai („Pukli István….egy beépített ügynök”) és hazugságai („évtizedek óta fel nem újított épületek, fizetéscsökkentéssel megalázott tanárok”).
Szóval, Németh Szilárd ismét, immár sokadszorra, átlépett egy határt. Gondolom, már arra sem emlékszik, hogy 2010-ben az „Ésszel, szívvel, tisztességgel Csepelért, a csepeliekért!” jelszót írta az akkor Csepel újságban megjelent választási programja elejére. Alelnökké választása óta pedig fokozatosan, de jól érzékelhetően elhatalmasodik rajta a kór, a hatalom gondolkodás nélküli kiszolgálása. Eredményeként teljesen kiírja magát a csepeli közéletből, még akkor is, ha interjúiban, sajtótájékoztatóiban többször is csepeli hőstetteivel példálózik. Hangoztatja ugyan, hogy „sosem adom meg magam”, csak még nem meri beismerni, vagy nem hiszi el a tényt: egyre kevesebben veszik komolyan. Csepelen, illetve saját pártjában és az országban. Ezért figyelmébe ajánlom Müller Péter, József Attila díjas író egyik gondolatát:
„Ugyanaz az erő, mely magasba emelte, ellene fordul, és porba tiporja a diktátorokat. A Sátán abba bukik bele, hogy sátáni. És a gyűlölködő abba, hogy saját gyűlölete fölzabálja.”
vox
