"Nyolcvan évvel ezelőtt, 1939. június 19-én a labdarúgás sorsát kiváltképp a szívén viselő nemzeti és keresztény kormány megmentette a magyar focit az abban uralkodó nemzetidegen és fajidegen kalmárszellemtől. Napra pontosan egy évvel azután, hogy a magyar labdarúgó válogatott világbajnoki döntőt játszott. Hóman Bálint kultuszminiszter javaslatára a belügyminiszter felfüggesztette az MLSZ önkormányzatát, és kormánybiztost nevezett ki Dr. Gidófalvy Pál személyében."
Az Országos Testnevelési Tanács megállapította, "hogy a legnépszerűbb magyar sportág vezetéséből hiányzik a céltudatos nemzetnevelő készség./.../ ...labdarúgásunk szelleme erősen
elüzletiesedett.../.../ a nemzetnevelésben hathatós tényező szerepére hívatott magyar labdarúgó sport vezetői közé nagy számmal kerültek be olyanok, akik
a magyar ifjúság nemzeti szellemben való vezetésére nem alkalmasak./.../... a keresztény és nemzeti szellemű, de ugyanekkor sport szellemben és szakszerűségben is erős labdarúgószövetséget teljes átépítéssel vélte megteremthetni." (Friss Újság, 1939. június 20.)
A Játékvezetők Testületét, önkormányzatát is megszüntették, mivel sok volt benne a zsidó.
"...az az érzésünk, hogy nem sportpolitikai intézkedés történt, hanem a napi politika tört be a legnagyobb magyar sportszövetség életébe, mert eddig csak bizonyos oldalról hallottuk azt, hogy 'a magyar labdarúgósport és a keresztény középosztály között egyre jobban kimélyültek az ellentétek'. /.../ A játékosok bőrére, a sportérdekek megcsúfolásának árán sok politikai karrier lendült már a magasba... A magyar labdarúgás bomlása tovább tart majd és a napi politika jelszavai sem hatnak gyógyító balzsamként." Ezt jósolta a Népszava (1939. június 21.)
A labdarúgósport önkormányzatának felszámolásával a kormány a hozzá közelálló politikai erők követelésének tett eleget. Ezt követelte többek között a Magyarság is rögvest azután, hogy a tulajdonosa a nemzetiszocialisták kezébe adta a lapot.
A fenti cím és alcím alatt ez olvasható: "Ez a sportszervezet, amely Magyarország legnépesebb és legnagyobb érdeklődésre számot tartó sportágát, a labdarúgást irányítja — mint a Magyarsághasábjain már többször megemlékeztünk róla — zsidó üzletemberekből álló klikk igazgatása alatt áll./.../ Az országos elnökség tagjai közül 23 szavazott. Ebből 9 volt zsidó, tehát az összes szavazatok 31 százaléka a faji összetartás alapján jött létre. Az alszövetségek részéről leadtak 87 szavazatot. Ebből 45 volt zsidó, tehát 52 százalék. A Nemzeti Bajnokság ott jelenlevő 31 egyesületéből 16-ot zsidó képviselt, tehát itt is több mint 50 százalék esett a zsidó szavazatokra./.../
... alkotmányos úton, tehát belülről ezt a rendszert nem lehet megbuktatni. Kormánybiztosnak kell jönni... így lehetne újjáépíteni keresztény nemzeti alapon a magyar labdarúgást." (Magyarság, 1938. október 13.)
Két héttel később "Szűnjék meg a zsidó futball-diktatúra!" címmel közöl cikket a lap, amelyben többek között a Játékvezetői Testület felszámolását követelik: "Ez a testület bírói díj címén sarcolja a magyar labdarúgást. Természetesen 80%-ban zsidók a tagok, ők vannak az élen is s kinézik fényes termeikből a kisebbségben lévő magyar bírákat. A magyar társadalom az OTT-tól várja, hogy ez a szellemi irányítás, ez a zsidó uralom megszűnjék, természetesen nem elég az, hogy a legfőbb vezetők diszkeresztények legyenek, minden fontos tisztségnél és irányító szerepnél gyökeres változást követelünk." (Magyarság, 1938. október 26.)
"
...végre az egyesületek vezető posztjairól azok az idegen elemek, amelyek nem a nemzet szent ügyének, hanem mindenkor a maguk sötét üzletének tekintették a magyar Sportot, Lássák be, hogy amikor megtisztulni és megújulni akar az egész nemzeti élet, akkor a magyarság nem tűrheti tovább, hogy a sport legfontosabb területein azok vezessenek, akik nem sportolnak, hanem üzletelnek." (Hétfő, 1939. január 2.)
