Az elmúlt években a reklám-kormányzás mellett nem sok idő jutott a valódira. Amikor problémákat kellett megoldani, a magyar állam rendszeresen csődöt mondott. Elsősorban a kormányért és nem az emberekért volt, most meg nem tud hirtelen értünk lenni, ahogy az összeomlás határán működő magyar egészségügyi rendszer sem működik majd hirtelen jól. Pedig most aztán tényleg helyzet van:

Miért csak százas nagyságrendben végeztek koronavírus-teszteket Magyarországon, ha más országokban több ezer mintavétel történt?

Miért küldték haza korábban egy koronavírusos beteg lázas fiát, vagy a fertőzött iráni diák csoporttársait, miért nincs maszk az illetékes kórház recepciósain?

A válasz az, hogy mindenki a protokollok szerint jár el, az esetdefiniciók pedig változnak majd, ettől megnyugszik, aki megnyugszik, és nyilván vannak, akik nem, de az igazi kérdés mégiscsak az, hogy

megbízunk-e a magyar államban.

Sok okunk persze nincs rá, az elmúlt években a PR-kormányzás mellett nem sok idő jutott a valódira. Amikor problémákat kellett megoldani – legyen szó migrációról, a választások levezényléséről szoftverlefagyás nélkül, vagy akár arról, hogy időben elvigyék a szemetet – a magyar állam rendszeresen csődöt mondott.

De most aztán tényleg helyzet van, és őszintén hiszem, hogy mindenki mindent megtesz, a kormány talán még a Nemzeti Konzultációt is elhalasztja majd, de az elmúlt évek tartozásait nem lehet utólag megfizetni, az elhibázott lépéseket nem lehet visszacsinálni.

Az állam, ami az elmúlt években elsősorban a kormányért és nem az emberekért volt, nem tud hirtelen értünk lenni, ahogy az összeomlás határán működő magyar egészségügyi rendszer sem működik majd hirtelen jól, nem lesz több lélegeztetőgép, és nem térnek haza a körülmények és megalázó bérek miatt távozó egészségügyi dolgozók sem. A szakmaiság, amit a Nemzeti Együttműködés Rendszerében számtalanszor sodort el a politika érdek, nem kerülhet azonnal az első helyre.

És persze mégsem tehetünk nagyon mást, mint bízunk a szerencsénkben, az itthon maradt szakemberekben, sűrűn kezet mosunk és várjuk a remélhetőleg megváltó tavaszt.

Selmeci János (Klubrádió)