Olvasom Csepel mai fideszes vezetőinek, - és Borbély Lénárdnak - háláját az ország vezetői felé azért, mert (mint most például) több százmillió forintot adtak útjavításra. 
Szép dolog a hála! 

Persze hálálkodni csak akkor kell, ha olyan dolgot kap valaki, amiért nem dolgozott meg, amihez semmi köze nincs! Az ország teljesítményéhez pedig az ország lakosainak köze van! Mégpedig olyan formában, hogy ők dolgoztak meg érte, ők keresték meg, és az ő adójuk a forrása ennek a lehetőségnek! Csepel lakossága (állandó, és munkavégző) jelentős mértékben járul hozzá az ország teljesítményéhez, ebből adódóan a visszaosztásból is részesülnie kell! 

Az a pénz, tehát amit az országos kasszából visszakerül nem ajándék, hanem juss! 
Olyan járandóság, ami jár ennek a kerületnek, és olyan, amit ennek a kerületnek a felvirágoztatására, lakosság életkörülményeinek javítására kell felhasználni.

(Az nem baj, ha utakat készítenek belőle, de az nagy baj, ha a határon túlra, - tusványosi párt dáridókra, futballpályákra, egyházközségi fejlesztésre és más elvtelen magánkezdeményezésekre - küldik. A csepeli fideszesek sajnos az országban is élenjárnak az ilyen jellegű, elvtelen pénzkidobálásban.)

Csepel azon települések, kerületek közé tartozik, amelyik fennállása óta rengeteget adott az országnak. Termékekben, pénzben, és átlagon felüli emberi áldozatokban. Ezekhez a befektetésekhez képest az, amit Csepel „kivett” a közösből, mindig is lényegesen kisebb volt annál, amit betett! Ezt elődeink, és mi, (mostaniak) is tudjuk! Nem verjük a mellünket érdemeinkért, mert azok közé az emberek közé tartozunk, akik sokkal szívesebben adnak - ha, van miből -, mintha alamizsnára szorulnának a nincstelenség végett. 

De, ez a mi belső magánügyünk!
Kikérjük magunknak, hogy idegenszívű jöttmentek saját politikai karrierjük egyengetése végett a mi hálánkat rebegjék azoknak, akik életükben még produktumot nem termeltek!

Forrás: a szerző Facebook oldala