Zobokiné Kiss Anita független polgármester szerint az embereknek törődésre van szükségük

Tönkreverték a Fideszt Lakitelken. Ez is bizonyítja, hogy még olyan szimbolikusan jobboldalinak tartott településeken is elegük van az embereknek a kormányzó pártból, amilyen az MDF legendás szülőhelye, Lezsák Sándor támaszpontja. Arra a kérdésre azonban, hogyan tud a pártpolitikai ellenzék profitálni a kormánypártok iránti elutasításból, a lakitelki időközi választás sem kínál gyorsan hasznosítható választ.

Lakitelken úgy kezdődött a változás, hogy 2014-ben, amikor a Fidesz helyi kisebb-nagyobb oligarchái már eléggé el voltak telve magukkal, és köpték a markukat, hogy majd újra jön a sok jó uniós pénz, elindult a polgármester-választáson egy községházi tisztviselő. Fiatal, de már nem csitri nő, Zobokiné Kiss Anita, aki akkor éppen tizenöt éve dolgozott a hivatalban, és azalatt mindenkit megismert a faluban. Őt is megismerte mindenki. Olyannak ismerték meg, aki emberszámba veszi az ügyfeleket, iparkodik elintézni az ügyeiket. Érdeklik az emberek.

Nem a Kárpát-medencei magasztos nemzetpolitikai ügyek, papok, történészek, nacionalisták, mint Lezsák Sándort. Nem a közpénzekből burjánzó zsíros üzletek, mint néhány sikeres helyi vállalkozót. Hanem a nehéz sorsú átlagemberek.

Lakitelek – a róla kialakult kép ellenére – éppen olyan, mint bármely nagyobb alföldi falu. Néhány családnak bejött a kapitalizmus. Mások dolgozgatnak a megmaradó intézményekben, iskolában, óvodában. Sokan bejárnak Kecskemétre, mert ott van ipar, bár a munkaadók összetartanak: a fizetés ott is kevés, ahol a profit sok.

Lezsák népfőiskolájára a lakitelkiek nem járnak – legfeljebb takarítani, ágyat húzni. Lezsákot viszont a népfőiskola érdekli – a falu kevésbé. A népfőiskola, amely négymilliárdot kap – a falu 500-600 milliót. Ha kilobbizik valamennyi pénzt, annak a többség nem látja hasznát.

Úgy tűnt elsőre: a fiatal nőnek nincs semmi esélye. Aztán 2014-ben mégiscsak megválasztották 72 szavazatnyi többséggel. A vezetőréteg, a fideszes többségű képviselő-testület egy percig sem fogadta el: nyűtte, stresszelte, próbálta hibára kényszeríteni. Gyűjtötték ellene az adatokat. Amikor feloszlatták a testületet, hogy megszabaduljanak tőle, úgy tűnt: működik a plágiumvádas karaktergyilkosság, a nagypolitikában bejáratott sárdobálás. Hogy el lehet vakítani az embereket hamis, gyalázkodó üzenetekkel, olcsó ígéretekkel. Sokszor működik ez – de eljön a pillanat, amikor egyszer csak nem. Amikor a nép orrba veri a rossz hatalmat.

Lakitelken most vasárnap eljött ez a pillanat. Zobokiné Kiss Anita nem engedte, hogy ellenzéki pártok segítsenek kampányolni nekik. Aki párttag, azt köti a pártfegyelem, mondja. Valószínűleg igaza van: csak így tudott győzni – pláne ilyen arányban. De mi az, amit ő tud, az ellenzéki pártok meg nem? Gyakran mondja: inkább jusson kevesebb, de abból mindenkinek legyen haszna! Neki elhitték, mert hiteles; mert úgy érezték, nemcsak így mondja, hanem így is gondolja.

TANÁCS ISTVÁN

Népszabadság