Meghirdetődött itten – elnézést az alanyt elkerülő kifejezésért, de hát nem tudjuk, ki által – egy kultúrharc, hogy pontosan kik ellen és mi ellen, nem körülhatárolható. Viszont annyit tudunk, hogy a kormányoldalról indult, a miniszterelnök is ráerősített, sőt azóta az országgyűlés elnöke is; ő már törvényeket is ígért e harc jegyében. Elhangzottak és leíródtak nevek, Esterházy Péteré, Parti Nagy Lajosé, de a jobboldal sem maradt érintetlen, a párt ökle – mostanság a Magyar Idők – lesújtott Ókovács Szilveszterre és Prőhle Gergelyre is, bár a száműzetéstől egyelőre megmenekültek. 

Nem tudjuk, mi történhetett a háttérben, kapott-e – fentről – utasítást bárki, ahogy  azt feltételezem, vagy csak úgy elindult a dolog. Ez utóbbit csak azért kétlem, mert Orbán és Kövér már arról beszél, hogy az április 8-i, Fidesz-törvények alapján született kétharmados győzelemmel a szavazók arra hatalmazták fel őket, hogy magukhoz ragadják a kulturális önrendelkezés jogát. Kövér szerint

2010-ben a politikai, 2014-ben a gazdasági önrendelkezésről döntöttek a választók, most pedig a kulturálisról. 

Hogy ez pontosan mit is jelent, arról nem beszélt - és Orbán sem -, amivel alaposan megnehezítették az őket kiszolgáló holdudvar dolgát. De akadnak azért  exhibicionisták, akik kellő felvértezettség nélkül is vállalják a vitát, odaállnak a kormány szándékai mellé, és azt hiszik, hogy minden helyzetben képesek kitalálni, mit kell mondani. 

Így lehetett ezzel Pesty László is, amikor beült az ATV stúdiójába, hogy rámutasson: éppen itt volt az ideje, hogy a kormány lépjen, és végre megszüntesse a balliberális oldal fölényét a művészetek világában, és helyzetbe hozza a nemzeti oldal alkotóit. Arra kérdésre persze nem tudott válaszolni a filmrendező, hogy kik és hogyan akadályozzák meg az ilyen művek létrejöttét, amikor a pénz, paripa, fegyver, szóval minden a jobboldal kezében van. A baj az, hogy a baloldaliak állami pénzekhez jutnak hozzá, mondta, ami óriási hiba, hiszen ezek az emberek külföldön acsarkodnak a magyar kormány ellen. Ott, azokban az országokban, ahol a magyar liberális alkotókat favorizálják, például a „migráns simogató Merkel” – egyenes idézet Pestytől -, aki ezek szerint áljobboldali, és valójában a magyar balliberális oldal szálláscsinálója. Nyilván nem csak a művészeké. 

Ha tehát pontosan érteni akarjuk a kormánypárti oldal argumentációját – és immár nyugodtan szakadjunk el Pesty Lászlótól –, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a magyar kormány, botor módon, jelentős pénzekkel támogatja az ellene támadó művészeket, hogy aztán azok szabadon tudjanak acsarkodni szerte a világban; mert hát mindenki a nemzeti létünk ellen tör. De bizonyosan veszíteni fognak, hiszen a politikai és gazdasági önrendelkezésünk kivívásával már megmutattuk ennek a világnak, hogy mi is az igazi magyar virtus, és – ezek szerint – ez fog szeptembertől történni a kultúrában is. 

Vagyis jaj Esterházynak, jaj Parti Nagynak, de legfőképpen jaj Merkelnek. Már megint lebukott, a simogatott migránsaival együtt.

Akadnak azért exhibicionisták, akik kellő felvértezettség nélkül is vállalják a vitát.

Németh Péter (Népszava)