A Borbély Lénárd vezette csepeli önkormányzat vezérkara nem érti, megkockáztatom, nem is akarja érteni a civil szervezetek jelentőségét, szerepét a kerület életében, fejlődésében. Borbély Lénárdnak és elődjének, politikai atyjának, Németh Szilárdnak csak az a civil szervezet, amit ők annak tartanak. A többi meg nem érdekes, pláne, ha ráadásul nem is a sajátjuk. Különösen felháborító, ha egyik-másik döntésük kifejezetten pártpolitikai célokat szolgál. Más a helyzet tőlünk nem is olyan messze, Ausztriában, amelytől nemcsak egy szemléletmód, hanem egy világ választ el bennünket, ha a civilekről (és még sok másról) van szó…
Az osztrák kancellár, Christián Kern, az „évtized elszólását” produkáló Orbán Viktorral közösen tartott sajtótájékoztatón bejelentette, hogy „civil szervezeteket kell küldeni a szerb-magyar határra”, az ott történtek kivizsgálása érdekében. Az újságírói kérdésre, miszerint „valóban kész-e Magyarország odaengedni civileket, Orbán a válasz elől kitérve, azt felelte, hogy
„Magyarországon jelenleg is működnek civil szervezetek”, akiket az állam most is támogat. (http://index.hu/belfold/2016/07/26/orban_kern_sajtotajekoztato/)
A kancellári kezdeményezésből és a kérdésre adott miniszterelnöki válaszból pontosan érzékelhető a két ország vezetésének eltérő véleménye a civil szervezetek feladatairól, jelentőségéről. Az osztrák vezető, szerintem érti és tudja, hogy a civil szervezetek az egész világon fontos szerepet játszanak a társadalmi problémák kezelésében. Tisztában van azzal, hogy a fejlett országokban az állam, a regionális és helyi, települési, közigazgatási szervek, szervezetek komolyan is veszik munkájuk sokoldalú támogatását, sőt igénylik segítségüket a feladatok megoldásában. Nyugat-Európára jellemző például, hogy az állam saját költségvetéséből, „45-55 %-os támogatást biztosít a civil szervezeteknek…, pályázatok és hosszú távra kötött együttműködési szerződések” formájában. (http://eletmod.transindex.ro/?cikk=416)
Nem így Magyarországon, ahol, például a menekültek kapcsán kialakult helyzetben az állam nem sokban segítette a háború elől hazánkon át menekülő tízezrek sorsának enyhítéséért áldozatos munkát végző civil szervezeteket. Sőt, az eltelt években kifejezetten próbálta ellehetetleníteni munkájukat, nem egyszer anyagilag is. (Ökotárs Alapítvány, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség).
Nem jobb a helyzet Csepelen sem. Vélem, a Borbély Lénárd vezette önkormányzat vezérkara sem érti, megkockáztatom, nem is akarja érteni a civil szervezetek jelentőségét, szerepét a kerület életében, fejlődésében. Véleményem alátámasztására néhány konkrét szám, a csepel.hu-n elérhető adatok felhasználásával.
Csepelen 447 civil szervezet (egyesület, alapítvány) működik. A 2014-es önkormányzati választások óta a civil szervezetek támogatására az önkormányzat vezetése – képviselő-testületi döntéssel –, összesen 117,8 mFt-ot fordított. Ebből 69,1 mFt jutott csak Csepelre, 17 csepeli szervezetnek! (A 2015. évi költségvetés kiadási főösszege több mint 24 mdFt volt.) A többit, 48,7 milliót az ország más civil szervezetei és erdélyi, kárpátaljai civil szervezetek (15-en) kapták meg. Jutott pénz a magyar állampolgárságot felvenni szándékozók ide és hazaszállítására, az Arany János Múzeumi Egyesület vagy egy kárpátaljai település támogatására, nemzetközi labdarúgó torna segítésére, egyházközségek támogatására, stb.
Még érdekesebb képet mutat a Csepelre jutó összeg megoszlása, amely jól mutatja az önkormányzat viszonyát a csepeli civil szervezetekhez. Ezen összeg 67,4 %-át (46,6 mFt-ot) a sportegyesületek kaptak! Ebből 25,7 millió(!) lett a Németh Szilárd által szponzorált Csepeli Birkózó Clubé, míg az önkormányzat vezetése által létrehozott Csepeli Utánpótlás Egyesületnek „csak” 15 millió jutott. De Németh Szilárd másik kedvence, az Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar sem panaszkodhat: 10 milliót hasíthatott ki a 69,1 millióból. (A Csepeli Munkásotthon Alapítványnak három éve megígért 30 millióból azóta sem lett egy fillér sem kifizetve.)
Ezek az adatok magukért beszélnek. Borbély és Németh uraknak csak az a civil szervezet, amelyet ők annak tartanak. A többi meg nem érdekes, pláne, ha ráadásul nem is a sajátjuk. Különösen felháborító, ha egyik-másik döntésük kifejezetten pártpolitikai célokat szolgál, pl. a tusnádfürdői fideszes fórum támogatása, a Pro Minoritate Alapítványon keresztül.
Mindebből az a következtetés is levonható, hogy az osztrák kancellár és a magyar miniszterelnök minapi megállapodásából, miszerint civil szervezeteket küldenének a szerb-magyar határon történtek kivizsgálására, nem lesz semmi. Ha mégis, akkor legfeljebb a CÖF, a Civil Összefogás Fórum elnöke, Csizmadia László, újabb békemenet szervezésével megoldja a helyzetet, s majd jelenti a miniszterelnöknek: Főnök, az osztrákok háttérhatalmi mesterkedése ellenére, továbbra is rend van a szerb határon. Civilek meg sehol.
vox
