CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Lengyel László megemlékezése Esterházy Péterről

2016. július 17. 05:59 - csú

esterhazy_peter_foldes_imre_nepszabi.jpgVan pillanat, amikor egy nemzedék, sőt egy kultúra hal meg egyetlen ember halálával. Esterházy mi voltunk. Jelképezett, képviselt bennünket, még azokat is, akiket nem jelképezett és nem képviselt. Nem könyv és cikk, nem mondat és szó – stílus.

Epé egy életstílus, egy civilizációs modor – egy jobb, másik Magyarország eleganciája. Szenvedésében és kínjában is könnyed, esendőségében is elegáns. Nem egyszerűen az ország szeretett vagy gyűlölt Írófejedelme volt, de állandóan érezhette a magyar átok és áldás késztetését: neked kell itt kimondanod a szabadító igét. Ez a lehető legkevésbé akaródzott neki, de kacérkodott is, mórikált is vele, tudnám, ha akarnám, tenném, ha volna értelme. Nem engedhetem ki a bennem élő kurucot, akit a bennem élő labanc zárt be, mondta nekem akkor, amikor megint nekilódultam, hogy valamiféle ellenállásra fölbuzdítsam. Mi voltunk ez is, ahogy bennünk vívódott a negyvennyolcas és a hatvanhetes, az ötvenhatos és a hatvannyolcas, na elmész te a vívódásaiddal, mondaná. Valamennyien tudjuk, hogy a Hasnyál az undorító történelem is, amely a szemünk láttára lemészárolta. S vele együtt minket. Nem tudok senki mást, aki

az elmúlt évtizedek magyar kultúráját így, ilyen könnyedén, erőlködés nélkül egyben tudta tartani.

Úgy vezérelt, hogy nem vezérelt. Csinálódott. Készült. Összeállt. Dolgozott rajta. Volt. Megjelent. Hallgatott. Hiányzott. Maga is meglepődhetett rajta, hogy egy ország lett belőle. Mit szólna hozzá Esterházy? Mit fog erről írni? Miért nem beszél? Hallottad, olvastad? Miatta és érte volt élvezet magyarnak lenni. Hiszen fordíthatták a világ összes nyelvére, mégis mi éreztük át leginkább szófordulatai, gondolatmenetei érzékletes humorát. Várhattuk, hogy holnap hogyan kacskaringózik tovább. Büszkék voltunk rá.
Közelebb állt hozzám emberileg, mint íróilag. Rossz, de igaz mondat. Egyik utolsó beszélgetésünkön azt mondta, hogy fáj neki, hogy sokan gőgösnek tartják, de távolságot kellett tartanom. Talán azért éreztem magamhoz közel, mert valamennyi emberi gesztusát értettem és éreztem, és mintha ő is így lett volna velem. Egykorúak voltunk, bár ő előbb járt ingyen a buszon, mint én, ahogy ezzel el is dicsekedett. Az ő Nagy Hasnyálja akaratlanul az én kis hasnyálam. Éjszakánként leveleztünk. Ilyenformán:
Kedves Péter!
Tudom, hogy nem illendő, megengedett, elfogadható, de mégis aggódóan szeretném kérdezni: hogy vagy? És ide tartozik: tudok-e valamiben segíteni?
Barátsággal: Laci

kedves laci,
zajlok. fájdalmak nincsenek, de most épp fölzabált valamit a daganat, ami vérszegénységet okoz, úgyhogy tegnap vérátömlesztettek stb. szóval ilyenek. emiatt voltam olyan aluszékony, de így a nagy, jó éjszakai alvásaimért se dicsérgethettem magam.
lesz talán már 2 hét múlva a magvetőnél a szűts-képekkel egy kötet – ez tisztán csak jó (és nem lenne ilyen áldott Hasnyálkám nélkül).
szólok, ha azt gondolom, segíthetsz. és köszönöm.
barátsággal,
p.
Kérdeztem, nem írna-e velem párban január 26-ra, közös barátunk, Várszegi Asztrik születésnapjára, 21-i határidővel. És fölajánlottam, hogy utána leviszem Pannonhalmára, ahogy mindig szoktam. 21-én délelőtti levél:rosszul állok (sehogy) a megírandóval. Majd az éjszakában:kalandosan próbáltalak elérni, érdekes ember kapcsolatokra tettem szert, úgy látom, hogy leggyorsabban egy perui indián törzsön keresztül érnélek el, akinek a törzsfőnöke nagy tisztelője volt benedek professzornak, és az ő egyik román ismerősének a magyar felesége – de hagyjuk is, hátha ezt is látod.
mégse tudok ma menni, pedig érdekesnek ígérkezik. gyönge vár a mi – micsodánk? a holnapi 
szöveg továbbra is kérdéses.
barátsággal
p.
Végül a szöveg nem íródott meg: kóválygok itt az irandó körül (mit csináljak a legfrisebb „botrányokkal” – semmit nem akarok csinálni, de hogyan, hogy ne sunyizás legyen), most el kell mennem, estefelé vissza. ha, akkor tudnám küldeni. ha az még időben.
Majd az éjszakában: laci, ez a szöveg most nem fogja megírni magát, vasárnapig se. mondd, a 28dikára volna még egy hely a gitta nevű nőnek?
és köszönöm mindezeket.

p.
Következő éjjel: elszivárgok megint túl este lett.
barátsággal
p.
Aznap délelőtt is beszéltünk, amikor Kertész meghalt. Mindketten tudtuk, amit tudtunk. Istenem, ő mi mindent tudhatott már. Haragos volt a tülekedés miatt. Most mindenki odasereglik utólag, mindenki ott ült az ágya szélén, annyian ültek ott, hogy leszakadt az ágy. Nem volt már régen senki. Három hete voltam nála, mondták nem ismer már rá senkire. Fogtam a kezét. Azt suttogta: Péterke, Péterke.
Most elmentünk vele.
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr98895116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tarjányi László 2016.07.17. 14:04:42

Akinek dolga van még ezen a világon, azt a Teremtő megtartja!

Én áttétes rákból gyógyultam meg, az Isten tőlem még akar valamit!
süti beállítások módosítása