Kevesebb volt mint egy határ, de több volt mint egy gyászos, fekete kordon. Így várta a Várkert Bazár az igehirdetőt és annak közönségét

Látszólag két világ létezik 2019 Magyarországán, melyeket - képletesen is - gondosan kifeszített fekete lepel választ el egymástól. A kívül maradottaknak semmi közük ahhoz, hogy miképpen ballagnak ki- és befelé a kormányfő szokásos tél végi évértékelőjére a meghívásukat a kiváltság jelének tekintők.

A Várkert Bazár első sorában feszítők: a miniszterelnök leggazdagabb magyarrá tett földije, a plagizálásába belebukott köztársasági elnök, avagy  a magyar tudományosság likvidálásán iparkodó akadémikus miniszter. Ezen a szürke vasárnap délutánon, a fekete lepel  láttán valaki fennhangon kezdte szavalni Babits Mihály versét: "Fekete országot álmodtam én,/ ahol minden fekete volt,/ minden fekete, de nem csak kívül:/ csontig, velőig fekete,/  fekete,fekete, fekete, fekete."

Félreértés ne essék,

a sötét színek nem az orbáni Magyarország állapotát vagy a kormányfő jövőképét tükrözték, azok ugyanis felettébb rózsaszínűek. Különösen akkor, ha Orbán a 2010-es gazdasági starthelyzetre emlékszik vissza - a valóságtól jócskán elrugaszkodott statisztikai adatokkal -, miközben arról megfeledkezik, hogy a gazdasági világválságtól a magánnyugdíjpéztárak vagyonának elkobzásával és az uniós támogatások gáláns juttatásával kikövezett, a nemzetközi konjunktúrával fényesre sepert út vezetett az általa emlegetett felemelkedésig.

De mielőtt - ki tudja, milyen forrásból finanszírozandó - ígérethalmazával megajándékozta volna tátott szájú, lelkesen tapsoló híveit, megsúgta, hogy azért az a fránya gazdasági növekedés 2019-ben, no meg azután sem lesz 4 százalék körüli. Persze burkoltan tette ezt:

megelégszünk azzal, hogy 2 százalékkal felülmúljuk a nemzetközi összefogásra törekvő, éppen ezért a kormányfő frázisaiban a gonosz képében megjelenő Európai Uniót. Mert mi nagyon nem szeretjük ám ezt a globális gazdaságot. Ha csak nem magyar befektetők külföldi aktivitásáról van szó, akkor ugyanis mindent bele! Még a profitot is hazavárjuk! A visszaforgatásáról, beruházásról, bővülésről szó sem lehet! (Még szerencse, hogy azon kevés vállalkozó, aki ebben érdekelt, a cége prosperitására is gondol.)

S ha már megalapoztuk a jövőnket, jöhet az ígérgetés. Kapjon 700 milliárd forintot a romjaiban vergődő egészségügy. Gomba módra nőjenek ki a földből a bölcsődék. Röpködjenek a milliók a családjuk bővítésén gondolkodóknak. Elvégre mi a magyarok országát kívánjuk, s nem holmi kevert hont, ahol népünk egyszerűen "elporlad" az úton. A lakástámogatásból a falusiak még kimaradnak ugyan, de most már a használt lakások megvásárlására is futja.

Valóban ígéretes jövő, rövid fejszámolással kiderül, az ezer milliárd forintot is túllépi az ára. Egy növekedésében visszaeső gazdaságban, súlyos munkaerőhiány közepette pláne csábító ez a jövőkép. S ha a fedezet nincs is meg, a fekete leplen kívül rekedtek se bánkódjanak. Ide már nem elég a szokásos szlogen: Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Ha nem sikerül a földi erőkkel, akkor - Orbán Viktort idézzük - "a Jóisten mindnyájunk felett áll". Egy közepes csoda bármikor beüthet.

Bonta Miklós