Óvást nyújtok be az ellen, hogy az én pénzemből is fizessenek havonta akár tízmillió forintnál többet Magyarországon szereplő hazai vagy külföldi futballistáknak.

Óvást nyújtok be az ellen, hogy azért tankoljak drágábban, mert kell a pénz azoknak a labdarúgóknak a javadalmazására, akik a svájci másodosztályban szereplő liechtensteini félamatőr csapat ellen nemcsak a játékukkal, hanem a pályán mutatott viselkedésükkel is szégyent hoztak az országra.

Óvást nyújtok be az ellen, hogy egy klub vezetőinek fogalmuk sincs arról, milyen esetekben lehet óvni, és első felindulásukban az európai szövetséghez rohannak tiltakozni, nevetségessé téve magukat és a magyar labdarúgást is, ahelyett, hogy elolvasnák a szabálykönyvet, és megtanítanák a játékosaikat arra, hogyan rúgják el a labdát tizenegy méterről a kapuig.

Óvást nyújtok be a magyar futballt jellemző nagyon komoly humánerőforrás-hiány ellen, s mert a sportág szereplőinek (klubvezető, edző, játékos, „szakkommentátor”) 99 százaléka napi szinten követ el erőszakot a magyar nyelvvel szemben olyan szörnyűségeket mondva például, hogy „szervezett csapat, támadófutballt játszanak”. A sulinet.hu szerint az alany és állítmány egyeztetése az általános iskola negyedik osztályában tananyag.

Óvást nyújtok be az ellen, hogy milliókat kereső játékosmegfigyelők, menedzserek futballozni nem tudó, a havi millióikat szintén felmarkoló légiósokkal árasztják el a csapatokat, amit eltűrnek a klubigazgatók, ügyvezetők és minden egyéb irányítók.

Óvást nyújtok be az ellen, hogy a máshol piaci alapon működő sportág nálunk a miniszterelnök és párttársainak homokozója, ahol egy a cél: minél több közpénzt saját és baráti zsebekbe tenni. Nincsenek sem elvárások, sem számonkérés.

Óvást nyújtok be az ellen, hogy nincs esély a változásra, minden megy tovább, mint eddig.

Bernau Péter (Népszava)