1939 májusának elején elfogadták a második zsidótörvényt, a hónap végén megtartották a kormányt megerősítő választásokat, s amikor véget ért a bajnokság, és a szurkolók közvetlen reakcióitól nem kellett tartani, végrehajtották, amire alkotmányos úton, mint fentebb olvashattuk, nem lett volna mód.
Dr. Gidófalvy, aki kinevezéséig a Délmagyarországi Labdarúgó Alszövetséget vezette kemény kézzel és ellentmondást nem tűrve, rapid módszerekkel igyekezett minél gyorsabban megteremteni a keresztény nemzeti foci feltételeit. Felszámolta az összes bizottságot, nem egyeztetett, nem konzultált, cselekedett. A fent idézett lapot lenyűgözte ez a stílus és ez a tempó:
"Ha az ember a Magyar Labdarúgók Szövetsége Vadász-utcai székházának folyosóira lép, nagy változásokat észlel. Sok az új arc, az eddigi sétálgatások helyett az ember sürgő-forgó csoportokat talál,
és a legfeltűnőbb az, hogy egyáltalában nem lehet látni az összes jellegzetességekkel felruházott funkcionáriusokat. A belügyminiszter legutóbbi rendelkezése, amellyel a Labdarúgó Szövetség autonómiáját felfüggesztette, nagy változásokat hozott a magyar labdarúgáséletében. Eltűntek a bizottságok Az összes eddigi alkalmazottaknak felmondtak, a zsidóalkalmazottak teljesen eltűntek, a keresztények közül is csak az alkalmasakat és a rostán átszűrteket tartották meg. Az összes eddigi megválasztott tisztségek megszűntek és a volt tisztikar az újonnan kinevezett főtitkárnak és titkárnak már átadták hivatalukat. Az ügymenet így meggyorsult az eddigi 'bizottságosdi' megszüntetésével. (Hétfő, 1939. július 3.)
A játékvezetők nagy többségét is kirúgták, és gyorstalpalókon képeztek olyanokat, akik képesek keresztény nemzeti szellemben bíráskodni. "A tudatosan megszervezett zsidó faji alapon álló Játékvezetői Tanács egyik napról a másikra kimúlt. Arról nem emlékeznek meg — természetesen — /a zsidó lapok - Hacsa/, hogy milyen hallatlanul nagy átütő ereje van az új tanfolyamnak, s már eddig több mint nyolcszáz jelentkező igazolta le magát és vett részt országszerte a JT újjászervező munkájában. Természetesen 'a karaván tovább halad' s nemsokára megérjük azt, hogy keresztény magyar emberek vezetik a mérkőzést, akik sokkal jobban el fogják látni ezt a sokat kritizált posztot, mint a régi rezsim olykor-olykor irányítható emberei." (Magyarság, 1939. július 15.)
Októberben megjelent rendelet szerint ezentúl csak zsidónak nem tekinthető személy kaphat sportoktatásra engedélyt. (Friss Újság, 1939. október 6.)
"Gidófalvy dr. tűrte, hogy a politizálás vádjával illessék, kemény és következetes maradt." (Új Magyarság, 1939. december 24.) Mert bizony voltak, akik nem átallották ezzel vádolni őt.
"Ma már a kor szellemének és az ország tökéletes többségének teljes megelégedésére működik az új MLSz és rövidesen elkövetkezik az önkormányzat visszaadásának Ideje, mert a régi rendszer hívei végleg elvesztették talajukat. A nagy siker nyomán önkéntelenül felvetődik az a kérdés, miért nem lehet a Magyar Ökölvívó Szövetséget, - a labdarúgás után legnépszerűbb sportágunk - vezetőségét is ugyanígy megszabadítani a zsidóktól?" (Függetlenség, 1940. április 19.)
Mielőtt azonban az MLSZ önkormányzatát helyreállították volna, még felszámolták az 1940-41-es bajnokság elején az MTK profi csapatát, a Hungáriát s egy évvel később magát az MTK-t is. Számos egyesületet megszüntettek, amelyek nem alakították át eléggé a vezetésüket keresztény-nemzeti szellemben.
