A napokban Magyarország egyetlen liberális rádiójában meghirdették a világvégét. Az ökológiai katasztrófa másfél évtized múlva prognosztizált megjelenését találták ennek az elméletnek az alátámasztására. Fő okként a fosszilis energiahordozókat, a széndioxid kibocsátás-növekedés okán kialakuló üvegház-hatást, a fokozódó klímaváltozást jelölték meg. Ezek pedig valós problémák.
A hozzá nem értő, lajikus emberek úgy érzik, hogy orruknál fogva vezetik őket, mert nem a valóságot, hanem a valóságnak speciálisan ferdített, és érdekköröket szolgáló jelenségeit látatják csak velük. Ezt bizonyítja, hogy bizonyos érdekcsoportok másként értékelnek kérdéseket, és értékeket akkor, amikor a hatalom megszerzésének folyamatában vannak és másként, amikor a hatalom kiváltságosai, haszonélvezői lettek. A jelek szerint ezek a törekvések, és nem az igazság megtalálása mozgatja őket. Nem a valós veszélyek elhárítása, az emberek életlehetőségének mind jobb biztosítása ösztönzi a cselekedeteiket, hanem saját jól belátható érdekük. A hatalom vágya azonban nem akadályozta meg ezeket a köröket jó három évtizede abban, hogy ellehetetlenítsék az ország legnagyobb
és előremutató megújuló energiatermelőjének a nagymarosi vízerőműnek a létrehozását. (Két, vagy három erőmű árát fizettették ki az országgal azért, hogy egy se legyen!) Manapság pedig abban mesterkednek, hogyan lehetne elgáncsolni a másik ugyancsak nulla CO kibocsátással rendelkező atomerőmű építkezését.
A túlnyomórészt humanérdeklődésű értelmiség, a művészvilág jeleseivel kiegészülve ugyanis azt sugallta, hogy Magyarországnak nincs szüksége szén erőművekre, gáz és olaj erőművekre, vízi erőművekre, de főleg nincs atomerőművekre. Ezek a körök meg vannak győződve róla, hogy a haza energiaigényét napkollektorokkal, és szélerőművekkel lehet biztosítani. Nem okoz nekik problémát az a tény, hogy Magyarországon a szeles napok és helyek száma kevés. Nem törődnek azzal, hogy egy évben a napsugaras órák száma (kb. 2000 óra, a 8760-ból) nincs egy negyede az évi egésznek. Kinevetik azt, aki arra figyelmeztet, hogy nem létezik olyan technológia, ami egy ország energiaszükségletét hónapokon át tudja tárolni. Egy megvalósítható lehetőség van a megújuló energia éjszakai akkumállására a nappali víztározóba való feltöltés, majd a sötétedés utáni turbinára eresztés. De ez már megint vízlépcső probléma, ami táj átalakítással jár, és ami eredendő bűnként gúzsba köti gondolkodásukat. Ez az a csapda, ami a globális felmelegedés következtében, a Kárpát medencében bekövetkezhető vízgazdálkodás racionalizálását is megakadályozza. Azért, mert ezek nem képzelhetők el hatalmas víztározók, és leeresztő zsilipek, áramfejlesztő turbinák nélkül.
Ehhez képest már igazán periférikus, hogy a leginkább környezetkímélő szállításnak a vízi közlekedésnek is gátját szabja, az a bizonytalanság, ami a Duna szakaszos vízhiányából, és víztöbbletéből keletkezik. Nem csoda, hogy a rendszerváltás (harácsolásban és szerzésben fogant) nyertesei, a magyar mezőgazdaságot korábbi termelési kapacitásának kevesebb mint a felére olvasztották, ami mostanra lehetetlenné teszi a vidéki termelő és humán erő átstrukturálását egy modern ország bioetanol és biomassza szükségleteinek kielégítésére. Ez jelentené pedig a megújuló energia arány növelésének lehetőségét. Arról már szó sem esik, hogy a megnövekedett vízfelület az extrém melegben, - párolgása következtében - UV sugárzás, és hőmérséklet-csökkentő, ami a katasztrófa elviselhetőségének egyik útja is lehetne.
E racionalitások hasznosságát, - és vele a nép bizalmát - a rendszerváltás hatalmi viaskodásában, az elitek dominancia küzdelmében feláldozták már. Ezzel az áldozattal a hatalmat ugyan megszerezték, de sokkal többet vesztettek: elvesztették a népnek az elitjébe vetett bizalmát! Az emberek már nem hisznek, nem bíznak a vezetőkben!
Az nem kizárt, - hanem sajnos lehetséges - hogy egy természeti katasztrófa bekövetkezik. De az biztos, hogy az emberi önzés, az észszerűséget felülíró dominanciaharc, és az emberek becsapásának gyakorlata hitel- és bizalomvesztéshez vezetett. A vezetők, a társadalmi elit, és a nép közti bizalmatlanság, a beleérző képesség hiánya, a társadalom teljes és végzetes kettészakadását hozta! Az lehet, hogy a természeti katasztrófát megússzuk, de az biztos, hogy alapos reformok nélkül a társadalmi katasztrófát nem kerüljük el.
Horváth Gyula
Forrás: Facebook
