Valaki ellopott tőled 40 ezer forintot. Észre sem vetted? Akinél a pénz van, annak biztosan feltűnt – tízmilliószor 40 ezer forint azért már elég szép összeg. És ha nem is gondolsz rá a sajátodként (pedig jobb helyen lenne nálad), a hiánya neked is fáj.

A Forbes gazdasági magazin friss összeállítása szerint Mészáros Lőrinc a leggazdagabb magyar: 407,7 milliárd forintnyi vagyon van a felcsúti gázszerelő nevén. A többségnek, akik a pénzt munkával keresik, és ha nem is máról holnapra, de hónapról hónapra élnek, a százmilliárdos összegek nem mondanak semmit, ezért célszerű más léptéket használni: minden magyar ember valamivel több mint 40 ezer forintot dobott be a Mészáros & Tsa. feliratú perselybe.

(Majdnem malacperselyt írtam, de nekem, amikor Mészárosra gondolok, mindig a Lemezárugyár kutyaház alakú, nagy piros kutyanyelvet kilógató fémperselye ugrik be: az újabb és újabb bankjegyeket alig lehet már betuszkolni a keskeny szájnyíláson, a kulcs rég elveszett valahol, de a nyelv, akár a pénzért nyúló kéz, állandóan ki van nyújtva, nehogy egyetlen fillért is elszalasszon.)

Azt, hogy minden magyar 40 ezret adott, úgy kell érteni, hogy beletetted te is a magad 40 ezrét, beletette anyád is – akkor is, ha egész évben nem költ semmire, hogy karácsonykor tudjon a zsebedbe dugni valamit, mert akkor érzi ünnepnek az ünnepet, ha adhatott –, beletette a nagyi is, abban a vidéki otthonban, ahová bekerült a combnyaktörés után némi protekcióval (sokkal többért, mint 40 ezer), és ahol havi 200-ért vigyáznak rá, vagyis van tető a feje fölött, ágy a dereka alatt, kap enni, és van minden más is, ha külön kifizeted.
Mindenesetre a Mészáros feliratú persely benyelte tőle is a 40-et. Mint ahogy benyelte az árokparton keményre fagyott hajléktalantól, és be fogja nyelni 2020 első perceiben az új évtized első magyar újszülöttjétől is, előbb, mint hogy a kicsi felsírna. Ez egy ilyen szerkezet: bár csak festett fémlemezből hajtogatták, könyörtelenebbül menetel előre, felfalva mindent, ami az útjába kerül, mint a Birodalmi Lépegető.

Azt nyilván te sem hiszed el, hogy a vagyon birtokosát Mészáros Lőrincnek hívják. Lőrinc egy egyszerű stróman, aki még az aznapi ing kiválasztásához is engedélyt kér Viktortól. Nevezhetjük tréfás népi játéknak, közmegegyezésnek, a nemzetkarakterből adódó szemérmességnek, vagy egyszerű balfékségnek is, mindenesetre valamiért belementünk, hogy ha a pénzeszsák oldalára Mészáros nevét írják, őt emlegetjük tulajdonosként akkor is, ha maga a zsák láthatóan Orbán Viktor zsebében van.

Márpedig ott van: Lőrinc olyan „tulajdonos”, aki Orbán egyetlen csettintésére „felajánlja” az újságjait és a rádióit a KESMA alapítványnak, megvesz vagy elad egy erőművet, kifizeti az állam felé fennálló milliárdos tartozást az Orbán-család cége helyett, és ha kell, előzékenyen beveszi az üzletbe a Tiborcz-gyereket is (ugyanúgy, mint a korábbi első stróman, Simicska Lajos, akinek a trónörököspár az Elios-üzletben ellopott első milliárdokat köszönheti).

Egyszóval nem Mészáros, hanem Orbán, és nyilván nem is 407 milliárd, hanem sokkal több, de egyelőre ennyit sikerült nevesíteni. Viszont bármennyi is, mindenképpen mi dobtuk össze: a szóban forgó összeg 80-90 százaléka túlárazott és/vagy fölösleges, kizárólag a család gazdagodását szolgáló uniós beruházásokból származik, a maradék pedig közvetlenül a magyar adófizetőktől jön, hasonló konstrukciókban.

(Tényleg, két évnyi ismétlődő adatigénylés után elárulhatná már a kormány vagy a Swietelsky, hogy ki volt az a beszállító, akitől a kő ágyazatot rendelték. Azért érdekes kérdés ez, mert Magyarországon az ágyazat hagyományosan andezit vagy bazalt mindenütt – kivéve Felcsútot, mert ott dolomit. Milyen bányája is van az Orbán-családnak? Vicces amúgy, hogy ők Strabagoztak meg Swietelsky-ztek, miközben együtt lopnak a továbbra is minden nagyobb infrastrukturális beruházásba bevont osztrák multikkal.)

Tőled természetesen nem csak 40 ezer forintot vettek el, hanem sokkal többet. És nem csupán azért, mert az összelopott vagyon nagyobbik része offshore céghálók mögé rejtve vagy névtelen svájci, jordániai és kínai számlákon pihen valahol.

Nem is azért, mert rengeteg van a többi számlagyáros – Garancsi, Szíjj meg a cimboráik – nevén, akik egyfelől ugyanolyan strómanok, és ugyanolyan korlátozott rendelkezéssel bírnak csak a nevükre írt javak fölött, mint Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István, másfelől viszont legalább a cipőjüket meg tudják kötni egyedül, és talán akkor sem halnak majd éhen a piacon, ha az Orbán-rendszer véget ér.

Hanem elsősorban azért, mert azt a pénzt másra szánták, akik adták – legyünk egészen pontosak: másra szántuk –, és lett volna sokkal jobb helye is az Orbán-család széfjeinél. Lehetett volna belőle egy kis Ausztria idehaza – nem Vorarlberg vagy Tirol, de legalább kelet-Burgenland, viszont nem is 30, 60, 90 vagy 900 év múlva, hanem mostanra.

Lehetett volna belőle egy hely a nagyinak abban az ingyenes állami időskori ellátórendszerben, amely ma nem létezik, és amelynek hiánya miatt ma minden idős embert (minden családot, ahol idős, magatehetetlen családtag van) úgy kezel a magyar állam, mintha a megöregedés egy váratlan és tervezhetetlen csapás lenne, amely csak azokat éri utol, akik maguk tehetnek róla, és amellyel a „köznek” nincsen semmi dolga. Lehetett volna belőle még húsz egészséges év az élet alkonyán.

Lehetett volna járható út, a dolgozó emberek életritmusához igazodó közösségi közlekedés a kistelepüléseken, a jövőre (és nem a múltra) felkészítő iskola, közmunka helyett önbecsülést, jó fizetést és perspektívát adó munkahely, tiszta városi levegő, használható nyelvtudás – bármi, aminek együtt vagy egyenként sokkal több értelme van, mint annak, hogy Orbán Viktor családját több generációra gazdaggá tettük.
Te 40 ezer forintot adtál bele, a családod talán 200 ezret – de sokkal többet vesztettél, mintha 40, vagy akár ha 200 ezer forint hiányozna a családi kasszából.
Megérte?

HARGITAI MIKLÓS (Új Népszabadság blog)