"Kövér könnycseppeket hullatnak a Hungária professzionista futballcsapat csendes kimúlása fölött azok, akik a 'kék-fehérek' együttesét a maguk külön büszkeségeként dédelgették s mint valami saját nemzeti ügyükként ünnepelgették a csapat egy-egy győzelmét. Természetesen ügyes célzások olvashatók a meghatott nekrológokban arra, hogy már labdát rúgni is csak azoknak szabad Magyarországon, akiknek rendezettek a felekezeti viszonyai./.../ Holott az igazság az, hogy a csapatnak nem volt elég pénze, anyagi gondokkal küszködött./.../ A Hungáriával nem volt baj mindaddig, amíg a labdarúgás kizárólag üzlet volt Magyarországon, még pedig nem is olyan rossz üzlet. A nehézségek csak akkor kezdődtek, amikor a kalmárszellemtől megtisztított MLSz nem engedte többé a boltosszempontokat érvényesülni és azt akarta, hogy ez a népszerű sportág valóban arra szolgáljon, amire természettől fogva való: a nagy magyar tömegek nevelésére./.../ Egy zsidó üzlettel kevesebb van Budapesten, de eddig az ilyesmiből nem volt szokás 'nemzeti' gyászt rendezni. (Új Magyarság, 1940. július 10.)
A Képes Sport (1940. szeptember 3.) azzal foglalkozott, hogy mi lesz a sorsa a Hungária két kiváló válogatott játékosának, Turay Józsefnek, a Suttyónak és Cseh II. Lászlónak, a Matyinak.
A Hungária felszámolásának költségeit is a klub legendás elnöke, a klubra (is) rengeteg pénzt áldozó filantróp, Brüll Alfréd fedezte, akinek az élete Auschwitzban ért véget.
A Magyarság 1941. április 3-án megvédeni kényszerül Dr. Gidófalvyt: "A nagy Apponyi kis fia a világégés kellős közepén esztendős hallgatás után jónak látta megpiszkálni Gidófalvy Pál életét. Mondanunk sem kell talán, hogy semmi alapja nem volt ennek a piszkálódásnak, mert a belügyminiszter nyomban válaszolt és megcáfolta a vádaskodásokat. Meg kell azonban állapítanunk, hogy azért túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a liberális gróf úrnak semmi oka nem volt piszkálgatni Gidófalvyt. Nagyon is nagy oka volt rá. Tudnivaló, hogy ez a Gidófalvy Pál azalatt a másfél esztendő alatt, amióta a magyar labdarúgás élére került, kiszórta onnan az összes zsidókat, végzett egynémely betegeshajlamú zsidó vezetővel és kedvenceikkel. Legutóbb pedig a zsidó sport utolsó fellegvárában, az MTK-ban rendezett nagytakarítást."
A "nagy Apponyi kis fia" Apponyi Albert gróf gyermeke, Apponyi György gróf volt, aki 1919-ben igen aktívan támogatta Horthy oldalán az ellenforradalmat, ekkor azonban már a németellenes, legitimista és a polgári jogegyenlőséget támogató liberális képviselők közé tartozott. 1941. április 2-án interpellált a T. Házban szóvá téve, hogy Gidófalvy még főispáni titkárként nem számolt el bizonyos pénzekkel. Gidófalvy pedig azzal lett megvédve, hogy a kérdéses pénzösszegek már vissza lettek fizetve, az ügy el lett rendezve, ki lett vizsgálva, le lett zárva. Keresztes-Fischer belügyminiszter egyúttal azt is bejelentette, hogy már nem is vizsgálhatná Gidófalvy kormánybiztos tevékenységét, mert ő immár nem kormánybiztos, hanem a megtisztított és önkormányzati jogát visszanyert MLSZ megválasztott elnöke. Az is maradt 1944-ig.
Apponyi György (jobboldalt) Bethlen Istvánnal beszélget a parlament folyosóján.
(Képes Pesti Hírlap, 1935. november 9.)
Apponyi grófot 1944-ben letartóztatta a Gestapo. Mauthausenbe hurcolták, kiszabadulása után nem tért haza. Dr. Gidófalvyt kormánybiztosi tevékenysége miatt a háború után elítélte a népbíróság, viszont a pártállam az "antikapitalista", piac- és profizmusellenes sportszervezésben - edzőtáborozások, kiemelt sportkeretek, az üzemekre és hivatalokba épített csapatszervezés, totális szabadidő mozgalom - folytatta, amit ő elkezdett.
