Andorrai amatőrök (jobbra) és magyar profik a mérkőzés lefújása után. Jönnek a lettek és a portugálok. Mi változott a júniusi blama óta?
„Elképesztően szurkolunk” – mondta az M4 Sport gondosan kiválasztott, legújabb sztárja a labdarúgó-válogatott lettek (augusztus 31.) és portugálok elleni találkozójáról (szeptember 3.), ám a roppant lelkes ifjú hölgyet – a jelek szerint – elfelejtették vagy egyáltalán nem akarták értesíteni arról, hogy igazából nincs miért drukkolnia.
Honfitársaink hat forduló után vereségből számolnak a legtöbbet (hármat) kvalifikációs csoportjukban, s nemhogy Svájctól meg Portugália legjobbjaitól, de még Andorra (máskor) meddő műkedvelőitől is kikaptak.
Ez utóbbi „eredményhez” kevés azt hozzátenni, hogy szégyenszemre, mert a júniusi gyalázattal egyenértékű blamázs
még a nemzeti együttes legnyomasztóbb évtizedei során sem akadt.
Átéltünk mi már 2-2-t és 1-1-et Málta ellen (1988-ban és 1989-ben), Izlanddal szemben „elért” 1-2-t és 0-2-t (1992-ben és 1993-ban), Liechtenstein vendégeként elszenvedett 0-0-t (1999-ben) vagy újabb megrázó 1-2-t Máltán (2006-ban), de még ezek a kudarcok is viszonylag szolidabbak voltak a végképp vállalhatatlan andorrai megsemmisülésnél.
E szörnyű égés nyomán Svájc válogatottjának 18, Portugália csapatának 15, Magyarország együttesének 7 pontja van – hazánk fiai két ponttal előzik a Feröer-szigetek, hárommal Andorra amatőrjeit –, azaz a múlt ősztől az idei nyár elejéig sikerült elrendezni, hogy az 1986 óta hiába várt vb-részvételre ezúttal se legyen akár csak fikarcnyi esély.
A józan ember – noha régen belefáradt már az illúziók mind komolytalanabb kergetésébe, majd a mesterségesen keltett ábrándok annál logikusabb elvesztésébe – azt gondolta: e rapid leszereplésnek, a minden korábbinál mélyebbre süllyedésnek valamiféle következménye csak lesz. Ám megint maradt minden a régiben. A szövetség nem fogadta el a szakvezető lemondását; az elöljáróság nyilván talált biztató jeleket is Andorrában… Most meg már a kapitány úgy beszél, mintha aprócska, nüansznyi, icipici kisiklás történt volna a pireneusi hercegségben. Hogy efféle csúfság csak törpe garnitúrával eshet meg miniéknél?
Ugyan már! „Ismét szervezett, egységes csapat benyomását kell keltenünk” – mondta e héten. Az „ismét”-tel a legutóbbi tapasztalatok alapján volna némi probléma, miként azzal is, hogy Andorra előtt az import tréner – figyelem! – így beszélt: „Szervezett, türelmes játékra van szükség.”
Amúgy létezik olyan portál, amely a válogatottat így említi: „a Szervezett”. Ez körülbelül annyit tesz, mint a korábbi periódusban „a Szerethető”. Az az időszak a felejthetetlen hollandiai 1-8-ba, míg a jelenlegi a – minden igyekezet ellenére – ugyancsak kitörölhetetlen andorrai látogatásba torkollt. A kettőnek – a rémséges kimenetelen túl – az a közös vonása, hogy ez is, az is a hét éve regnáló MLSZ-vezérkar működése alatt következett be.
Meglehet, a testület is drukkol.
Annál csak a cipő szorít jobban.
Forrás: Vasárnapi Hírek
