Évek óta érezhető Csepelen az SZTK járóbeteg-szakellátási kapacitásainak csökkenése, az orvosok elvándorlása. A csepeli lakosság, az intézményt felkereső betegek, a testület ellenzéki tagjai és a csepeli internetes blogok szerkesztői, kommentelői által ismert és jelzett tapasztalatokat, időnként már az önkormányzat vezetése is kénytelen figyelembe venni. Ezért, olykor-olykor napirendre tűzi, elfedni a bajt, a járóbeteg-szakellátási kapacitások átcsoportosítását. Ezt tette a június 23-i ülésén is, amikor is Dr. Juhász György főigazgató főorvos előterjesztésében megtárgyalta és jóváhagyta a Javaslat a 157/2016. (V.05) Kt. számú határozat módosításával a Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat járóbeteg-szakellátási kapacitásának átcsoportosítására c. előterjesztést.

Ami a döntés körülményeit illeti: a testület tagjai sürgősségi előterjesztésként, az ülés kezdetekor(!) ismerhették meg csak a javaslatot. Ami pedig a tartalmat jelenti: 83,5 %-ra(!) faragták le a heti szakorvosi óraszámot (az Országos Tisztifőorvosi Hivatal által határozatban biztosított 709 óráról 592 órára), míg 60-ról 177-re (295 %-ra) növelték a nem szakorvosi óraszámot. Így például jelentősebben csökkentették a sebészet, a fül-orr-gége gyógyászat, a bőr-és nemi beteg ellátás, az ortopédia, az onkológia, a pszichiátria és a röntgenszolgáltatások szakorvosi óraszámát. A mindezek következtében létrejött

30 fős létszámhiány és a szakorvosok számának csökkenése miatt, kisebb szakorvosi létszámot, asszisztenciát igénylő szolgáltatásokat vezettek, vezetnek be (szonográfus, foniátria, stb), a szolgáltatások szinten tartásának látszatát keltve. 

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy 2010-ben az akkori heti szakorvosi óraszám 1243 óra volt, ami a módosítással csökkentett mostani óraszámnak (592 órának) közel 210 %-a volt. Persze, annak idején az önkormányzat vezetése a 2015. évi 262, 2 mFt-tal (a tavalyi költségvetési kiadások 0,02 %-ával) szemben, 635,2 mFt-tal járult hozzá az SZTK működéséhez. Azaz sokkal több idő jutott a sebészeti, a bőrgyógyászati, pszichiátriai, a fül-, orr-, gégészeti kezelést igénylő betegekre vagy a röntgendiagnosztikára.

A csepeli betegek várakozási idejének növekedése tehát nem valami „kommunista örökség”, netán az „elmúltnyolcév” következménye. Az urak, példának okáért Csepelen, hatalomra kerülésük óta, tavaly december 31-ig 373 mFt-tal csökkentették az SZTK önkormányzati támogatását. Közben ennél többet fordítottak, fordítanak pártpropagandára vagy a Németh Szilárd megálmodta, teljesen felesleges új birkózócsarnoknak és egy kézilabdacsarnoknak a tervezésére, megépítésére, új utánpótlást nevelő labdarúgó egyesület létrehozására és fenntartására. Nem az a baj, hogy sok megy a sportra, bár, szerintem, új, milliárd körüli összegbe kerülő birkózócsarnokot talán még a csepeli birkózók sem követeltek soha, hanem, hogy a csepeli lakosok egészségi állapota fokozatosan romlik, s egy csepeli ma hét évvel rövidebb időt élhet meg, mint egy budai oldalon élő budapesti lakos.

Végül, a fenti, a városvezetés hivatalos weblapján, a csepel.hu-n olvasható adatokra épülő véleményem egyértelmű. Új, a betegekért és a gyógyítókért, az alap-és szakellátásért egyaránt felelősséget vállaló helyi politikára és politikusokra van szükség Csepelen. A változás elkerülhetetlen.

V O X