A közelmúltban Bangóné Borbély Ildikó, parlamenti felszólalásával elindított egy politikai akciót a Munkásotthon megmentésére. A képviselőasszony beszéde, de főleg Németh Szilárdnak az országgyűlésben erre adott arrogáns, és az igazságot elfedő, félrevezető válasza felkeltette a csepeliek nagy részének érdeklődését. Azt kérdezik az üggyel, csak nyomokban foglalkozók: miért nem lehet kiegyezni a hatalommal? Miért nem lehet nekik odaadni némi lehetőséget a békességért cserébe. Némelyek úgy vélik, hogy azt a pár engedményt, amit Németh a hatalom nevében követel, igazán oda lehetne adni, a megmaradás fejében! 

Ez az álláspont nagyon jóindulatú, és a realitásokat figyelembe vevő kiegyezésnek látszik, de valójában annyi esélyt jelentene az életre, mint a szarvasnak, ha az erdőben lenyalná a vadász terepjáróját! Olyan kompromisszum meglétét feltételezi, amit soha nem ajánlottak! Németh Szilárd - és a Csepelen ma uralkodó, szélsőjobboldali, nacionalista elit – nem akar megegyezni, nem akar kompromisszumot kötni semmivel, és senkivel! Németh, ugyanis amikor kineveztette magát egyszemélyes kurátornak bebizonyította, hogy

éppen azzal akar magának szabad kezet szerezni a megsemmisítésre, ha engedményeket csikarhat ki. Olyan engedelmességet akar, ami az elvtelen tűrést követeli! A tűrést, ami az ő szintjéhez, durvaságához, mindenkori kollaborálásaihoz való lealacsonyodást jelenti. Egy szemernyi szándék sincs benne arra, hogy akár a legcsekélyebb lehetőségét is felkínálja a megegyezésnek. Annak, hogy legyen lehetősége a Munkásotthonnak arra, hogy egyáltalán elgondolkodhasson azon, hogy elfogadja a hatalom feltételeit vagy fenntartsa álláspontját. Némethel még a halál módjáról sem beszélhet a Munkásotthon. 

Ő uralkodik, és nem némi engedményt kér, hanem mindent követel! 
A Munkásotthon egészét: épületével, szellemiségével, jelenével, múltjával, eredményeivel, küzdelmeivel együtt! 
A csepeli Pásztor, feltétel nélküli einsandot akar! 

Nagy valószínűséggel a régi-új ideológiájuk, a nacionalista, klerikális, nép-nemzeti, vezér- és tekintélyelvűség számára. Az, hogy ez mennyire tetszik - a csepeli fideszeseknek, vagy az itteni embereknek - sem Némethet, sem az ő helytartóját, és elvtelen szolgálóját nem érdekli. Őket csak a hatalom megtartása és tovább bitorlása érdekli. Áprilisban Németh megkapta a „piros lapot” a csepeliektől, és Soroksáriaktól. Tudja, hogy a nagyvezére ezt nem tűri! A hatalomba maradás egyetlen egérútja az önkormányzati választásokban van számára. Természete szerint nem a megegyezésben, a dialógusban, hanem a durva erőszakba keresi megmaradásának lehetőségeit. Nem megegyezni, meggyőzni, de legyőzni, földbe verni, kizsigerelni akar! 

Amikor tehát a Munkásotthonról beszélünk, nem csak egy száz éves intézményről van szó! Emberségről, tradíciókról, szellemiségről. A Szabadság, Egyenlőség Testvériség lehetőségeinek megmaradásáról! 
Németh Szilárd és Borbély Lénárd úgy véli, hogy most számukra az uralkodásuknak van itt az ideje, ami az erő megmutatását jelenti kizárólag. Ez az ő olvasatukban az, hogy megváltoztathatják Csepel jelenét, múltját, történelmi értékeit. Míg a jelenre van lehetőségük, a múlt átalakítására semmilyen joguk, mandátumuk, sőt erkölcsi alapjuk nincs! Ha mégis megkapnák, azt jelentené, hogy minden észérvet legyőztek, minden gerincet betörtek. Ez az álláspont pedig fel sem tételezi, - sőt teljesen kiiktatja - a kiegyezés lehetőségét. 

Ez a némethi út! Csak a nyílt konfrontációt, élet-halál harcot lát a Csepeli Munkásotthonban is. Ebben a küzdelemben nincs helye az egyezkedésnek, itt az érvek és az értékek körömszakadtáig való védését követeli minden résztvevőtől. Nincs lehetősége az elhajlásnak! Itt már csak törni lehet. A kérdés az, hogy ki törik? 

Horváth Gyula

Forrás: Facebook