CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Kisajátítás: ki, miért állt ott, ahol állt?

2018. október 23. 03:59 - csú

oktober_23_margit_hid.PNGOktóber 23. ma állami ünnep, a forradalom évfordulója. Amikor úgy kellett volna, akkor sem hívta senki „ellenforradalomnak”, legfeljebb a párttaggyűlésen. Bár ilyesmiről ott inkább nem beszéltek. Mert nem volt egyszerű ügy. A párt alapszervezetek tagjainak tekintélyes hányada ugyanis – egészen a Kádár-kormány megalakulásáig – részt vett az „eseményekben”. Sőt nem kevesen már a később "előkészületnek" minősített Petőfi-körös vitaesteken is. Erről azonban „hivatalos” helyen nem volt ildomos beszélni, jó pár évtizeden át.

Családi körben is csak úgy, ahogy az ilyen című híres Arany versben '48-ról: diszkrét utalásokkal. Pedig lett volna mit kiértékelni, de

a Kádár rezsim (a Moszkva elvárásainak megfelelően teljesített megtorlások után) inkább kollektívan megbocsájtott, semhogy tisztázta volna, ki miért állt ott, ahol állt. Az eredmény nem volt kívánatos. Az derült volna ki ugyanis, hogy nem „a személyi kultusz” volt a lázadás egyedüli oka, hanem hogy a „rendszer” imitt-amott fogyatékos. 

Ez különösen az MSZMP körein belül okozott volna bonyodalmat, ugyanis a forradalmárok egyik harmadának „csak”a szocializmus megreformálása volt a célja. A középső harmad a (sosem volt) „polgári” Magyarország visszaépítéséért szállt síkra. És utolsó harmadként ott volt a „radikálisok” tarka csapata, benne a jókora csőcselékkel. Kellemetlen társaság, de nélkülük nem volt, nincs és nem is lesz forradalom. Még fülkeforradalom se. 

A szovjet birodalom összeomlását követő magyar fölszabadulás után létrejött rendszer – szerintem helytelenül – ’56 októbere szellemi örökösének tekintette magát. Bár ez nem volt teljesen alaptalan, hiszen az új parlament főként a régi rendszer mellőzöttjeiből állt össze, nagyjából olyan arányokban, mint a forradalmárok anno. Így aztán az következett be, ami 56-ban lett volna a folytatás, ha van rá idő. A radikálisok radikálisan maguknak sajátították ki a forradalmat. Egykori baloldali fegyvertársaikat ugyanoda sorolták, ugyanúgy gyűlölték, mint Kádár legelvtelenebb talpnyalóit. A „polgári közép”, noha egyformán idegenkedett a baloldaltól és a szélsőjobbtól, mégis az utóbbival volt kénytelen – nem egyszerűen összefogni, vagy együttműködni, hanem - összeforrni. Egészen egyszerűen azért, mert Magyarországon polgári demokratikus szavazóréteg – történelmi okból – nincsen, míg a soviniszta radikalizmus a mai napig nagyon erős. 

Választást nyerni a jobboldal Magyarországon nélkülük nem tud. Ezért fenyeget bármely nap, hogy Nagy Imre szobrának távoznia kell a Vértanúk teréről. ’56 baloldali és demokratikus polgári hagyománya pillanatnyilag nem él. Azt hiszem, föltámadni sem fog soha, bármekkora is a baloldal erőlködése. Október 23. ma a csőcselék utódainak szánt média show. 

Visszatalált viszont az Országházhoz – egy Nagy Imréhez hasonlóan pozitív történelmi szerepet vállaló ember, Károlyi Mihály gróf szobrának eltakarítása után - egy másik szobor, Tisza István grófé. Ez az utóbbi gróf lökte Magyarországot arra az útra, amely a trianoni szakadékhoz vezetett. Az nem meglepő, hogy akik visszahozták a „vad geszti bolond” (förtelmes, a kortársakat is megmosolyogtató) szobrát, az „úrnak, magyarnak egyként rongy” gróf példáját is szeretnék követni. Minden jel arra mutat, hogy sikerülni fog, noha – szerintem – túl nagy kockázatot vállaltak.

