Irgalom atyja, ne hagyj el!

1990 nyarát írtuk. A Szocialista Párt József Attila nevét viselő kulturális alapítványt hozott létre 400 millió forint alaptőkével.

Az alapítvány laptámogatással foglalkozó alkuratóriumába valamennyi parlamenti párt delegált egy-egy főt. A Fideszt a 7 fős testületben történetesen Balassa Péter képviselte.

A függetlenségére kivételesen érzékeny Balassa két évvel később egy interjúban így emlékezett vissza:

„A Fidesz semmiféle megkötést vagy utasítást nekem nem adott. Nagyon rokonszenvesen azt mondta, hogy

ők engem küldenek ebbe az alkuratóriumba, de saját ítélőképességem és szakértelmem szerint szavazzak, és döntsek az egyes kérdésekben. Nincs semmiféle álláspontja a Fidesznek azzal kapcsolatban, hogy milyen lapokat kell inkább vagy kevésbé támogatni.” (Tilos Rádió, 1992. június 30. Riporter: Csejdy András. Megjelent: Kultúr-politizálás a Tilosban, Végtelen beszélgetés, Balassa Péter Művei 2.)

A frissiben porondra lépett pártot mélyen átható, sorosista mételytől bűzlő szövegből felocsúdva, érdekes lenne megismerkedni, teszem azt, a Médiatanács, az NKA és más hasonló testületek Fidesz-delegáltjainak mai eligazításával.

Hogyan is hangzik ma, a nemzetbiztonsági érdekkel és a pereputty gazdasági szempontjaival finom összhangba hozott, keresztény és nemzeti tradícióinkkal sallangmentesen harmonizáló médiapolitika gyakorlati alapvetése.  

jos (es.hu)