Németh Szilárd és Borbély Lénárd. Van okuk a szégyenkezésre! A handabandázás, a szócséplés ellenére nincs Weiss Manfréd Terv. Pedig ránk férne! Várjuk, hátha lesz egyszer vagy előkerül valamikor valamilyen rejtekhelyről. Talán majd jövőre a polgármester választási programjában. Most ugyanis egyértelmű: az egész botrányos ügy csak Németh Szilárd pártalelnöknek és helyi hűbéreseinek silány, kidolgozatlan terméke
Alábbi történetem Németh Szilárdról, az elhíresült rezsiharcosról, a Fiatal Demokraták Szövetsége, röviden a Fidesz (ma már sokak szerint a Fiatal Idősek Demokrácia Ellenes Szövetsége, rövidítve szintén Fidesz), pártalelnökéről, Orbán honvédelmi miniszterhelyetteséről, a „Szaladj Ide, Szaladj Ide-oda” (SZISZI) ügyek parlamenti államtitkáráról, a nagy kombinátorról, Kötcse és a Csepeli Hírmondó főzőmesteréről és nagy blöffjéről szól.
Németh úr, honvédelmi államtitkári kinevezése előtt, amikor még a képviselő-választás megnyeréséről, vagy egyik ellenfeléről, Bangóné Borbély Ildikóról álmodott, a Csepel- Soroksár választókerületben zajlott második vesztes képviselői csatájában melegítette fel, valószínűleg alvezérei javaslatára, régi, végső csapásnak szánt stratégiai fegyverét, a Weiss Manfréd Tervet. A terv azonban már eredeti „megszületésekor”, a 2012-es parlamenti polgármesteri beszámolója felolvasásakor is blöff volt. Akkor, felszólalásában, ezt mondta:
„…a Weiss Manfréd Terv keretében most kezdtük el kidolgozni az újraiparosítás, a munkahelyteremtés, a termelő munka megindításának lehetőségeit.” Ez volt a nagy blöff. A csepeli önkormányzatnál ugyanis nem volt semmilyen elképzelés egy WM-tervről, nem kezdtek el semmit kidolgozni ezen a néven. A mondat egyes részeinek meg semmi köze nem volt egy felelős vezetői gondolkodáshoz, valószínűleg a parlamenti helyszín szelleme „okozta” szűkkörű ötletelés eredménye lehetett. Az újraiparosításról sem tárgyalt a képviselő-testület, szakmailag is elfogadhatatlan fogalomként került be az ország házában felolvasott polgármesteri beszámolóba, a megszűnt cégek termelő munkájának megindításához pedig hiányzott a kormányzati szándék és a sok-sok milliárdos vállalkozói tőke is.
Később, de még polgármesterként, társaival együtt megpróbálták megoldani a parlamenti blöff okozta galibát. Megbízták a Magyar Urbanisztikai Tudásközpontot, no, nem a Weiss Manfréd Terv, hanem a csepeli gyártelep fejlesztési stratégiáját összefoglaló szakértői anyag elkészítésével. A társaság el is készítette javaslatát, a testület meg ad-hoc bizottságot hozott létre annak tanulmányozására. Hosszasan tanulmányozták, utána 2013-ban tájékoztatták is a képviselő-testületet, majd valamelyik fiók mélyére süllyesztették. Olyan mélyre, hogy Németh 2014-es képviselői kampányprogramjának készítésekor sem találták. A Csepeli Hírmondó korabeli számaiban sem olvashattunk róla. Igaz, választási programjáról sem.
Ezek után az idei választási kampány végső csatájában kiderült, hogy Némethnek mégis van valahol valamilyen, titkos Weiss Manfréd Terve, sőt a kormány tárgyalni is fog róla. Meglett a nyerőnek vélt fegyver, már csak be kellett vetni. Be is dobták a köztudatba. Pontosabban a Csepeli Hírmondóba. Mivel Németh nagyon akart nyerni, rögtön bevonta a harcba az általa kijelölt polgármestert Borbély Lénárdot is, aki vállalta (merte volna nem vállalni), a nyílt támogatást.
Támogató szövegét így fogalmazta meg: „Az itt élők nevében köszönjük Németh Szilárd képviselő úrnak a Weiss Manfréd Tervért, Csepelért és a Csepeliekért végzett parlamenti munkáját. Hathatós támogatására a jövőben is számítunk.” Nem tudom ki találta ki, de Borbély úr nem vette észre a csapdát: támogató szövegével, egy hazugság melletti kiállásával egyre fogyó saját tekintélyét ásta alá.
A 32 millióért hetente megjelenő CSH öt héten át közölte, Borbély mondatával együtt, a nagy tervet, azaz annak elnagyolt, inkább képekkel „ábrázolt” részleteit. Ekkor derült ki, pl. a Csepel SC Alapítvány és a Csepeli Munkásotthon fejlesztését, illetve a csepeli egészségügy ugrásszerű fejlődését beharangozó írásokból, hogy úgy hazugság, ahogy van. Nincs Weiss Manfréd Terv. A csodafegyver csődöt mondott, Németh ismét elbukott.
A terv meg sehol, azóta is várjuk, hátha újra előkerül. Talán jövőre, Borbély választási programjában. Még ez is megtörténhet, bár számomra egyételmű: az egész botrányos ügy csak Németh Szilárd pártalelnök és helyi vazallusai eddigi közös munkájának silány, kidolgozatlan terméke.
Németh mégis elnyerte jutalmát. Két megalázó veresége (a 2014-es és a 2018-as képviselőjelölti választási bukás) ellenére, most már honvédelmi miniszterhelyettesként, parlamenti államtitkárként osztja az észt, hosszasan beszél a világmegváltó milliárdos tervekről, szolgálja újra a hatalmat, de leginkább Orbán Viktort. Ez volt a jutalom feltétele. Most megszolgálja.
Ami biztató, hogy a csepeliek másodszor sem kértek belőle. A blöffel együtt sem.
vox
