A járványveszély sem akadályozta meg, hogy  ne folytatódjon a közvagyon átlényegülése - magánvagyonná. Újabb balatoni szállodák, kikötők, vitorlás yachtklubok kellenek az örökké éhes családtagok, a barátok és üzletfelek, az éhes oligarchák jóllakatásához. Mint a tévésorozatban: jön a köpcös García, mondhatni a mi Oligarchía őrmesterünk és szépen elviszi az aranypénzes ládát - jelzem a mi közös pénzüket - a hóna alatt. És az orrunk előtt. A kérdés csak az, hogy ezek után ki fog itt rendet tenni? Vagyis az igazságtevő hős, Zorro szerepe - egyelőre még kiadó...

Háborús helyzet van, kérem szépen. Ha lehet hinni a hivatalos előrejelzéseknek, akkor vasárnap lesz a koronavírus Sztálingrádja. Orbán Viktor megjelölte a dátumot (május 3.), Müller Cecília pedig megígérte: a járványgörbében jön a lapos tető. Stratégiai fordulat a harcok menetében. Olyannyira, hogy hétfőn már indulhat is az „Érettségi Hadművelet”. Jó-jó, persze lehetnek áldozatok. Itt-ott egy újabb koronavírusos megbetegedés, egy-két belázasodó nyugdíj előtt álló pedagógus, legyengült szervezetű nagymama otthon stb. Na, de kérem szépen, áldozatok nélkül nincs győzelem, nem igaz? Hát nem tudom...

Meglehet, ezt az egész haditornát, járvány-ellenes hadviselést megúszhattuk volna, ha a kormányfő még kisgyerek korában, úgy ötven évvel ezelőtt, kap egy doboz ólomkatonát és kijátssza magából ezt az állandó harci-Marci késztetést. Hogy mindent, de mindent csakis erőből, parancsra lehet megoldani. Hogy ne állandóan csak ostromlott várnak lássuk Magyarországot és afféle XXI. századi Dobó Istvánként tekintsen saját magára a miniszterelnök? Hadvezér, várkapitány, marsall? Vagy csak egy egyszerű őrmester, aki

most csak nagyon nehezen tudja megülni a lovat?

Mert hogy a világ másképpen működik. A koronavírusra sem elég rárivallni, hogy „takarodj!” és akkor egy-kettőre vége is lesz a járványnak. Persze, egy darab ideig hozzá lehet igazítani az egészségügyi statisztikákat a felsőbb elvárásokhoz, elsumákolni a tömeges tesztelést, csak hogy ne legyenek túl magasak a számok. De például az elbocsájtott emberek tömegét már nem lehet a végtelenségig elrejteni.

Hallottuk: senkit sem hagyunk az út szélén. Csakhogy azon a bizonyos útszélen már lassan sokkal többen vannak, mint az út közepén átszellemült arccal masírozók - hogy még egy katonai hasonlattal éljek.

Azt is hallottuk: annyi új munkahelyet teremtünk, amennyi a koronavírus miatt megszűnik. Naná: lelki szemeimmel már látom magam előtt idén augusztusban a balatoni ötcsillagos szállodát, ahol a közmunkás szobalány leszól a közmunkás recepciósnak, hogy a 205-ös szobába a közmunkás főszakács küldjön fel egy adag brassóit. Az lesz ám a szép új világ!

És ha már Balaton: a járványveszély sem akadályozta meg, hogy a magyar tenger partján ne folytatódjon a közvagyon átlényegülése - magánvagyonná. Újabb szállodák, kikötők, vitorlás yachtklubok kellenek az örökké éhes családtagok, a barátok és üzletfelek, az éhes oligarchák jóllakatásához. Mint a tévésorozatban: jön a köpcös García őrmester, mondhatni Oligarcía őrmester és szépen elviszi az aranypénzes ládát - jelzem a mi közös pénzüket - a hóna alatt. És az orrunk előtt. A kérdés csak az, hogy ezek után ki fog itt rendet tenni? Vagyis az igazságtevő hős, Zorro szerepe - egyelőre még kiadó...

HARDY MIHÁLY (Klubrádió)