Ha ugyanis megismerhető lenne a XX. század első éveinek hiteles története, kiábrándulnának azokból, akik Tiszát állítják például. Tisza jó vívó volt és szerette a családját, továbbá nem volt köztörvényes bűnöző (ez nem minden későbbi miniszterelnökről mondható el), de ez az összes jó, amit el lehet mondani róla. Egyebekben „áldott rossz ember” volt. Rendíthetetlen soviniszta és mint ilyen, elvakult háború-barát. Minden demokratikus gondolat és szabály gátlástalan szétrombolója. A parlamentarizmus gyilkosa. Közutálat vette körül, négyszer kíséreltek meg merényletet ellene, és vélhetően még sokkal többen tervezték. Maga is tudta, számított rá, hogy erőszak által fog meghalni. Úgy is lett. Ő hát a példakép, és „Hunnia úri trágyadombja”. 

Tisza István – a Károlyi Mihály gróf vezette első Magyar Köztársaság legengesztelhetetlenebb ellensége – 1918. október 31-én lett az ellene elkövetett utolsó merénylet áldozata. Kevesen sajnálták. Károlyi később átadta a hatalmat a kommunistáknak, mert úgy látta, hogy a háborútól megcsömörlött ország megvédésére a kisantant nyomulásával szemben egyedül ők képesek. De ez már másik történet. 

Viszont a magyar baloldali és polgári demokratikus szimpatizánsok számára „szövődmény nélkül” ünnepelhető lenne az őszirózsás forradalom és az első Magyar Köztársaság kikiáltásának - idén századik - évfordulója, november 16-a. Persze milyen más lenne, ha Varga Imre nagyszerű Károlyi-szobránál, a Kossuth téren lehetne megtartani ezt a megemlékezést.

Forrás: dr.Haskó László, orvos (Népszava)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr9614317005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tarjányi László 2018.10.23. 08:52:45

Elfogult írás! Tisza István volt az egyetlen aki a Monarchia közös miniszteri értekezletén a háború ellen szavazott! A háború legfőbb követője a cseh Schwarzenberg herceg, közös külügyminiszter volt, akinek családja Csehországban ma is nagy becsben áll! Ennyit az objektivitásról! Károlyi Mihály meg egyáltalán nem volt pozitív történelmi személyiség!

S miért nincs ma baloldal ma Magyarországon, mert sohasem volt! Ugyanúgy mint ahogy a bolsevikok is csak hazudták magukat többségnek! Magyarország mindig is paraszti ország volt, némi nemességgel, akik majdnem oda szegényedtek az 1848-as jobbágyfelszabadítás után, mint ahol a többség volt! Így aztán maradi, azaz konzervatív a lakosság beállítódása! Ebben az országban szerencsét csak az csinált, akinek tőkéje volt! Ez pedig a betelepülő zsidóság volt, a szerencséjük egyben a vesztük is volt! Ebben az országban az van biztonságban aki belesimul a többségbe, azaz nem lóg ki! Azt befogadjuk, az eltérőt nem! Mi nem rosszak és intoleránsak vagyunk, hanem ILYEN A TERMÉSZETÜNK! Az ezt nem értők gúnyolódnak rajtunk, "dögöljön meg a szomszéd tehene is!"

A szabadság és egyenlőség vágyunk is a hajdani nomád eredet öröksége! Ott minden család egyenlő volt, a gulyáját oda hajtotta, ahová akarta! A magyarok csak háborúban tartottak össze, más törzsekkel szemben akik az állatállományt vagy a legelőt akarták elvenni! Bölcs Leó bizánci császár írt a magyarokról, akik széthúzóak voltak, nem hallgattak a vezérekre, viszont háborúban példásan összetartottak és hősiesen harcoltak!

Erre példa 1956 is! A tiszta szívű szabadságvágyé! Egy biztos, nem a mai tolvaj világért harcoltak, hanem a valódi egyenlőségért és szabadságért!

Sajnos ifjúságunk java része külföldre ment a megélhetésért, s nincs aki e mérhetetlenül tolvaj rendszert forradalommal megdöntse! Másképp nem lehet, mert törvényekkel bebetonozták magukat a hatalomba!
süti beállítások módosítása