Mindenkinek lesz munkája, otthona, minden gyermeknek lesz bölcsőde, óvoda, iskola, étkezés és tankönyv, lesz támogatás a fiataloknak, és jut mindenkinek tisztes idős kor is – lelkesítette egyébként is vakon rajongó hallgatóságát Orbán Viktor a februári évértékelőjében. Magyarország lépésről lépésre fel fogja számolni a szegénységet – tette hozzá, a mikéntre pedig kivételesen nem dakota közmondással, hanem egy lapos sajáttal adott választ: "kijátszottuk a legerősebb lapunkat, ulti ellen ásszal, szegénység ellen munkával".

Valóban semmi szükség olyan adatokat előszedni, amelyek szerint a munka nagyobbik része még hátravan, netán épp romlik a társadalom többségének helyzete. Sőt, kormányzati szemszögből kifejezetten hátrányos kiszámolni a létminimumot, a medián bért, és még lehetne sorolni a mutatókat. Nem is teszik már egy ideje.

Az 1992 óta használt létminimum számítási módszer 2015 végén hirtelen módszertani cserére szorult, idén pedig a számításhoz használt fogyasztási felmérés feldolgozási ideje nőtt meg.

Igazuk van. Egyetlen számot kimondani ugyanis nagyon veszélyes. Azt könnyű megjegyezni, s aki ismeri, rögtön látja, hogy kevesebbet keres a nagyon szerény megélhetést biztosító létminimumnál, pedig az M1 mindig azt mondja, hogy egyre jobban él. Még szöget üt a fejében, hogy itt valami nem stimmel. Való igaz, a kormány szereti szépítgetni az adatokat, ami meg még flastrommal sem illik bele a kommunikációs csomagokba, azt igyekszik eltüntetni, ne zavarjon be a képbe. Azzal kalkulálnak, hogy néhány izgága értelmiségin (lásd akadémiai kutatók, újságírók) kívül nem sokan kezdenek el adatsorokat bogarászni a KSH honlapján, nem szedik össze a mutatókat egy csokorba, a többségnek tehát be lehet magyarázni, hogy átmeneti kisiklás, ha fele annyi krumplit tud megvenni idén, mint tavaly.

Pedig elég összerakni, hogy ha tavaly 83 855 forint volt a szegénységi küszöb, 94 820 forint a létminimum és 91 770 forinton állt a minimálbér, valamint hogy a 4,4 millió aktív dolgozó negyedét minimálbéren foglalkoztatják, akkor 1,1 millióan biztosan a létminimum alatt élnek az országban, nagyon közel a szegénységi küszöbhöz. Ha nemcsak a dolgozókat, hanem a gyerekeket, öregeket, rokkantakat, munkanélkülieket is beleveszünk, ennél is pocsékabb a helyzet: relatív jövedelmi szegénységben 1 millió 227 ezer ember él. Nekik az úgynevezett társadalmi juttatások – a családi pótlék, segélyek – beszámításával is kevesebb pénz jut havonta a nettó medián jövedelem 60 százalékánál. 

De mit beszélek! Hisz a medián jövedelmet sem árulja el a statisztikai hivatal, mert az jócskán alatta van a havi ötmilliós miniszteri és cégvezetői fizetéseket is tartalmazó átlagbérnek.

Valójában jól kalkulál a kormány. Ha elken néhány mutatót, csak a szakemberek veszik észre, hogy hosszabb javulás után 2018-ban megint nőtt a szegénység Magyarországon, vagy hogy a szakszervezetek reményei ellenére a minimálbér még mindig nem éri el a létminimumot. Következésképpen, hogy szükség lenne ebben az ultiban egy másik ászra.

Gulyás Erika (Népszava)