Matolcsy György szerint záros határidőn belül utolérhetjük Ausztriát, ami kevésbé becsvágyó célkitűzés, mint volt anno Hruscsové, aki szintén belátható időn belül Amerikát vágyta utolérni. Akkortájt a magyar pártállami propagandamédia azt sulykolta, hogy Amerikában verik a négereket, mostanában meg azt, hogy Bécsben merő pokol az élet.

Aztán a Szovjetunió szép csendben összeomlott.

*

 „Ne búsulj, Horvátország! A franciákat megvertétek volna” – vigasztalta déli szomszédainkat a most épp szélsőjobbos örök pártpropagandista. A rasszizmustól elvakult szerencsétlen nyilván „csak” azt akarta világgá kürtölni, hogy

a színes bőrű állampolgárok nem franciák, ehelyett azt sikerült leszögeznie, hogy a francia foci azért jobb, sikeresebb, mert „bevándorlóország”, szemben a „nemzeti identitására büszke keresztény” Horvátországgal (copyright by Hollik kereszténydemokrata).

Lehet, stadionok építése helyett inkább menedékkérőket kéne befogadnunk?

*

 „Meg kell szabadulni attól a sablontól, hogy Esterházy a jó író...” – mondta a Terror Háza kutatási igazgatója, majd még szidta kicsit Jancsót, Spirót. Nem tudni, az igazgató mit és mennyit kutatott, amíg ide eljutott, de az biztos, hogy nem ásott elég mélyre. Nem elég a korhadt ágakat lemetszeni, a mételyt gyökerestül kell kiirtani. Tele a magyar kultúra sablonokkal, szinte nincs is ott más. Van például az a sablon, hogy Kölcsey, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Ady, József Attila jó költő, Kemény Zsigmond, Móricz, Mikszáth, Kosztolányi jó író, folytathatnánk a végtelenségig. Lesz még kutatnivaló bőven, mire a Terror Házában – nomen est omen – szirmot bont az új magyar művészet.